Egyértelműen magasabb fokozatba kapcsolt a Honda! Az év elején jött a frissített CR-V és az immáron Type R-ként is létező, szintén átdolgozott Civic, most pedig érkezik a vadonatúj fejlesztésű Jazz és HR-V. Az utóbbi két modell közeli rokonok, ugyanis a friss és ropogós HR-V a Japánban már kapható Jazz (ott Fit néven fut) módosított padlólemezére épül. A teljesen új HR-V-vel egyébként nem titkolt célja a Hondának, hogy jól befut majd a konkurenciának, a kiskategóriás SUV-ként kategorizálható modellel többek között a Mazda CX-3-as, a Nissan Juke, vagy a Renault Captur babérjaira törnek – a japán gyártó előrejelzései szerint a HR-V jövőbeni vásárlóinak 70%-a másik márkáról nyergel majd át az új Hondára.
Hogy a gyártó számításai pontosak voltak-e, arra csak később kapunk választ, azt azonban már most tudjuk, hogy meglehetősen öntudatos az árképzés, hiszen a bázismodell (1.5 i-VTEC) 5,5 millió forinttól lesz elérhető. S hogy mit kapunk a pénzünkért? Először is egy olyan szabadidő-autót, amelynek teste kupés farban végződik és hatalmas benne hátul a hely. A sajtóprogramon a kupé szó legalább annyiszor hangzott el, mintha egy sportkocsi premierjén lettünk volna, merthogy a Honda eltökélt célja volt, hogy a vezetőülésben olyan érzése legyen az embernek, mint egy kupéban. A magas üléshelyzet miatt paradox a helyzet, annyi szent, de az enyhén vezető felé forduló középkonzol, vagy a magas középalagút tényleg körülöleli az embert, ami eléggé szokatlan a HR-V mezőnyében. Bár az anyagminőség nem különösebben kiemelkedő, meg kell hagyni, hogy a klímavezérlő érintésérzékeny felülete és a hosszú, egybefüggő utasoldali légbeömlő egészen pofássá teszi a belsőt. A lényeg azonban, hogy a második sorban langaléta felnőtteknek sem kell kuporogni, legalábbis a lábteret illetően biztosan nem – a kupés hátsó miatt a fejtér inkább csak átlagos. A gigászi méretű, 470 literes raktér mellett az alacsony csomagtérperem és a Magic Seat üléskoncepció is a pozitívumok közé sorolható.
A vezető szemszögéből viszont egyértelmű, mi az autó csúcspontja. Ez nem más, mint a manuális váltó: eleve remekül kézre áll a kisméretű váltókar, de az igazi adui a kapcsolhatóság és a hihetetlen rövid váltóutak. Komolyan mondom, sok sportkocsi megirigyelhetné ezt a váltót! Pedig az alap benzinmotorral korántsem vérmes a HR-V. Az új fejlesztésű 1,5-ös kissé bágyadtan indul alacsony fordulatról, ami még rendjén is való egy szívómotortól, ám az kellemetlen meglepetéssel szolgált, hogy magas fordulaton tolakodóan érces a hangja. Márpedig a 130 lóerő életre keltéséhez muszáj pörgetni a motort.
Ehhez képest a CR-V-ből és Civicből ismert 120 lóerős, 1,6-os dízellel egészen más az autó. A gázolajos egyszerre kulturált és rugalmas, szóval az első próba után nem is lehet kérdés, melyik egységgel vonzóbb a HR-V. Az persze a motortól függetlenül világossá vált, hogy a futómű és a kormányzás a Hondától megszokott módon hibátlan, e területen remek munkát végzett a márka, ugyanakkor a HRV-ből csak fronthajtású változat létezik, mondván, a 4×4-es hajtást egyszerűen nem igénylik a vásárlók ebben a szegmensben.
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!