Tartalomszolgáltatás

A Forester 15 évvel ezelőtt emelt hasmagasságú kombiként kezdte karrierjét, mostanra azonban már igazi SUV-ként tarthatjuk számon. Sőt, az egyik, ha nem a leginkább alkalmas szabadidő-autó arra, hogy időnként elhagyjuk vele az épített utat. Függetlenül a nagy átalakulástól, szép számmal akadt követője a modellnek, 1997 óta csak Európában 237 ezer darab kelt el az eddigi három nemzedékből, ami a kissé megosztó külsőt figyelembe véve óriási teljesítmény.

Visszafogott stílusú a beltér

Ami az új generációt illeti, alaposan átalakult az autó, hiszen a szögletes „idomok” helyett inkább a gömbölyűek dominálnak, de szerintem most sem a formaterv csábítja majd a szalonokba a vevőket. Ha jól megnézzük az Forestert, látszik, hogy a legtöbb szabadidő-autóhoz képest hatalmasak az üvegfelületek, s amikor helyet foglalunk az ülésben, ez érezteti áldásos hatását, a körkilátás több mint meggyőző. Ha elkezdjük szemrevételezni a belsőt, egyértelművé válik, a Subaru biztosra akart menni: öncélú ötleteket vagy formai értelemben vett nagy durranásokat ne keressünk. Noha puha a műszerfalborítás és ott van az érintőképernyős navigáció, a berendezés jellegében egyszerű, ami viszont kedvez a funkcionalitásnak. Nincs bonyolult menürendszer vagy gombok armadája a Foresterben (mondjuk vezetéstámogató berendezések sincsenek), a kezelhetőség pofonegyszerű.

Benzines turbómotor a Foresterhez

A 26 mm-rel nagyobb tengelytáv (2640 mm) és a 35 mm-rel megnövelt hosszúság (4595 mm) érezteti hatását az utastérben, ugyanis a Forester kétségkívül tágasabb felmenőjénél, és nem mellesleg kényelmesebb is. Maximum a kissé rövid ülőlapokba köthetünk bele, mert egyébként jól formázottak az ülések. A második sorban is bőséges a lábtér, s az utasok válla között is egészen nagy hely maradhat. Dicséret illeti a csomagteret is, hiszen az 55 literrel megtoldott befogadóképesség 505 litert jelent, illetve a bővítés egyszerűen megy: a csomagtér oldalfalában elhelyezett kis karokat elég meghúzni és máris előrebillennek az ülések. Aki pedig nem szeretne bajlódni a fedél kézi mozgatásával, opcióként elektromos ötödik ajtót is kérhet az extralistáról.

Helyből nincs hiány az új Foresterben, csupán az ülőlapok lehetnének egy kicsit hosszabbak

A Forester nagy ütőkártyája ugyanakkor továbbra is a menettulajdonságaiban keresendő, mert épített úton személyautósan viselkedik, miközben terepen sem vall szégyent. Persze forszírozott tempónál van egy kis karosszériadőlés, de alapvetően nagyon semleges az autó, ami elsősorban az összkerékhajtásnak köszönhető. A manuális váltós modelleknél központi differenciálmű van viszkokuplunggal, míg az automatáknál hidraulikusan vezérelt, többtárcsás kuplung gondoskodik a nyomaték elosztásáról. Egy komolyabb kaptató meg se kottyan a Foresternek, ahogyan már a lejtők sem – az automata verziókban található az X-Mode kapcsoló, mely aktiválja a lejtmenetvezérlőt.

Tágas és egyszerűen bővíthető a csomagtér

Aki viszont szerelmes a boxermotor hangjába, azt ki kell ábrándítanom, mert a benzinmotorok sem szolgáltatnak jellegzetes muzsikát, hangélmény szempontjából egy soros négyhengeres szintjét képviseli a 2,0 literes, 150 lóerős szívó és az ugyanekkora, turbóval lélegeztetett, 240 lóerős benzines is. Mindkét modellt fokozatmentes (Lineartronic) automata váltóval próbáltuk ki, s a benyomás kissé vegyes a váltóról. Amíg nem sietünk, addig komfortban szinte verhetetlen ez a váltó, ám ha odalépünk, felbőgő motorral, padlógáznál sokáig egy fordulaton tartva gyorsít a Forester.

Míg a szívómotor csak átlagos dinamikát nyújt, addig az XT-verzió 240 lóerője már több mint elegendő. Ennél ráadásul gombnyomásra átalakul a váltómű (az XT csak automatával kapható), ugyanis Sport Sharp módban úgy kapcsolgat, mint egy hagyományos, bolygóműves automata az előre beállított nyolc fokozattal. A 350 Nm-t produkáló XT egyébként nem csak érzésre gyors: 7,5 másodperc alatt éri el a 100 km/órát.

Nálunk a dízelmotor lehet a sláger

Amióta a Subarunak megjelent a 2,0 literes, dízel boxermotorja, a benzinesek iránt Európában alaposan megcsappant a kereslet. Az átlagosan 5,9 literes fogyasztással kecsegtető, 147 lóerős turbódízel motorral ellátott tesztautó leginkább a katonásan járó, hatfokozatú manuális váltóval tett rám mély benyomást – ilyen kézi váltó ritkaság az SUV-k mezőnyében. Az áttételezés már kevésbé, ugyanis a 2-es és 3-as fokozat között méretes „lyuk” tátong, így érdemes jobban pörgetni a dízelt, hogy mindig a megfelelő tartományban dolgozzon. Ha ez sikerül, a dinamika és a hangszigetelés szempontjából sem csalódhatunk a motorban.