A C30-as előreláthatólag még az év végéig kapható, az S40/V50-es duóból pedig már csak a szalonokban találni egy-két bemutatóautót. Éppen ezért nem meglepő, hogy a V40-es az előbbi modellek meghatározó stíluselemeit egyesíti, a tálalás mégis egyedi és igazán gusztusos. Aki csak kicsit is fogékony az esztétikára, nehezen szabadul a V40-es arányos és átgondolt designjától. A svédek nem készítettek kicsapongó modellt, nincsenek felesleges sallangok, túljátszott formák, de nem lehet őket sótlansággal, visszafogottsággal sem vádolni. Persze attól, hogy valami szép, még nem biztos, hogy jó is – lássuk a menetpróba tapasztalatait!

Alapvetően letisztult és ízléses a belső. A keret nélküli visszapillantó tükör jobb sarkában integrált iránytű lapul

Átlagos helykínálat, bőséges biztonsági arzenál

A 2647 mm-es tengelytávolság éppen csak nagyobb, mint a C30-asé (2640 mm), így nem meglepő, hogy a térkínálat érdemben nem változott. Elöl öröm belehuppanni a kényelmes ülésekbe, a fejnek is jut hely bőven, és széltében is jól elférni. A második sorban azonban már az átlagos termetű felnőttek is gondban lehetnek. Az egyik zavaró tényező a túl mélyre helyezett első sor, ugyanis csak nehezen szuszakolható be alájuk a lábfej. A másik gond az ereszkedő tetővonal, amin csak ront az amúgy látványos, de helyrabló panorámakupola – 175 cm-es magassággal bizony már lejjebb kell csúszni az ülésen, mert a fejünk eléri a plafont. A középső férőhely amolyan szükségülés, a keskeny és magasított ülőlap kényelmetlen, közelebb vagyunk a mennyezethez, a merev szárú övcsatok pedig bökik a hátsónkat. A 335 literes csomagtartó éppen csak megüti a kategória átlagát, praktikumát rögzítőhorgok, raktér alatti tároló, rugalmas háló és sínes fixáló növelheti.

Tolatásnál nem nagyon érdemes forgolódni, átlósan hátra ugyanis szinte semmit sem látni az extrém vaskos C-oszlopoktól. Nem véletlen, hogy tolatóradar és kamera mellé a Volvo még tolatássegítő funkciót is kínál. Utóbbi nehezen belátható helyről történő tolatáskor az oldalról érkező járművekre figyelmezteti a sofőrt. A bőséges szérialistához City Safety koccanásgátló is dukál, mely már nem 30, hanem 50 km/óráig lép működésbe, megakadályozva a ráfutást, vagy éppen jelentősen csökkentve a sérülést. Természetesen sávelhagyásra és elalvásra figyelmeztető rendszerrel, holttérfigyelővel és táblafelismerővel is kiegészíthető a tucatnyi légzsák arzenálja, mely többek között vezetőoldali térd- és gyalogoslégzsákot is tartalmaz.

Turbós, négy- vagy öthengeres aggregátok

A dízelkínálat a D2-es spórváltozattal indul. Az 1,6-os blokk nem erőművész, a hétköznapi kihívásokat gond nélkül legyűri, de hegyi kaptatókon már néha kifogy a szuflából. A 115 lóerős D2-es alacsony fordulaton kissé vérszegény, 2000 alatt elég bágyadt, cserében viszont kevéssel is beéri, hangja nem tolakodó, a hozzá kapcsolt hatfokozatú váltó pedig pontosan megvezetett. A kormányzás rásegítésének mértéke állítható, a sportosan feszes, de a rugózást nem nélkülöző, jól hangolt futóművel élvezetesen lehet terelgetni a Volvót. A D3-as blokk 150, míg az általunk is vallatóra fogott D4-es már 177 lóerős. A 2,0 literes, öthengeres aggregát hangja egészen lelkesítő, a diktálható dinamika több mint meggyőző. A 400 Nm-es nyomatékkal megáldott D4-es bivalyként tör előre, az emelkedőket meg sem érzi, a hatfokozatú Geartronic váltóval (610 000 Ft) pedig kényelmes párost alkot. A hatgangos automata gyorsan és finoman végzi a dolgát, kézzel is váltogathatunk, de ez a kulturált működés miatt nem indokolt. Apró és talán stílusidegen, mondhatni gagyi megoldás, hogy a váltógomb átlátszó borítást és LED-es világítást kapott – ez talán az egyetlen ízlésficamos részlet az autón.

Többek között adaptív tempomat, táblafelismerő rendszer és holttérfigyelő is rendelhető az új Volvo V40-eshez

A benzinpártiak se keseregjenek, a Ford kínálatából már ismerős 1,6-os EcoBoost motorok a V40-eshez is elérhetők. A 150 lovas változat T3-as, míg a 180-as kivitel T4-es névre hallgat. Az erősebbet szintén automatikus, viszont nem hagyományos, hanem dupla tengelykapcsolós Powershift váltóval próbáltuk ki. Ideiglenes túltöltéssel 240-ről 270 Nm-re ugrik a T4-es nyomatéka, nincs ellenére ha jól megdolgoztatjuk, lelkesen pörög fel, kifejezetten sportos a viselkedése, ahogy a váltó karaktere is. Pikk-pakk dobálja a fokozatokat, de az előzetes adatok szerint mégis rontja a menetdinamikát – az állórajtos százas sprint 7,7 másodperc helyett 8,5-re nő. Az öthengeres T5-ös csúcsmodell érkezése későbbre tehető, ezzel válik teljessé a kifejezetten dinamikus fazonú V40-es kínálata.

Csupán 335 literes-es a raktér

A Volvo kompaktja nemcsak tetszetős külseje, ízléses belseje és jó vezethetősége, hanem partiképes ára miatt is figyelmet érdemel. A prémiummezőnyben a hatmillió alatti indulóár és a 150 lóerő (T3) kombinációja nyerő ajánlatnak számít. Nemsokára jön a V40-es fényezetlen műanyag elemekkel és megemelt futóművel ellátott Crosscountry kivitele is.

A pontos súlyadatok egyelőre nem ismertek, de a gazdagon felszerelt, automata T4-es tesztjármű önsúlya a forgalmi tanúsága szerint 1375 kg

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!