A B-King még extrémebb, mint egykoron a Katana volt. A motor formái a japán manga képregények, a fantasy és sci-fi filmek, valamint az amerikai fecskefarkos autók világát idézik, melyekhez sportmotoros teljesítményt társított a Suzuki. A futómű, a fékrendszer és a Hayabusából származó 1300 cm3-es motorblokk vérbeli izomgéppé teszi a B-Kinget, azaz a Királyt.
Ujjlenyomat
A B-King története a 2001-es Tokiói Motorshow-n kezdődött. A japán belpiac válságban volt, így minden márka megpróbált valami igazán újjal és merésszel előrukkolni. A 2001 októberében rendezett kiállítás igazi erőfitogtatás volt, a márkák a jövő lehetőségeit igyekeztek bemutatni. A kiállításnak azonban csak egyetlen igazi sztárja volt, a Suzuki B-King, mely maga volt a nyers erő, az elektronikai csoda és a hivalkodó, mindenáron feltűnni vágyó motorkerékpár. A B-King erőforrása már az akkori elképzelés szerint is a Hayabusából származott, azonban a blokkot ellátták egy kompresszorral is, aminek köszönhetően akár 250 lóerő feletti is lehetett (volna) a teljesítménye. A kompresszornak természetesen külön hűtője is volt, melynek helyigénye miatt a hátsó rugóstag a motor jobb oldalán helyezkedett el. A hatalmas blokk mellett minden más is nagy, szinte túlméretes volt a prototípuson. A nagyon széles légbeömlők a tank két oldalán kaptak helyet, a kétkarú lengővilla pedig olyan volt, mint egy dragsteré, ahogyan a két óriási kipufogó is, illetve a 18 colos hátsó kerékre szerelt 240-es gumi. A B-King azonban nem lett volna végletekig futurisztikus és fantáziaszerű, ha nem látták volna el hi-tech elektronikával. Volt rajta egy fedélzeti számítógép, amely ujjlenyomattal kapcsolt be. Az ellenőrzés után egy folyadékkristályos monitor jelent meg, ezt követően automatikusan lefutott a motor technikai ellenőrzése, s ha hibát észlelt a komputer, azonnal kapcsolatba lépett a legközelebbi Suzuki márkakereskedéssel, ahová azonnal el is küldte, hogy melyik alkatrész hibásodott meg! A kapcsolatfelvétel műholdas navigációs rendszeren, a beépített GPS-en keresztül bonyolódott, sőt a B-Kingről akár internetezni is lehetett! A számítógép legpraktikusabb tulajdonsága azonban az volt, hogy igencsak megnehezítette a motor ellopását. Ha az ujjlenyomat nem volt megfelelő, a számítógép rögtön értesítette a rendőrséget és a tulajdonost az illetéktelen használatról. 2001-ben tehát az egész világ ámulatba esett a Suzuki B-Kingtől, de hat éve még igen csekély volt a remény arra, hogy valaha is sorozatban fogják gyártani. A magyarázat egyszerű: a B-King nagyon drága motornak tűnt.
A nagytestvér
A Suzuki azonban nem csak a magas gyártási költségek miatt várakozott sokáig. A B-King a Hayabusából kifejlesztett nagyméretű naked bike, egy hasonló motorral pedig már megbukott a Honda. A CBR 1100XX Black Birdből kifejlesztett X-Elevenről van szó, mely 2000-ben jelent meg és enyhén szólva sem aratott sikert.
A gyár illetékeseit négy dolog dolog vette rá, hogy elővegyék a fiókból a prototípus terveit. A naked bike-ok soha nem látott reneszánszukat élik, hiszen a robogók mellett egyértelműen ez a szegmens a legnépszerűbb. A Yamaha 2005-ben leleplezett egy szintén formabontó és nagyméretű naked bike újdonságot, az MT-01-est, amely hatalmas népszerűségre tett szert V2-es 1700 cm3-es motorjával. A BMW szintén két éve mutatta be a K 1200S sportmotorból kifejlesztett izom nakedjét, a K 1200R-t, amely az 1000 cm3-nél nagyobb sportos csupasz gépek etalonja lett . A Suzuki ugyanakkor tavaly már le tudta tesztelni kicsiben, milyen lehetne a B-King fogadtatása. 2006-ban ugyebár piacra dobták a GSR 600-ast (AM 2006/19.), az új kategóriát, a sportnaked osztályt elindító motort, amely formailag nagyon sok mindenben hasonlít a 2001-es B-King prototípusra. A modell egyből az egyik legkelendőbb középkategóriás csupasz gép lett, hiszen például Európa legnagyobb motorfelvevő országában, Olaszországban a GSR 600-asból vitték el a legtöbbet az összes motor közül.
A Suzuki az eredeti B-King alapkoncepcióját megtartotta, ám a 2001-es és a 2007-es verziók között jócskán vannak meghatározó különbségek. Ezek elsősorban a szériamotorokra vonatkozó szabályokra és a gyártási költségekre vezethetők vissza. Az 1300 cm3-es Hayabusa blokk megmaradt, azonban immár kompresszor nélküli változatban. A mindent tudó fedélzeti számítógép és a monitor is lekerült a motorról, hiszen a B-Kingen már a GSR 600-aséhoz hasonló műszerfal köszön vissza. A LED-es első irányjelzőket hagyományos izzósorra cserélték, s a hátsó futóművet is megváltoztatták. A hátsó lengővilla, amely formailag a GSXR 600/750-es sportmotorok lengővilláját idézi, már nem annyira robusztus. A hátsó gumi mérete is visszafogottabb lett, míg a hátsó rugóstag középre került. Az eredetileg olasz Brembo fékrendszert a japán Nissinre cserélték, magasabb ívű és szélesebb kormányt szereltek fel, valamint a GSR 600-ashoz hasonló nagyobb fejidommal látták el a B-Kinget.
A változtatások ellenére a B-King mégis egy igazi sportos meganaked. Formailag megőrizte a prototípus agresszív megjelenését, míg technikai megoldásaiban még inkább a sportmotorokat idézi. A széles tank továbbra is nagyon hangsúlyos az óriási légbeömlők révén, a nyereg a sportmotorokhoz illően kicsiny. Ellenben a hátsó traktus nagyobbnak tűnik a két megafon méretű kipufogó által. Az egyedi design mellett a B-King sportossága is egyedülálló. A Hayabusa blokk mellett a kettős alumínium hídváz, a nagy belsőcső-átmérőjű fordított első villa, a teljesen állítható első és hátsó futómű, a radiális első fékrendszer és a kormánylengés-csillapító is a sportmotorokat idézi. A B-King tehát minden szempontból kész arra, hogy megméresse magát. Egyedi formatervével egyértelműen a Yamaha MT-01-es, míg hatalmas erejével a BMW K 1200R vetélytársa kíván lenni a sportos meganaked bike-ok között.
