A 2002-2011 között gyártott Fusion „célszerszámmal” a Fordnak eddig nem sok babér termett a kiskategóriás egyterűek mezőnyében. Ezen szeretnének most változtatni a vadonatúj B-MAX modellel – hosszú várakozás után végre az előszériás prototípusok kormánya mögé ülhettünk. Ahogy a Fusion az előző, úgy a B-MAX az aktuális Fiesta alapjaira épül, ám a hasonlóságok itt véget is érnek. Merthogy a szilvás márkánál ezúttal nem végeztek fél munkát, egy modern és divatos kis egyterűvel rukkoltak elő, amelyik méltó vetélytársa lehet a kategória oszlopos tagjainak, akár a trendi Opel Merivának is.

Kétszer akkora bejárat, mint az ellenfeleké

Nem véletlenül hoztam fel példaként a villámos kisbuszt: a Ford mérnökei nem akartak lemaradni az egymással szembe nyíló ajtókat ellövő rüsselsheimiek mögött, ezért megálmodtak egy nem kevésbé látványos és különleges, ugyanakkor praktikusabb ajtókoncepciót! Habár a hagyományos első nyílászárók és a hátsó tolóajtók alkalmazása nem különösebben érdekfeszítő, de mindjárt izgalmasabbá válik a dolog, ha ráadásként elhagyják a B-oszlopokat. Így aztán a viszonylag magas üléspozíción kívül 150 centiméter hosszú nyílás segíti a kényelmes be- és kiszállást. Arról megoszlanak a vélemények, hogy ez a gyakorlatban mikor és milyen előnyökkel jár, ám egyetlen valódi hátrányként legfeljebb a költségvonzat említhető.

Tetszetős, de meglehetősen mozgalmas és nehezen áttekinthető a műszerfal

A vezetőhely javarészt a Fiestából és a Focusból ismerős, persze a képeken látható Sony fejegység helyett a szerényebb felszereltségű modellekben bizonyára a transformerses gomberdő pöffeszkedik a középkonzolon. Amíg a műszerpultot puha műanyag borítja, addig a kemény és kopogós ajtóbetéteket csak a könyöklőrészen párnázták alá, de a minőségérzet egyébként rendben van. Az áttekinthetőséget az apró gombok, a leolvashatóságot pedig a fedélzeti számítógép és a légkondi miniatűr számjegyei nehezítik, ahogy a központi kijelzőn a tolatókamera képe is elég kicsi.

Ha már az extráknál tartunk, a B-MAX akár kulcs nélküli nyitással és indítással, panoráma napfénytetővel, koccanásgátlóval, továbbá a médialejátszókat és mobil/okostelefonokat integráló, hangvezérlésű SYNC-rendszerrel is elérhető. Utóbbiakkal párosítva SMS-felolvasásra és baleset esetén automatikus vészhívásra is képes, egyelőre 8-9 ország saját nyelvén közölve a GPS-koordinátákat. Ehhez képest navigációt csak év végétől lehet rendelni.

B-MAX helyett helyesebb lenne inkább B-MIN-nek hívni, hiszen nem is rendelkezik klasszikus B-oszloppal

Maga a térkínálat hosszirányban korrekt, széltében viszont elég passzentos – nagy termetű utasoknak főleg elöl keskenyek az ülések és kissé rövidek az ülőlapok. A hátsó üléssort nem lehet tologatni, az utastér variálhatósága kimerül annyiban, hogy a 60:40 osztású hátsó támlákon kívül az anyósülésé is ledönthető: ezek után 304-ről 1386 literre nő a befogadóképesség, s 2,34 m hosszú tárgyak szállítása sem jelent gondot.

Wartburgosan szól, de nagyon megy

Az 1,4 literes és 1,6-os szívómotor mellett a 2012-es Év Motorjának választott, 999 cm3-es EcoBoost turbós (100 és 120 lóerővel) alkotja a benzines kínálatot, míg dízelfronton a jól ismert 1.6 TDCi, illetve az abból frissen visszafejlesztett 1,5-ös választható. Az 1.6 TiVCT kivételével mindegyikhez ötfokozatú manuális sebességváltó tartozik, míg ahhoz (és egyelőre csak ahhoz) kizárólag a duplakuplungos Powershift automatát társítják.

A Fiestánál csak 11 centivel hosszabb, míg a kompakt C-MAX egyterűnél 32 cm-rel rövidebb. A nagy fordulókört leszámítva városi forgalomban is remekül manőverezhető

Kezdésként vidám perceket szerzett a 120 lovas háromhengeressel felszerelt B-MAX. Egyrészt fürgeségével, másrészt azért, mert terhelésre viccesen „brekeg” az egyébként csendes motor. Turbólyuknak szinte nyoma sincs, egyenletesen adja le a teljesítményét, derekasan húz az apró benzines. Lendületesen viszi a közel 1,3 tonnás kocsit, a német autópályán még 160-180 km/órás tempónál sem erőlködött – amíg a 100 lovasnál opcióként, addig ennél szériában start-stop rendszer és fékenergia-visszanyerés csökkenti a fogyasztást. Ezzel szemben az 1,6-os dízelnek eltart egy darabig, mire összekapja magát, majd 1800-as fordulattól határozottan meglódul. A gázolajos kevésbé tűnik kiegyensúlyozottnak és kényelmesen vezethetőnek, nyers hangja pedig annál inkább felerősödik, minél tovább forgatjuk. Már csak azért is jobban passzol a B-MAX-hoz a benzines, mert a márkától megszokott módon agilis autó. Kormányzása közvetlen és pontos, az elektromos rásegítés mértéke jól eltalált. Határozottan fogja az utat és magas építése ellenére stabilan fordul, a széria menetstabilizátor elektronikus differenciálzár funkciója a kerekek célzott fékezésével segíti a kanyarokban. A gördülési komfortról viszont vajmi kevés derült ki a tükörsima utakon. Hazánkban az egyebek mellett légkondit, bőrös kormányt és váltókart nélkülöző alapmodell kevéssel 4 millió forint alatt indul.

Elöl az ülésekbe integrálták az öveket, a hátlapon akasztókampó található. Az anyósülés is dönthető, bővítés után sík marad a raktérpadló