Fantasztikus, mennyire kreatív, merész, jövőbe mutató autókkal jönnek ki a gallok! Ezek a kocsik ugyanakkor abszolút egyszerű ötleteken alapulnak, így könnyű utólag csodálkozni: vajh’ miért kellett erre mostanáig várnunk? De hát éppen ez a zsenialitás legjobb bizonyítéka – alkotni valamit, ami első látásra mellbe vág, de a következő pillanatban már magától értetődőnek, sőt nélkülözhetetlennek tűnik. A Peugeot 1007 éppen ilyen autó. Ma megbámulják, holnap megveszik, holnapután utánozzák.
Ilyen kategória nincs is!
“Hová soroljalak?” – töprengek. Hossza alapján kiskocsi, magassága szerint egyterű. Kétajtós, de ezek tolóajtók, egészen másképpen számítanak. Belseje a limuzinokét sok tekintetben meghaladó komfortot kínál, kívülről viszont olyan kompakt, hogy parkoláskor felveszi a versenyt a Smarttal. Beskatulyázhatatlan! “Hát akkor ne skatulyázz” – kacsint rám mandulavágású szemével, “én vagyok az 1007-es, és kész! ” Varázsának legfőbb titka, hogy a városban ügyesen mozgó kiskocsik előnyeit ötvözi a buszlimuzinok erényeivel. Vezetője magasan ül, jól átlátja a forgalmat, nem érzi úgy, hogy fölébe tornyosul az autóbusz kereke. Már a vezetőülés 23 centis állíthatósága sem akármi, a többi három férőhely pedig 28 centit csúszhat előre-hátra. A két első ülés támlája lehajtható, a hátsókat viszont előre lehet hajtogatni. A poggyásztér 246 és 416 liter között változik. Ha kell, ráadásként elfér a jobb első lábtérben az italos láda, amikor viszont kisbaba az egyik utas, őt a vezetőhöz közel, kéznyújtásnyira lehet elhelyezni. Nagyfőnököt visz tárgyalni a tányérsapkás sofőr? Tessék, szinte akkora a láb- és a fejtér, mint a válaszfalas limuzinban! Szerintem ezzel a kocsival még egy ilyen extrém élethelyzet is elképzelhető…
Szézám, tárulj!
A tolóajtó ötletét már a Sésame prototípussal bemutatták a közönségnek. Lelkesedtek érte, így most megjelent a sorozatgyártásban. Nyílása óriási (szélessége 92 centi), hátra is megkönnyíti a beszállást, előre pedig lendületből lehet beugrani – csak még nekifutás közben nyomjuk meg a távirányító gombját, hogy legyen ideje hátrasiklani az ajtónak. Az
ajtómozgatás ugyanis elektromos. Be lehet csukni a távirányítóval, a belső kapcsolókkal, no és persze azért egy lendületes kézmozdulattal is. Ha elektromos csukódás közben akadályba ütközik, megáll, majd teljesen kinyílik, ha viszont nyitás közben történik ilyesmi, akkor csak simán megáll. Nyitott állapotban nem áll ki jobban a kocsi kontúrjából, mint a külső tükör, tehát a legszűkebb parkolóhelyen vagy garázsban sem jövünk zavarba, s nem fenyegeti veszély az elhaladó kerékpárosokat.
Mint a kaméleon
Már ennyi variációs lehetőséggel is elégedettek lehetnénk, pedig még csak most jön a java, a krémes tölteléke. A Caméleo koncepció jegyében tizenkétféle belső garnitúrából lehet válogatni – de ez a választás nem feltétlenül (autó)életre szól. Azt eszelték ki ugyanis a Peugeot leleményes berendezői, hogy az 1007-es tulajdonosa például a nyár közeledtével vidámabb színűre cserélheti a „tapétát”, vagy akár karácsonyi ajándékba kérhet egy váltáskészletet. A műszerfal és a tetőoszlop mindig sötét árnyalatú ugyan, de az autó hangulatát teljesen megváltoztathatjuk a 18 darabból álló garnitúrákkal, amelyek műszerfal- és ajtóbetéteket, rakhelyfedeleket és üléskárpit-középrészeket tartalmaznak. A kocsi átöltöztethetéséhez nincs szükség szerszámra, puszta kézzel negyedóra alatt megvan az egész. Ehhez képest szinte mellékes, hogy van az 1007-nek futó- és hajtóműve is. Az új alapvázra épülő kocsihoz kétféle benzines és egy dízelmotor választható, a nyomaték átvitelét pedig manuális és automatikus üzemmódban használható „2Tronic” robotváltóra bízták. Aki majd jövőre beül egy ilyen autóba, nem a motorral lesz elfoglalva, hanem egy teljesen újszerű érzéssel: azzal, hogy eddig csak kiflit rágcsált, most viszont francia krémest tettek a tányérjára.
