Az első pillantás még amolyan szemérmes valami, tudjuk, hogy egy Rolls-Royce-ra fókuszálunk, azt is, hogy ez a királyi RR első szabadidő-autója, de mégiscsak Budapesten vagyunk. Aztán jobban kinyitja az ember a szemét és mivel idehaza talán a Gresham Palace előtt olvad leginkább a környezetébe egy luxusautó, rájövünk, hogy mekkora óriással is van dolgunk.

A piac felsőbb méretdimenziójában mozog a Rolls-Royce, amit legjobban az bizonyít, hogy a normál személyautók közé sorolt Phantom is már 1646 mm-en tetőzik, erre licitál rá 1835 mm-es magasságával a drágakőről elnevezett Cullinan. Mivel a gyár filozófiája szerint egy rendes luxusautó háromdobozos karosszériájú – hogy néz az ki, hogy a poggyász az emberekkel egy légtérben utazik?! –, a csomagtérfedélre került egy apró lépcső, de ez senkit nem csap be. Az igazán szokatlan arányokat a 3295 mm-es tengelytávolságának köszönheti ez a nagydarab alumíniumbástya, ugyanis a konstrukciónál mindent az utasok kényelmének rendeltek alá. Fontos volt, hogy beszálláskor ne csökkentse a kerékjárat az utas rendelkezésére álló teret, hiszen akkor úgy tud belépni a fülkébe, mintha lépcsőn járna, majd belehuppan a kényelmes fotelbe, nem pedig oldalról csúszik oda. Alul majdnem ugyanolyan széles a beszállásra rendelkezésre álló hely, mint az övvonalnál.

Szokás szerint egymással szembe tárulnak fel az ajtószárnyak, amelyekből gombnyomásra teljes méretű esernyő ugrik a kiszállást segítő ember kezébe. Azért nem sofőrt írok, mert a Cullinan kifejezetten azoknak az ügyfeleknek készül, akik szeretik saját maguk vezetni autójukat, a Phantomnál is már visszaesett 40%-ra a sofőrök aránya, a szabadidő-autónál 10% körül számolnak. Az ajtókra visszatérve azok elektromos mozgatásúak, elöl a műszerfal árnyékolójának pereme alatt, hátul pedig a C-oszlopon találhatók a becsukást lehetővé tevő gombok. Ez egyébként nem luxus, hanem nagyon is gyakorlatias felszerelés, hiszen olyan messze van a kitárt ajtó kilincse, hogy azt még kihajolva sem lehet elérni az ülésből. Nem véletlen, hogy ennyit foglalkozok a ki- és beszállással, hiszen már itt elkezdődik a Rolls-Royce előadása.

Csak annak tűnik fel a műszerfali Galéria – a kiválasztott művész által készített szobor – hiánya, aki napi szinten Phantomban utazik, ha nem említik, nem is keresem. A luxuslimuzinhoz képest egyébként nincs nagy változás a belső kialakításban; itt meg kell említeni, hogy az általunk próbált példány kétszemélyes hátsó ülést kapott, köztük saját kristálypalackos és -poharas hűtőfiókkal.

Csendes a belső tér, a légy zümmögésén kívül a meglepően vérbő hangú V12-est lehet hallani, valahol 50%-os teljesítménynél kezd el énekelni az öblös biturbó. Erre ritkán kerül sor, nem kell taposni a gázpedált ahhoz, hogy a karosszéria meglendüljön, hiszen már 1600-nál eléri a 850 Nm-es maximumot az erőgép. Normál haladás közben tartalékainak mindössze 10-15%-át használja ki, és ebbe már a világszinten gyorsnak számító európai autópálya-tempó is beleszámít. Mivel nyomaték van bőven, a 40 km/órás tempónál „lepadlózva” sem kapcsol vissza kettesig a váltó, megelégszik a negyedik fokozattal. A sportos haladást egyébként sem szereti a Cullinan, az összkerék-kormányzás jóvoltából könnyen betereljük a hatalmas testet a kanyarba, de aztán győz a fizika, és az üresen is 2,8 tonnás karosszéria elkezd kifelé sodródni. Az alapvetően érzéketlen, de a Phantomhoz képest több visszajelzést adó kormánnyal és gázelvétellel újra átvehetjük az irányítást. Meglepő, de amíg az oldaldőlés még ilyen extrém manőver közben is minimális, hosszirányban kifejezetten hullámzik a karosszéria, intenzív gyorsításkor ágaskodik az orr. Ennek ellenére sikerült a magyar utakon olyan úthibákkal találkozni, amelyen áthaladva bizony meg-megcsörrentek a kristálypoharak a hűtőben.

A gyár szerint az ügyfeleknél nem az a kérdés, hogy melyik autó helyett válasszák a Cullinant, hanem hogy épp egy új yachtot vagy helikoptert vásároljanak-e abból a pénzből. Nem vagyok naprakész a vízi- és légi járművek piacán, de az extrák nélkül 270 000 eurós, azaz kb. 87 milliós összegért amazoknál csak a használtpiacon válogathatunk a jobbnál-jobb ajánlatok között, míg a Rolls-Royce teljesen a mi ízlésünkre szabott szabadidő-autót kínál. Igaz persze, hogy egyedi kívánságokra még bőven elszórhatunk egy-két tízmilliót, de hát egyszer élünk…