Lóerőhajhászás helyett a finom optikai összképre és a futómű nemesítésére koncentráltak az Opel mérnökei, amikor az Insignia fűszerezésére kaptak feladatot. A jól csengő GSi utónév az évtizedekkel korábbi nosztalgikus világba kalauzol, amikor e betűszó mindenki számára egyértelművé tette, itt bizony gyári tuningról van szó! Vérmes reményei azonban még a felesküdött opeleseknek se legyenek, a jelenlegi csúcs-Insignia ugyanis maradt a józanság talaján.

Nézzük sorjában! Adott a limuzinos sziluettű, de ötajtós Grand Sport, illetve a Sports Tourer kombi karosszéria, a hajtásláncban kizárólag összkerékhajtás és nyolcfokozatú automatikus sebességváltó dolgozik, az erőforrás ugyanakkor benzines és gázolajos is lehet. Előbbi 260, utóbbi 210 lóerőt állít csatasorba, de a duplaturbós dízel nyomatéka 80 Nm-rel kövérebb. Az egészben az a szép, hogy ez a lajstrom egy “sima” Insigniához is elérhető (a Dynamic felszereltségtől kezdődően), a különlegességet itt a GSi identitás szolgáltatja. Igen, merthogy a sportosabb elvárások szerint átdolgozott FlexRide felfüggesztés 10 mm-rel közelebb engedi az autó hasát a talajhoz, a 20 colos felniken 245/35-ös Michelin Pilot Sport 4S köpenyek feszülnek, a négydugattyús Brembo féknyergek pedig 345 mm-es tárcsákra harapnak. A Twinster összkerékhajtás úgy továbbítja a hajtáserőt a kerekekhez, hogy a gyorsan alkalmazkodó Torque Vectoring hátul oldalanként képes az adott helyzetnek megfelelően szabályozni a nyomatékot, pazar útfekvést és optimális tapadást garantálva ezzel az Insigniának. Belül az ízléses mennyiségben elhelyezett GSi logókon kívül a masszázsprogramos kagylóülések jelentik a különbséget, Sport módban pedig morcosabban szól az autó és “hegyesebb” hangolásra tér át a vezérlés.

Közúton a dízelt, míg a Michelin fontagnei tesztbázisán a benzines GSi-t vezettem. A döntött kanyarokkal, bójás szlalomszakaszokkal és fellocsolt körpályával csábító bázison 3-3 autós csapatokban, instruktor mögött haladva végeztük a koreografált feladatokat. Ezek úgy voltak felépítve, hogy a kb. 40 perces menet végére élvezetes ízelítőt kapjunk a zászlóshajó tudományából. Útfogás, fékhatás, kormányzási pontosság, majd a menetstabilizáló kétfázisú kikapcsolásával egy kis játék a nedves burkolaton. A fókusz mindvégig a tapadáson volt, talán nem is véletlenül, hiszen az Insignia GSi tényleg ragad az úthoz – mondjuk a profi gumikon kívül ehhez jó minőségű aszfalt is szükségeltetik…

A benzines 260 lóereje és 400 Nm-es forgatónyomatéka karakteres húzóerőt biztosít, s bár elszédülni nem fogunk a dinamikától, a józan ész határain belül ez egy valóban sportos autó. A gázolajos főként nyomatékosságával és halk járásával domborított, a provencei falvak, kisvárosok között haladva pedig a 2,0 literes blokk szerény étvágya is megmutatkozott. És tényleg, olykor kell is egy penge autóval csak úgy krúzolni – aztán belépőt váltani egy pályanapra.