2019-ben ünnepelte azt a jeles évfordulót az Opel, hogy 120 éve gyárt autót. A cég történetének egyik legnagyobb fordulópontja a 2017-es tulajdonosváltás volt, az amerikai General Motors helyett a francia PSA-konszern kötelékébe került a márka, azóta egymás után lépnek piacra a Peugeot és a Citroën típusok Opel megfelelői.

Bár a nagy közösködésben akár el is veszhetne a németek identitása, nem lenne önmaga a PSA-konszern ha nem ragaszkodna az egyediséghez. Úgy örökölte meg a CMP EMP1-es platformot a motorokkal, a váltókkal, sőt a komplett karosszériastruktúrával együtt a Peugeot 208-astól, hogy a németeknek maradt mozgástere a formaterv, a belső és a futóműhangolás személyre szabására. Arányai miatt ugyan emlékeztet a 208-asra, mégis könnyű Opelként azonosítani. Minden szögből a márkára jellemző formai elemek tűnnek fel, a kifutó modellhez képest letisztult dizájn a japán Hideo Kodoma jegyezte Corsa B-t juttatja eszünkbe. A legsikeresebb, négymillió példányban eladott második generáció mai szemmel is frissnek hat, várhatóan a Corsa F vonalai is időtállók lesznek. Nem vitás, hogy a Peugeot az izgalmasabb, az Opel az elegánsabb a két testvér közül, ami azt jelenti, hogy a 208-ason jellegtelennek ható szürkében is jól mutat a Corsa, de azokra is gondoltak, akik a kisautókat színesen szeretik, a sötét- és a világoskék mellett bordó és narancssárga is választható, sőt, akár fehér vagy fekete tetővel, valamint matricákkal is kombinálható. A forma Achilles-sarka a hátsó ajtó, a francia és a német autón egyformán rövidnek tűnik. Ez nem optikai csalódás! Hiába nőtt a hossza, a szélessége, sőt a tengelytávja is az elődhöz képest, a hátsó sort egy kissé szűkre szabták, így elsősorban gyerekeknek kényelmes, viszont 24 literrel nagyobb a csomagtartó.

Az elöl ülőknek továbbra is komfortos a Corsa, de a felépítése megváltozott, a lapos szélvédőt és a hosszan előrenyúló műszerfalat lecserélték egy meredekebb, rövidebb páros kedvéért, ami klasszikus, kisautós hangulatot és intenzívebb sebességélményt jelent. Jól tartanak és kényelmesek az akár masszázsfunkciós ülések, érdemi különbséget viszont a Peugeot i-Cockpit felépítéséhez képest hagyományos elrendezés jelent. Nagyobb méretű a kormány, és a műszerek is a megszokott helyen, alacsonyan vannak beépítve. Szerethető a 208-as innovatív megoldása, az Opel azonban a konzervatív vevőket célozza meg. Ezzel senki sem veszít semmit, mert jó az ergonómia, könnyű megtalálni az ideális üléshelyzetet, ráadásként a középkonzolon is több a fizikai gomb, a szellőzés például a Corsában teljesen analóg módon működtethető. Kevésbé fantáziadús, mégis csinos a belső, szépen integrálták a 7,0 vagy 10,0 colos érintőképernyőt a középkonzolba. A díszítések feldobják a sok helyen puha bevonatú, fekete műszerfalat, a gombok és kapcsolók ízlésesek, az automatikus váltó karja megegyezik a többi PSA-gyártmányéval. Amit bátran átvehettek volna még a franciáktól, az a digitális műszeregység, a németek fekete hátterű, tűéles grafikájú képernyője ugyanis egy kicsit lehangoló a testvérmodell színes, háromdimenziós kijelzőjéhez képest, ráadásul olyan hatást kelt, mintha egy meglévő helyre kellett volna a saját, oda nem passzoló alkatrészüket beépíteni. Szintén kritikát érdemel a 360 fokos képet adó kamera, mert a mai, modern eszközök korában a működési elve és a felbontása is elmarad az átlagostól. Amiben viszont kiemelkedik a cégcsoportból a Corsa, az nem más, mint a LED mátrix technológiát a kisautó kategóriában is elérhetővé tevő IntelliLux fényszóró.

Motorok tekintetében nincs különbség, csak 1,2 literes, háromhengeres benzinesekkel készül, három különböző változatban. A szívómotoros alapmodell 75 lóerős és 5 fokozatú kézi váltót kap, a kisebbik turbós 100 lóerős és 6 fokozatú kézi vagy 8 fokozatú automatikus váltóval készül, a csúcsbenzines 130 lóerőt teljesít, és alapáron automatát kapcsolnak hozzá. Négyhengerest csak dízelként szerelnek az orrába, az 1,5 literes gázolajos 102 lóerőt tud a Corsában. Ezenkívül teljesen elektromos változatban is konfigurálható, a Corsa-e villanymotorja 136 lóerős, akkukapacitása 50 kWh, 100 kW-ot tud felvenni töltésnél, és 330 kilométer a valós hatótávja.

A sajtótájékoztatón többször is megerősítették, hogy a Corsa német autó maradt, különösen büszkék a futómű hangolására, amely feszesebb és stabilabb a Peugeot megoldásánál, így az Opel jobban teljesít autópályán, ez a korlátozás nélküli szakaszok hazájában még mindig jó ajánlólevél. Útfekvése és irányíthatósága az egyenesekben és a kanyarokban egyformán meggyőző, agilisan viselkedik és gyorsan reagál, rugózási komfortja elmarad a 208-asétól, a különbség azonban nem számottevő. A 130 lóerős csúcsváltozat menettulajdonságai annak ellenére ideálisak, hogy négy helyett csak három henger dolgozik benne. Ráadásul ezt belül alig lehet észrevenni, csak a motorháztető felnyitása után válik egyértelművé a hengerszám. A jellegzetes hangok és rezonanciák jobban eljutnak az utastérig a 100 lóerős változatban, a bent ülők komfortszintjére azonban nincs rossz hatással az érvényes előírásokra optimalizált hajtáslánc. A kis tömeg, a jó kezelhetőség és a minden korábbinál tisztább motorok mellett a legmodernebb vezetőtámogató asszisztensek is gondoskodnak róla, hogy a Corsa továbbra is a piac egyik legnépszerűbb kisautója lehessen.