A bizonyítási kényszer mindenkire jó hatással van. A Geely megmutatta, hogy képes a svédnél is svédebb autót gyártani, amikor 12 év után leváltotta az XC90-est, majd az S90/V90-essel új alapokra helyezte a Volvo szerepét a prémiumszegmensben. Most azonban a márka világszerte legjobban fogyó modelljét kellett leváltania, amit bármelyik rivális fogcsikorgatva tett volna meg. Kilenc évig volt piacon az első generáció, közel egymillió példányt adtak el belőle, és még ma is frissnek hatna, ha a svéd központban nem határozzák el magukat és tervezik meg a piac egyik legszebb szabadidő-autóját.
Az XC90-essel bevezetett formanyelv nem változott, de a korábbi stílushoz hűen lendületesebb sziluett miatt kevésbé dobozszerű a forma és jobbak az arányok, ami segít sokkal könnyedebbnek és sportosabbnak mutatni az XC60-ast, miközben skandináv karaktere is erősödött. Erre az élek és hajlítások mellett a hűtőrácsig benyúló, Thor kalapácsát formázó, LED-es fényszóró és a 850-es kombi változata óta jellemző, hosszúkás hátsó lámpa is ráerősít. Méretei impozánsak, mégsem túlzóak, talán éppen ezért olyan népszerűek ezek az SUV-k. Néhány centivel majdnem minden irányban nőtt az elődjéhez képest, a hasmagassága alig észrevehetően csökkent, a trendek és a nagyszilárdságú acél használata ellenére kicsivel nehezebb lett. Mindez azonban csak a számokból derül ki, a nagy különbség a dizájnban van! A külső hűvös, mégsem rideg, értékesnek látszik, mégsem fényűző. Arra ott a nagytestvére: a kisebb és sportosabb XC60-as nem csak a konkurensek szemében lesz szálka, komoly házon belüli riválisa lehet az XC90-esnek, hiszen az SPA-platformra épül, négyhengeresnél nagyobb motorok pedig nem szerepelnek a kínálatban, így ugyanazokkal a hajtásláncokkal választható.
A karosszéria arányainak és az utastér helykihasználásának jót tett az új struktúra használata, ami a láb- és válltéren, üvegtető nélkül pedig a fejtéren is meglátszik, de ahogy kívülről, úgy az utastérben is a hatáskeltésre koncentráltak. Bár már nem újdonság ez a belső világ, továbbra is lenyűgöz, amit alkottak. Ilyen igényes, modern és karakteres, mégis otthonos belsővel egyik vetélytársa sem szolgálhat. Különösen igaz ez a képeken látható, világos bőrbelsős kivitelekre. Itt is találunk valami egyedit, a műszerfal valódi, matt fabetétje először az XC60-asba kerül két, ellenkező irányú hajlítással, alulról megkerülve a középkonzolt kitöltő érintőképernyőt. A fémbe dombornyomott svéd zászló igazi ínyencség és kedves gesztus is egyben, az ilyen apróságok miatt érezzük magunkat egy hamisítatlan európai autóban.
Ülése szinte már túl sokféle módon állítható, de ha eltaláljuk a megfelelő helyzetet, nagy kényelemben utazhatunk, amit a kivételes hangszigetelés és az általános komfortszint is garantál. A klasszikus értelemben véve nem sok élményt ad a vezetése, annyira semlegesen viselkedik. A kipróbált erősebbik benzines és dízel motorral is bőségesek az erőtartalékai, gyorsításnál több száz kilóval tűnik könnyebbnek, pedig jóval több, mint 1,8 tonnát mozgat úgy, hogy szerpentinen is kiegyensúlyozott marad. Hátul az igényes, több lengőkaros felfüggesztést feláras légrugózás egészítette ki, ami tükörsima utakon volvósan stresszmentes autózást jelentett, közvetlensége pedig egyértelműen az XC60-as felé fogja terelni az erre fogékony vevőket. A vezethetőségbe mi is beleszólhatunk, hiszen állítható a kormányzás, a gázpedál és a felfüggesztés, a különbségek pedig egyértelműek. Az Aisintól származó nyolcfokozatú automatikus váltó is beleillik a Volvo higgadt profizmusába.
Ha nem is meglepő, de elismerésre méltó a fejlesztőmunka, most az XC60-as a legpiacképesebb Volvo! Nem lehet véletlen, hogy ilyen bátran, a német prémiummárkák szintjére árazták be, hiszen a technikai felkészültségén túl még ott van az állandó ütőkártyának számító, egyedülálló aktív és passzív biztonság. Minden szériában kínált asszisztens és segéd elérhető a már 130 km/óráig félautonóm vezetést kínáló újdonsághoz. Szinte nincs olyan közlekedési helyzet, ahol ne lenne kontroll alatt az autó és környezete. Egyszer biztosan megvalósul a terv és senki sem hal meg egy Volvóban.
A motorpaletta különlegessége, hogy egyetlen blokkra épül, csupán a perifériák különböznek. Hamarosan háromhengeres benzinesekkel bővül a kínálat, jelenleg a kétlépcsős turbófeltöltésű D4-es dízel az alap 190 lóerővel. A változó geometriájú feltöltővel 235 lóerősre izmosított D5-öst a kisebbik benzines, a 254 lóerős T5-ös, majd a turbós, kompresszoros, 320 lóerős T6-os követi, a csúcsmodell pedig a T8-as, 407 lóerős konnektoros hibrid 10,4 kWh-s akkumulátorral és 45 kilométeres elektromos hatótávval, itthon zöld rendszámmal. Sikere már most borítékolható!
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
