Vitán felül a futurisztikus koncepciók számítanak az autókiállítások szupersztárjainak. Csakhogy az esetek többségében ezekbe valami „vézna” villanymotort pakolnak, ami arra elég, hogy beguruljanak a stand reflektorfényébe, meg vissza. Így indult a 2012-es Genfi Autószalonon debütált Infiniti Emerg-E pályafutása is.

Elsődleges küldetése az volt, hogy a Nissan 1989-ben alapított – és az európai piacon hivatalosan 2008 óta jelen lévő – prémiummárkájának megújuló formanyelvezetét szemléltesse. Ehhez pedig keresve sem találhattak volna megfelelőbb alanyt egy vérpezsdítő szupersportkocsinál! A japán, angol és amerikai designstúdiók munkájából végül a kaliforniai Randy Rodriguez tervét valósították meg: a széles és lapos kasztnin büszkén feszít a jellegzetes Infiniti hűtőmaszk, míg a letisztult felületek és a pengeéles vonalak ellentéte feszültséget kelt, a drámai hatást pedig az utascella mögé, a hátsó kerékjáratokba és a tetőívbe vágott légbeömlők fokozzák. Nekem az Emerg-E láttán elektromos rája ugrik be – melyről az Animal Planet-es Steve Irwin óta tudjuk, hogy halálos…

Vagány formák, kontrasztos anyagválasztással és részletmegoldásokkal

Később a Nissan–Infiniti továbbgondolta a dolgot, s egy teljesen működőképes tanulmányautó építése mellett döntöttek, amelyik demonstrálja a mai hibrid modelleken (M35h, Q50 Hybrid, QX60 Hybrid) túlmutató, jövőbeni hajtáslánc képességeit. Ehhez megszerezték a Brit Nemzeti Innovációs Hivatal anyagi támogatását, s cserébe a Lotus és a Cranfield Egyetem mellett számos angol autóipari beszállítóval (Lola, Xtrac, EVO, Amberjack) fogtak össze. A Lotussal évek óta ápolt jó kapcsolatnak köszönhetően „kölcsönkapták” és kissé leporolták a 2010-es Evora 414E Hybrid koncepciót. A hatótávnövelős hibrid méltó technikai alapokat és menetdinamikát biztosít az Infiniti sportkocsi számára. Egyfokozatú Xtrac nyomatékelosztón keresztül a hátsó kerekeket egy-egy, külön szabályozható EVO villanymotor hajtja 408 lóerős és 1000 Nm-es összteljesítménnyel. Akármilyen furcsa is elektromos/hibrid autónál a középmotoros kifejezés, végeredményben a 14,8 kWh kapacitású Amberjack lítiumion akkumulátort, a négy invertert, a Lotus 1,2 literes, háromhengeres hatótávnövelő benzinmotorját és az üzemanyagtankot az ülések és a hátsó tengely közé pakolták be. Az aluvázra a Lola gyártotta a szénszál-erősítésű műanyagból készült karosszériaelemeket, így az 1,6 tonnás Emerg-E 160 kilóval könnyebb a Lotusnál.

Az akkutöltöttség és a teljesítményfelhasználás is nyomon követhető

A Lotus-technika méltó a formához

A „derékmagasságú” Emerg-E felé sétálva nemcsak a tiszteletet parancsoló teljesítmény, hanem a tanulmányautó pénzben nehezen kifejezhető értéke miatt is izgultam. Koncepcióautós mércével a kétszemélyes pilótafülke kidolgozása tisztességes, helyenként láttatni engedték a karbonfelületeket, másutt Infiniti-lila cérnával varrott alcantara és bőr borít mindent. Némelyik kapcsoló és kezelőszerv viszont mintha egy Nissan kisautóból származna, és a műszeregység is inkább egyszerű, semmint futurisztikus.

Látványosak és jól tartanak a kagylósított sportülések

A középalagúton található irányváltó gombok az automata váltók kiosztását követik: megnyomom az előremeneti D-t, lelépek a fékről, át a „menetpedálra” és síri csendben kigurulunk a pályára. Az első körben fotóznak, úgyhogy lassan megyünk, közben a mellettem ülő mérnökkel beszélgetek. Elmondja, hogy tisztán elektromosan 48 kilométert tud menni a kocsi, ezután beindul a benzinmotor és generátorként termel áramot, így egy tankkal a kombinált hatótáv 480 km, az akkut pedig konnektorról 6 óra alatt lehet feltölteni. Általában ezekre a tanulmányautókra úgy vigyáznak, mint a hímes tojásra, meglepetésemre azonban a gyári ember nem szól rám, amikor a következő körben jobban odalépek. Nyomatékból kilő és iszonyúan gyorsul a gép: 4,8 másodperc alatt ugrik százra, és elméletileg fél perc alatt eléri a 210 km/órás csúcssebességét – a háromhengeres ennyihez tud elegendő áramot fejleszteni.

Direkt a kormányzás, az Emerg-E fürgén reagál és agilisan fordul, a fékek pedig harapósak. A határokat ugyan nem feszegetem, de érezni, hogy egy utolsó finomhangolás ráférne az autóra, és a zajcsillapításon (benzinmotor, akkuhűtés) is lehetne még javítani – persze ez egy koncepcióautónál teljesen normális. Részemről a küldetés teljesítve, engem az Emerg-E meggyőzött, hogy az elektromos autózás élvezetes és szórakoztató is lehet! Kár, hogy az Infiniti nem fog gyártásba küldeni egy ehhez hasonló szupersportkocsit. Pedig mindegyik konkurensének van valami a tarsolyában: az Audinak R8-asa, a Lexusnak (volt) LF-A-ja, a Honda/Acurának (lesz) benzineshibrid NSX-e, nem is beszélve a konnektoros-hibrid BMW i8-asról, vagy az elektromos Mercedes-Benz SLS AMG Electric Drive-ról…

Az Infiniti első hatótávnövelős hibridje, illetve első Európában tervezett autója az Emerg-E

Infiniti Emerg-E
Villanymotor:
2 db EVO váltakozó áramú szinkronmotor
Max. teljesítmény: 300 kW (408 LE)
Max. nyomaték: 1000 Nm
Akkumulátor: Li-ion, 14,8 kWh
Hatótávnövelő benzinmotor:
Lotus 1,2 literes, háromhengeres
Max. teljesítmény: 35 kW (48 LE) 3500/perc
Max. nyomaték: 107 Nm 2500/perc
Üzemanyagtank: 30,6 l
Hossz./szél./mag.: 4464/1954/1219 mm
Tengelytáv: 2624 mm
Saját tömeg: 1598 kg
0-100km/h: 4,8 s
Max. sebesség: 210 km/h
CO2-kibocsátás: 0-55 g/km

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!