Akár hiszik, akár nem, de a 650 lóerős Porsche 911 Turbo S Cabriolet könnyen elviselhető még utasként is úgy, hogy a vezetőülésben helyet foglaló kolléga állandóan próbálgatja az autó tudását. Konvojban haladunk, de azért van némi követési távolság, tehát meg lehet tapasztalni az ülésbe préselő gyorsulást. Segít, hogy fel lehet készülni erre, hiszen a gázadást követően van egy pillanatnyi hatásszünet – jóval rövidebb, mint más márkáknál – amíg a motor és a váltó összekapja magát, a pár tizedmásodperc alatt be tudja feszíteni az ember az izmokat, benntartja a levegőt. Aztán elszabadul a pokol, a motor üvölt, az autó meg úgy megugrik, mintha ágyúból lőtték volna ki.
Még le se tud forogni a fokozat, és már el is veszi társam a gázt; sorban haladunk, és nagyon gyorsan elfogy a több száz méter hosszú szabad aszfalt. Újra lélegzethez jutok, egészen pontosan pár mély levegővételhez, mert újra azt látom, hogy növeli az előttünk lévőhöz való távolságot. Aztán az egész kezdődik elölről. Koppan a gázpedál, befeszít az utas, jön a hangorkán és vele együtt a gyorsulás. Ez egészen addig folytatódik, amíg nem cserélünk autót – előre léptet minket a szokásjog, tehát a korábban nagyon gyorsan nagyon közel kerülő „fénykard” hordozója, a Taycan Turbo S következett.
Előre kell bocsájtani, hogy itt már esélye sincs az utasnak. Már azelőtt megkezdődik az elképesztő mértékű gyorsulás, hogy a pedál koppanna a padlón, nincs semmi hang, ami figyelmeztetne, így az utas feje önkéntelenül is a fejtámlának csapódik, a sofőr meg kárörvendően vigyorog – elmondása szerint csak a gyorsulás tetszett neki, ne aggódjanak, vezetőcserét követően nem maradtam adósa. Csak a vezető tudja, mikor következik be a szó szerint lélegzetelállító gyorsulás, még az se segít az utasnak, hogy az előtte lévő képernyőn megjeleníthető a sebességmérő – amelyen egyébként nem tudja kellően gyorsan cserélni a számokat az elektronika…
Benzinmotoros társához hasonlóan a villanymotoros Porsche is kifulladásig képes erre a mutatványra, ami azt is jelenti, hogy nagyon gyorsan nagyon rosszul lesz az, aki nem képes megrendszabályozni a sofőrjét; egy fenyegető belső takarítás réme bárkit megállásra kényszerít.
Melyik Porsche tetszett a legjobban? A 718 Cayman S. A 650 vagy 761 lóerő bőven túl van azon a határon, ami közúton kiautózható, ezzel szemben az igazi ínyencek által lesajnált – a 4,0 literes szívó hathengeresre esküsznek – 2,5 literes turbómotorral szerelt kupé igenis élhető, és a maga 349 lóerejével még mindig a villámgyors kocsik közé tartozik.
Ráadásként kitűnő, közvetlenül az utasok háta mögött keletkező motorhangot is lehet benne élvezni, persze csak akkor, ha igazán forszírozza az ember a tempót, egyébként meglepően konszolidált közlekedésre is alkalmas a hétfokozatú PDK váltóval szerelt kivitel.
