Nem is olyan rég a Corvette még külön kasztot képviselt a GM európai portfóliójában, azonban manapság gyorsan változnak a dolgok, az autó immár mifelénk is a Chevrolet kínálatában található meg. A mifelénk egyébként hamarosan már Magyarországra is értelmezhető lesz, nemsokára várható a hazai Corvette (és Camaro) kereskedés hivatalos bejelentése. Addig is egyedüli magyar újságíróként vezethettem egy Grand Sport kivitelt.
Nem adta magát olcsón a Corvette Grand Sport Convertible, hiszen az volt a feltétel, hogy pontban reggel öt órakor kell indulni, és nem késhetünk, mert az autót egy horvát újság fotósa szeretné megörökíteni Zadar óvárosában, turisták nélkül, azaz hajnalban. Arról nem is beszélve, hogy a behajtási engedély is csak a korai órákra szólt.
A Chevrolet részéről tett nagylelkű felajánlásnak egyébként nagyon prózai oka van. Ha Horvátországban egy horvát állampolgárt a vámhatóság külföldi rendszámú autóval kap el, akkor jelentős büntetést kell fizetnie, az állam pedig gazdagabb lesz egy külföldi rendszámú autóval. Mindez már nem fenyeget, ha egy külföldi állampolgár is ül az autóban, jelen esetben én. Odafelé még csak az utasülésen foglaltam helyet, hiszen nem tudtam, pontosan hová megyünk, de visszafelé már én ültem a volán mögött.
Előjöttek az emlékek, papíron ugyan 20 lóerővel erősebb a Grand Sport limitált modell a normál Corvette-nél, de higgyék el: nem érezni a különbséget a 411 és a 435 lóerő között. Bugyborékló V8-as, emberes kuplung, darabos kézi váltó – igen, a Grand Sport is igazi Corvette a maga faragatlan módján. A vényóc – az autó nem olyan kifinomult, mint a vényolcassal szerelt vetélytársak – azonban nagyot tud ütni. Vagy rúgni. A lényeg a hatás.
Még az elektronika se tudja megakadályozni, hogy padlógázas gyorsításnál ne riszáljon be a Corvette hátulja, még ilyenkor is villámgyorsan kell reagáljak, hiszen ha én nem veszek vissza a gázból, az elektronika se teszi. Ilyenkor az egyébként épp hallható módon bugyborékoló kipufogó üvölteni kezd, úgy, hogy libabőrös lesz tőle a karom. Ez utóbbiban azért az is szerepet játszik, hogy a kabrióban jóval nagyobb a menetszél, mint a kivehető tetőpanelekkel megáldott kupéban. Mindez persze országúton történt, ahol nem ugrasztotta ki az ágyból a békésen szendergő állampolgárokat a Corvette.
Az utastérben egyébként karbon (hatású?) betétekkel különbözik a Grand Sport a normál változattól, még a műszereket se vadították meg, igaz, amúgy e gyakran pillant le a sofőr, hiszen a legfontosabb információkat – sebesség, keresztgyorsulás 🙂 – kivetíti a szélvédőre a Corvette. Az utastér legfontosabb részlete egyébként rögtön a jobb könyököm alatt van, az itt elhelyezett kapcsolóval lehet megszabadulni az elektronikus menetstabilizáló rabigájától. Vagy ez itt a gumifüst-aktiváló gomb lenne? Az ábra inkább ez utóbbira utal.
Magától értetődően nem akartam kipróbálni felvetésem helyességét, hiszen mellettem ült a Chevrolet képviselője, lencsetávolságban volt a fotós, arról nem is beszélve, hogy eredetileg még a visszautat is az anyósülésben kellett volna megtegyem, nem a volán mögött. Azonban sikerült meggyőzni az illetékeseket arról, hogy jófiú leszek. Rövid volt, de intenzív a találkozásom a Chevrolet Corvette Grand Sport kabrióval, de emlékezetes. Nemcsak a korai óra miatt, de az i kiderült, hogy ha megfelelő a háttér, és a hajnali nap rózsaszínre festi a tengert, akkor még az én meglehetősen csekély fényképezési tudásommal is remek képeket tudok készíteni. Már csak ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy vezethettem az autót. A Corvette Grand Sportról készített 28 darab nagy felbontású képet az Autó-Motor Facebook oldalán, a Galériában tekinthetnek meg.