Érzelmeket kiváltó külső és prémium irány – nagyjából így lehet röviden jellemezni az 508-ast, melyet csúcsmodellhez méltó környezetben, Monacóban mutatott be a szaksajtónak a gyártó. Hogy mekkora a változás az első nemzedékhez képest, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy igazából az 508-as tökéletesen illett a monte-carlói utcaképbe: az újdonság már nem egy klasszikus szedán, hanem sokkal inkább egy stílusos, modern ötajtós kupé, annak minden előnyével és hátrányával.
De nem csak lapos és széles karosszériája, bátran húzott vonalai és keret nélküli ablakai miatt feltűnő. Egyértelmű, hogy az utóbbi évek leginkább részletgazdag Peugeot-ja az 508-as, látszik, mennyi munkát fektettek az autóba – a hátsó lámpák kidolgozottsága megérne egy külön misét. De említhetjük a 70-es évek Peugeot-it eszünkbe juttató, gépháztetőn lévő típusjelzést, vagy a merész nappali fényt, amely élőben olyan hatást kelt, mintha egy kardfogú tigris, pardon, oroszlán lenne.
Ezek után nem meglepő, hogy a PSA-csoport EMP2-es platformjára épülő modell méreteit tekintve nem akar versenyezni a Škoda Superbbel vagy a Ford Mondeóval. 4,75 méteres hosszával 8 centivel kurtább az elődnél, emellett 6 centivel laposabb és 3 centivel szélesebb. Ha már szóba hoztam a Superbet, a Peugeot csomagtérfedele is az üveggel együtt nyílik, így annak ellenére, hogy szerényebb a befogadóképessége (487 liter), könnyebben pakolható és jobban hozzáférhető.
Az utastérben szembetűnő, mennyire más irányba mozdult el az 508-as. Mélyen ülünk, a fejtér hátul langalétáknak már kicsit szűkös lehet, és bizony, ha valaki nagyobb termetű, zavarhatja a széles középkonzol. Ugyanakkor a hosszúság csökkenése ellenére a lábtér nagyvonalú és az ülések kényelmesek, aki hajlandó rá áldozni, AGR-tanúsítványos, masszázsfunkciós, szabályozható laphosszúságú fotelt is rendelhet. Nemcsak az üléskomfort, hanem a széles bőrválaszték (gyönyörű a mogyoróbarna kárpit!) és a minőségi benyomás is prémiumautókat idéz. De legalább ilyen fontos, hogy nagyon különbözik vetélytársai belterétől, az i-Cockpit műszerfal-kialakítás a kicsi kormánnyal cseppet sem szokványos az üzleti autók mezőnyében. Az extralista is a teljes autó szintugrását tükrözi, hiszen többek között aktív sávtartót, illetve kerékpárosokat is felismerő vészfékezőt is felvonultat.
A motorpaletta, azt hiszem, mindennél jobban érzékelteti, hogy a downsizing él és virul, hiszen az alapgépet 1,5-ös dízel hajtja 130 lóerővel – ez az egyetlen 508-as, amely még manuális váltóval is elérhető, a többihez alapáras a japán Aisintől érkező, nyolcgangos automata. A jól bevált 2,0 literes dízel 160 és 180 lóerővel létezik, míg a benzinespártiakat az 1,6-os, turbós erőforrás szolgálhatja ki. Utóbbiból az izmosabb, 225 lóerős változattal ismerkedtünk, amely topmodellhez méltó erőtartalékokkal rendelkezik. Azonban nem is a nyers erő, sokkal inkább a motor finom járása és az utastérben honoló csend az, ami kiemelhető. Az automatikus sebességváltó kétségkívül finoman kapcsolgat, de kanyargós, hegyvidéki szakaszokon kissé zavarba jött, az volt az érzésem, mintha nem tudná eldönteni a vezérlés, mikor melyik fokozat az ideális. Az sem mellékes, hogy az 508-asra nem igaz a sztereotípia, miszerint egy nagy francia autó futóműve csakis lágy és ringató lehet! Az újdonság a változtatható karakterisztikájú futóművel széles skálán mozog, sport állásban egészen minimális a karosszéria dőlése.
Az 508-as első példányai októberben érkeznek hazánkba, de a piaci bevezetés után sem ül majd babérjain a márka. Egyrészt jön a shooting brake stílusú SW modell, másrészt érkezik a plug-in hibrid változat is. Az 1,6-os, turbós benzinessel és villanymotorral ellátott verzió 50 kilométeres elektromos hatótávolsággal büszkélkedhet majd!
