Az i30 N piaci startja olyan volt, mint amikor valaki ajtóstul ront a házba. Az N almárka első modelljéből kicsivel több mint egy év alatt 11 000 példány talált gazdára, ami nem kis teljesítmény, hiszen ebben a szegmensben a Ford Focus RS, a Honda Civic Type R vagy a Renault Megane RS kisebbfajta intézménynek számít. Ráadásul az már rögtön nyilvánvaló volt, hogy a Hyundai nem megy bele számháborúba, a 250 és 275 lóerős értékekkel inkább a kategória alját lőtték be. Mindenesetre az i30 N nemcsak sok új vásárlót szerzett a cégnek, hanem megszólította azokat is, akiket korábban hidegen hagytak a Hyundai-ok. A típus vásárlóinak 80%-a először vett autót a márkától, arról nem is beszélve, hogy átlagéletkoruk hihetetlenül alacsony, mindössze 32 év.
Ezek után nem meglepő, hogy sokat remélnek a Fastback N változatától is, amely lényegében egy forró kompakt, csak éppen a far befejezése tér el a megszokottól. Mivel a csomagtérfedél az üveggel együtt nyílik, ez a verzió is ötajtós, ugyanakkor formai értelemben inkább egy négyajtós és egy kupé keverékének tekinthető – közvetlen piaci riválist nehéz lenne megnevezni. A Hyundai természetesen itt sem spórolt a látvánnyal, a sima i30 N-en megismert részletek hatásosak, de látszik, hogy nem akartak túlzásokba esni, nincs versenyautós diffúzor vagy szélesített karosszéria. Egy harsány színben (van belőle választék) persze így is eléggé könnyű a figyelem középpontjába kerülni az autóval. A belsőből viszont szerintem pont a színek és az a sok kis hangulatfokozó részlet hiányzik, ami a külsőnél megvan. Más a műszerfal, van egy csinos kis váltókar, és a felkapcsolásra fények figyelmeztetnek, de azért nem igazán markáns a különbség a „civil” változatokhoz képest. Persze meg kell hagyni, hogy a sportülések nemcsak jól tartanak, hanem kényelmesek is, a 450 literes csomagtér okán pedig akár családi autóként is helytállhat a Fastback. A 4455 mm hosszú modell hátsó lábtere is rendben van, a passzentos második sori fejtér és a nehézkes kilátás viszont mutatja, hogy a látványos csomagolásnak a gyakorlatban némi hátránya is lehet.
És hogy milyen a volán mögül nézve? Őszintén szólva alapállásban csak az tűnik fel, hogy van egy erős autónk, amely jól veszi a gázt, direkt a kormánya és fantasztikus a váltója. Mivel a futóműve puhább, mint a rövidebbik N-é, semmi extrém sincs a modellben egészen addig, amíg meg nem nyomjuk a kormányon lévő N-kapcsolót. Ilyenkor hirtelen minden megváltozik, a gátlók bekeményednek, a motor a legkisebb gázpedálérintésre is válaszol, a kipufogó elkezd durrogni, a menetstabilizáló pedig csak nagyon későn szól bele a játékba. Sőt a rev-matching funkcióval a visszakapcsolásokat gázfröccs kíséri! Tisztára skizofrén az egész, hogy ennyire két különböző karakter lakozik benne, de versenypályán így lehet csak igazi élmény.
A 2,0 literes blokk egyenletesen adja le teljesítményét, és magas fordulaton sem horpad be a nyomatékgörbe, vígan pörög el a 6800-as leszabályzásig. A 275 lóerős verziót próbára téve egyértelmű volt, hogy nem lép akkorát, mint a 300 lóerő feletti versenytársak, de például hajtási befolyás egyáltalán nincs, kanyarból kifelé jövet nem szükséges vasmarokkal fogni a volánt. Az elektronikusan vezérelt, részlegesen önzáró differenciálművel semlegesen viselkedik, enyhe és kiszámítható alulkormányzottság jellemzi. A Hyundai komolyan gondolja, hogy a tulajok vendégei lesznek a pályanapoknak, hiszen köridőmérő funkció és rajtautomatika is szerepel a modell repertoárjában. A menetprogramok között egyébként Custom mód is van, amely egy személyre szabható beállítás, így például úgy lehet a lehető legközvetlenebb a kormány és legélesebb a gázreakció, hogy a futómű nem keményedik fel a maximumra.
Az újdonság 200 000 Ft-tal drágább a rövidebbik i30 N-nél. A 250 lóerős változat 8,7 millióért, míg a 275 lovas verzió (nagyobb fékekkel, aktív diffivel, szélesebb gumikkal) 9,5 milliót kóstál. Ár-érték arányban tehát a Fastback igencsak jól áll. Azt hiszem, így kell megágyazni a következő N-modellnek, amely a hírek szerint egy igazi csúcsmodell, kőkemény sportkocsi lesz!
N, mint Norbi
Az i30 N Fastback nemzetközi menetpróbáján Michelisz Norbert is tiszteletét tette, sőt a Hyundai Motorsport és a BCR-csapat jóvoltából be is ülhettem Norbi mellé a WTCR versenyautóba a maspalomasi pályán. A 350 lóerős gép egy egészen más ligában játszik, mint egy erős utcai sportautó. Nem is a gyorsulás, hanem sokkal inkább az irányváltások, a kanyartempó és a féktávok brutálisak. Bár Norbi nem győzte hangsúlyozni, hogy a túraautózás nem igazán fizikális a formulaautózáshoz képest, engem minden egyes féktávon az öv tartott… Érdekes volt látni, hogy az egyes fokozat 110-ig tart, illetve hogy kipörgésgátló nélkül is útra vihető ez a teljesítmény – ehhez a jó pilótán kívül versenyfutóműre, slick gumikra is szükség van. És mi a véleménye Norbinak az i30 N Fastbackről? ”Élvezetes és kiegyensúlyozott autó, de nem követel kompromisszumokat. A formája egyenesen telitalálat”.
