A válság alaposan átrendezte az autópiacot Európában, és noha tőlünk nyugatra már kezdenek magukhoz térni a piacok, alapvető változásnak számít, hogy a korábbinál sokkal több a céges vásárló a középkategóriában.
A Peugeot erre azt lépte, hogy a flottavásárlók igényeinek megfelelően alakította ki új csúcsmodelljét. A forma sokat vesztett egyéniségéből, cserébe ugyanolyan jól néz ki, mint a fő, jellemzően német eredetű vetélytársak – csak azoknál sokkal nagyobb figyelmet fordítottak az olyan apró részletekre, mint a fényszórók, a hátsó lámpák, vagy épp a kilincsek. Mivel a reménybeli vásárlók (cégek) számára az értékvesztés az autó legfontosabb tulajdonsága, a fényezések között csak szürke árnyalatok vannak, esetleg aki elég gazdagnak érzi magát, a sima fehér helyett kérhet gyöngyház-hatásút is.
Sajnos ez a kissé komor, az egyéniségnek még csak a látszatát is nagy ívben kerülő óvatosság kihat az utastérre is, ahol egyedül a márka hagyományos, narancsos színű kijelzői jelentik az egyetlen fénysugárt a nagy szürkeségben. Már ha nem a színes kijelzős, csúcs felszereltséget választjuk. Azonban maguk a felhasznált anyagok nagyon jó minőségűek, és az összeszerelésre se lehet panasz. A felszereltség is rendben van, a Magyarországon forgalmazott autókban közös a hat légzsák, a légkondi, az ESP és a teljes méretű pótkerék, ami ugyan csökkenti a csomagtér méretét, de a hazai útviszonyokat ismerve még így is jó vásárt csinálunk.
A Peugeot 508-asnál még az se zavaró, hogy citroënes stílusban teleszórták a kormányt mindenféle kapcsolóval és tekerővel – mivel megtartották a középkonzolon a rengeteg gombot, nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk ezeket. Vagy, ha épp rááll a kezünk, segítségükkel könnyebben vezérelhetjük az autó egyes alrendszereit. Kakukktojásnak a Head Up Display és az ESP kikapcsoló-gombja számít, amelyeket a kormánytól balra, egy fedél mögé rejtettek.
A hazai bemutató alkalmával egy 1.6 e-HDi változatot kaparintottam meg. Az MCP6 robotizált váltó továbbra is apró gázelvételekkel bírható rá a finom kapcsolásokra, a 112 lóerős dízelmotor bőven elég ehhez a nagy méretű autóhoz, még autópályán is csendben lehet utazni vele. Indulásnál pontosan 1000 km-es hatótávolsággal ijesztgetett, a kőhányás pusztai pihenőnél (fotózás) is tartotta magát ehhez, a dunaszentmiklósi célban már 1140 km-re módosította a tankban lévő gázolajjal még megtehető út hosszát. A 72 literes üzemanyagtartállyal és a bőven hat liter alatti átlaggal szinte határtalanok a lehetőségek.
Az e-HDi újdonsága, hogy nem egyszerű indítógenerátort tartalmaz, hanem van benne egy nagy kapacitású kondenzátor is – a motor újraindítását ebből intézi a rendszer, nem terheli feleslegesen az akkumulátort. Jól fekszi az utat a Peugeot 508-as, de nem bántóan kemény a gördülése, a jó fogású kormánnyal egész jól lehet tekerni vele a kanyarokban.
A kínálat érdekessége, hogy az 1,6 literes, benzines szívómotort csak robotizált váltóval adják (6 290 000 Ft), igaz a várakozások szerint elenyésző lesz az ilyen autók aránya. A vásárlók már az elődnél is a kétliteres dízelt (a 407-esnél 80 százalék) részesítették előnyben, ennek megfelelően igazából ennél állapítottak meg jó árat. A kézi váltós, 140 lóerős dízelt a belépőnél eggyel jobb felszereltséggel 7 490 000 forintért mérik, ez olcsóbb azoknál a vetélytársaknál, amelyektől vásárlókat szeretnének elhódítani. Jelenleg csak lépcsős hátú autók vannak Magyarországon, az SW nevű kombi gyártása a napokban indult. Ez csak március végén érkezik meg hozzánk, és várhatóan ekkor jön az első GT is, amely nem csak 2,2 literes dízelt, de kettős keresztlengőkaros első felfüggesztést is kap.