Mi tartott eddig?

Az első generációs Twingo zseniális darab, szegmense meghatározó alakjává vált, aztán jött a 2007-es második széria és lőttek az egyediségnek. Méretéhez képest továbbra is praktikus jószág maradt a kis Renault, de az unalmas forma kevesebb vevőt csábított. A 2012-es modellévre azonban megújult a Twingo, és úgy tűnik, hogy a formatervezők végre elővették merészebb énjüket.

A pindurka gülüszemei és a bibircsókszerű ködlámpák végre adtak valami karaktert az autónak. No, arról szó sincs, hogy egyöntetűen szép a Twingo, de van sava-borsa, lehet szeretni és utálni, érzelmeket vált ki a nézelődőkből, amire az elődje nem volt képes.

A pult borítása valamivel igényesebb lett, mint az elődben, de a hangulat így is kissé sivár

A külső változásoknál meg kell említeni a csomagtérajtóba épített tolatólámpákat, az új felniket és a dísztárcsákat. Belül alapvetően nem sok minden változott, divatosabb kárpit, több színes műanyag betét és valamivel nívósabb pultborítás jár a 2012-es modellhez. Akinek a külcsín áll a középpontban, némi pénzért jópofa tetőmatricákat (60 000 Ft) aggathat kocsijára, de az ízlés szerint összeállítható tükörházakkal, díszlécekkel (csomagban 20 000 Ft) és légterelővel (16 000 Ft) tovább fokozható a csillogó-villogó megjelenés. Ezentúl széria a biztonsági öv becsatolására figyelmeztető jelzés, az opciós listára felkerült az iPhone dokkoló, mely egy Renault applikáció révén akár navigálásra is befogható. A rádió már Bluetooth rendszerrel és USB-csatlakozóval is felvértezhető.

Praktikus kabin, tüzes turbómotorok

Bár az autó méretdimenziói nem változtak, néhány szót mindenképpen érdemes az átrendezhetőségnek és a tágas fülkének szentelni. Erősen ajánlott a különálló, csúsztatható hátsó ülésekre költeni (Trend szinten: 90 000 Ft), mert így könnyű az utasok és a csomagok számának megfelelően kialakítani az ideális helyet. Teljesen hátratolt második sorral extrakényelmes a hely, két felnőtt minden gond nélkül elfér hátul, persze mindez a raktér rovására megy. A poggyásznak legrosszabb esetben 165 literes tér áll rendelkezésre, ha az üléseket előrecsúsztatjuk – ilyenkor még négyfős az utastér –, akkor 285 literre bővül a hátsó. Az ülések ledöntését követően közel egy köbméteres űr keletkezik, így alkalmi fuvarosnak is beválik a Twingo.

A színes kárpitok sokat dobnak a belsőn, elöl és hátul is jól elférni

Persze a szállításhoz vérmes motorok is kellenek, a turbós blokkokban pedig nem fogunk csalódni! A benzines, 102 lóerős 1.2 TCe remek darab, 155 Nm-es nyomatéka 3500-nál ébred. A pillesúlyú kasztni, a könnyű, de még nem „lötyögős” kormányzás és a 15 colos kerekek remek szerpentinfalót faragnak az autóból. A futómű akár egy méretosztállyal feljebb is megállná a helyét, forszírozott kanyarokban jól kontrollálható a Twingo, az oldaldőlés csekély a váltó is meglepően simán jár. A kis blokk jól tűri a magasabb fordulatszámot, a Gordini látványcsomaghoz tartozó sportülések pedig passzolnak a temperamentumos atmoszférához és még kényelmesek is. A 85 lovas dízel ugyan más tészta, de vehemenciának ez a változat sincs híján. Az 1,5-ös dCi hangját egészen jól sikerült kordában tartani, nagyobb tempónál is inkább csak a felerősödő futóműzaj zavaró. A gázolajos egészen széles tartományban adja le 200 Nm-es csúcsnyomatékát, így a rugalmasságot nem érheti kritika, ráadásul az üzemanyaggal is csínján bánik – a gyár 3,4 l/100 kilométeres átlaggal kecsegtet.

Megéri beruházni a sínen csúsztatható hátsó ülésekbe

A frissítőkúra dacára a kis Twingónak itthon nem lesz könnyű dolga, ugyanis a miniszegmens igencsak lecsökkent. A gyáriak célja, hogy idén egyfajta szinten tartást érjenek el, a kategóriában szeretnék megőrizni a modell kb. 5,8%-os piaci részesedését.