200 km/órával az Alsó Rakparton

Budapesten vendégszerepelt a Nissan Juke R, és a Pesti Alsó Rakpart északi végét le is zárták a nagy esemény, a Nissan Juke R Street Driving Show miatt. A nagy banzáj előtt néhány más újságíróval együtt nekem is alkalmam volt kipróbálni a gépet, amiért meg is kellett szenvedni.

Csak L-es méretű bukósisakokat adtak, nekem meg – ahogy azt korábban már többen is megjegyezték – nagy a fejem. Ennek ellenére sikerült magamra ölteni a fejfedőt, és jöhetett a Juke. No nem az R, először is a pályát kellett megismerjem egy utcai Juke volánja mögött. Padlógázzal északra, majd a visszaforduló után jön két szlalom, majd megint nagy gáz, és fékezés a rajtnál. Noha a fokozatmentes automata egy kicsit rontotta a vezetési élményt, azért sikerült 150 km/h-ig feltornászni a tempót. Másodikként a Nissan 370Z roadster jött, aminek én kinyitottam a tetejét. Egyfelől épp akkor ültem az autóban, amikor nem esett az eső, másfelől a bukósisakkal a fejemen már nem fértem el a tető alatt. A rövid és intenzív menet végén az instruktor megjegyezte, hogy ez volt az eddigi legjobb kör – szerintem csak élvezte a huzatot. Majd következett a Juke R, a jelenlegi legvadabb Nissan.

A mattfekete szín jól áll a kisördögnek, de nagyon meglátszanak rajta a használat nyomai. Jelen esetben a bal első kerékjárati íven van egy horzsolás – még Prágában történt egy kis malőr az autóval, amelyben egy, a pályát szegélyező hordó húzta a rövidebbet. A beszállás már nem ment olyan könnyen, mint az utcai Juke esetén, hiszen a karosszérián belül van még bukókeret is, ami jelentősen leszűkíti a mozgásteret. Miután a négypontos övvel mozdíthatatlanul rögzítettek a kagylóülésben, szóltam, hogy nem érem el teljesen a kormányt, a felső részét csak nyújtott újjal érem el. A pedálok jó helyen vannak? – kérdezték, mire igennel válaszoltam. Akkor menjek. Hát jó. Először azért szétnézek, és kérdezek a jobbeggyen ülő felvigyázótól. Tényleg 9400 kilométert futott már ez a Juke R? Egyfelől mérföld, másfelől nem. Úgy kétezer mérföldet ment már ez az autó, az összkilométerhez még a technikát adó GT-R futásteljesítménye is hozzájön. Manuál, vagy automata állásban megyünk végig a pályán? Automatában, nem elővigyázatosság, hanem műszaki okok miatt, ugyanis nem működik a kézi üzemmód ebben a kézzel összerakott prototípusban. Hát jó. A bukósisak kezdi kiszorítani a vért a fejemből, úgyhogy jobb lesz, ha indulunk.

Nem sok hangot hallok a sisak miatt, így majdnem lemaradok a rádión közvetített visszaszámlálásról, de még időben lepadlózom a jobb pedált. A fejem hátracsapódik, a fenekemmel érzem, hogy a hátsó kerekek a tapadás határán dolgoznak, a dolgok hirtelen felgyorsulnak körülöttem. A leggyorsabb részen vissza kell vegyek a gázból, mert egy operatőr a kétsávos út közepénél állva veszi a közeledő autót – nagyon nem jó érzés nagyjából 150-nel száguldani egy gyalogos felé, még akkor is, ő az előző tíz kör alatt ugyanezt csinálta, és hozzászokott az autóhoz, és annak tempójához. Amint kiugrott előlem, megint padlózom a gázt, majd jön a fékpont. Lelkemre kötötték, hogy erősen tapossak a fékre, és ne lepődjek meg, ha becsóvál az autó. Ehhez képest akkor fékezek, amikor mondják, és nem is teljes fékerővel – messze volt még a blokkolásgátló beavatkozása -, még gázt kell még adjak, hogy elérjek a visszafordítóig.

Alászedett keréknél még a sisakon keresztül is hallom, hogy az első kerék valamibe beleér a kerékjáratban – mivel ez nem vezetői hiba, nem is fogják velem kifizettetni. A szlalomnál óvatosan kezdek, mert furcsa, hogy magasan ülök, és először most kanyargok a számomra teljesen ismeretlen géppel. A tapasztalat: a Juke R-nek nincs oldaldőlése, szinte vízszintesen teszi magát ide-oda a bóják között, és meg gyáva vagyok, (meg fakezű és falábú is, ahogy az korábban kiderült) és hiába mondja mellettem az instruktor, hogy adjam a gázt, és a saját tempómban megyek végig a kanyargós részen. Ő élvezi a dolgot, nekem meg valahogy az eszembe jut, hogy egyfelől nem érem el jól a kormányt, no meg a beülés előtt aláíratták velem, hogy saját vagyonommal felelek a 450 000 euró értékű Juke R prototípusban keletkezett károkért. Azért a visszatérő egyenesben megint lepadlózom a gépet, és elszabadul a 485 lóerő. Az óra szerint 120-130-as tempó közé gyorsultam fel a déli irányban, ami 200 km/órát jelent mifelénk, de tényleg csak egy pillanatra mertem letekinteni a műszerekre, lehet, hogy több is volt az. Higgyék el, nagyon gyors ez a tempó, ha egy tíz méter széles sávban csinálja mindezt az ember.

A legnehezebb talán a visszatérés volt a Juke R-rel, hiszen a macskaköves parkoló enyhe lejtővel indul, aminek a leküzdése a Juke R számára igen komoly terep, kis szögben, óvatosan kell leengedni rajta az autót. Felejthetetlen élmény volt, és kövezzenek meg, nem érdekel, de nekem nem a Juke R, hanem a 370 Z roadster vezetése tetszett jobban. Nem volt annyira brutálisan gyors, de a nyitott tető és a kézi váltó kombinációja miatt jobban részese voltam a vezetésnek. Arról nem is beszélve, hogy nem 138 millió, hanem „csak” 15 millió forintot kockáztattam.