Az igazat megvallva sosem vezettem még „odalenn” tervezett autót – nagyon messzi vidék az! Az új Ranger viszont globális típusnak készült, az egész földkerekségen egyformát árusítanak majd belőle, és ennek megfelelően bele is adtak apait-anyait.
Ötcsillagos, átgázol, vontat, mászik
Ezzel az „egyformával” azért megálljunk egy kicsit: modellváltozatokból éppenséggel nincs hiány. Fülkéből rövid (kétajtós), közepes (hátrafelé nyíló kis hátsó ajtókkal) és hosszú (négyajtós) készül, de ezek közül Magyarországon csak az utóbbi keresett, így egyedül az szerepelt a sajtóbemutatón, s szerepel az árjegyzékben. Aki másfélét szeretne, kaphat, egyedi megrendelésre. Amint a motorok közül esélytelen nálunk a benzines, és minden bizonnyal kivételes jelenség marad a nagy, öthengeres gép, a zöm várhatóan négyhengeres lesz, amilyet én is kipróbáltam, mert ennek a tudása is megfelel minden normál igényre, és jó az ár/érték aránya is.
A pick-up eredetileg az amerikai vidék univerzális autója volt, de ma már előszeretettel használják városiak is, jórészt divathóbortból. Így elvárás volt, hogy személyautóként is állja a versenyt a Ranger, és csakugyan: ez az első alvázas kisteherautó, amelyik maximális, ötcsillagos értékelést kapott az Euro-NCAP töréstesztjén! Másrészt tetszik, hogy tervezőit a jelek szerint nem érintette meg a Ford „kinetikus design” mániája, és eszükbe sem jutott kamaszos ízlésvilágot tükröző mobiltelefonhoz hasonlóvá tenni a vezetőhelyet. Modern, de komoly és szolid az egész, jól illik a Ranger karakteréhez. A rádiót és a sebességrögzítőt a volánról kezelhetjük, a váltó precízen, pikk-pakk jár, van fedélzeti számítógép és klíma, egyszerűen nem maradt hiányérzetem. A küllem sem feltűnősködő, így várhatóan nem is gyorsan megy el majd felette az idő.
A járműjellegből persze adódnak hátrányok is: magasra kell fellépni a beszálláshoz, és közben szinte garantált a nadrág összekoszolása. Odabent kényelmes a férőhely, még hátul is, úgyhogy igazán személyautós nívón utazhatunk, de csomagtartó, az nincs. Sokat mond, hogy a menetpróbán elvették a táskánkat, és előrevitték a szállodába – hová is tettük volna? A Ranger tulajdonosai majd kemény platótetővel oldhatják meg a problémát, mármint ha nem akarnak alkalmilag betonkeverőt szállítani. S ha nem két mélygarázs között, városi flaszteron járnak vele, hanem kinn az erdőn, vagy távvezeték-építésen? Akkor érzi magát igazán elemében a mokány Ford: 80 centis gázlómélysége, terepszögei (28/26/24 fok) és 229 milliméteres szabad hasmagassága egyaránt a vetélytársak elé helyezik, miként rekordgyanús az is, hogy több, mint egy tonna a teherbírása és 3350 kilós utánfutót vontathat.
A tereptudomány a gumin is múlik
Cudar útviszonyok között ötösre vizsgázik az elöl két lengőkaros, csavarrugós, hátul könnyített laprugós, merev tengelyes futómű, nem kevésbé a középalagúti forgó gombbal 120 km/óráig kapcsolható normál vagy felezős összkerékhajtás. Sziklás vagy hepehupás földúton viszonylag komfortos a rugózás, persze dobál az autó, de nem pattog. Nagyon jól lehet érezni a viselkedését, élvezet meg-meghajtani és figyelni a munkáját. Ha viszont komolyra fordul a helyzet, a terepfokozattal szinte alapjáraton mászik meg valószínűtlenül meredek kaptatókat, illetve jön le szépen a lejtmeneti sebességszabályozó gomb megnyomása után. Gázlón levizsgáztattuk a Rangert, úgy ment át, hogy a gépháztetőn zúdult hátra a víz, kétoldalt meg magasra csapott – ereje le is tépte a gyenge rendszámtábla-keretet, kereshettük bottal a vízben (meglett). Vontatni nem volt mód, de el lehet képzelni, hogy a súlyos vitorlást éppoly magabiztosan húzza ki a tengerből a síkos rámpán, mint ahogy beviszi az istállóhoz a bálákat.
Ha már ennyi szó esik a Ranger fő vadászterületéről, a terepről, szóba kell hozni, hogy a bemutató járművein mély profilmintás Goodrich gumiabroncsok voltak. Pompásan fogták a sziklát, megkapaszkodtak poros földúton, vidáman szórták a sarat, de vizes aszfalton nagyon tudnak csúszni, jócskán megnyújthatják a féktávot. Hát igen, univerzális autót lehet kapni, de az univerzális gumit még nem találták fel. Egyébként benne van a Rangerben mindenféle elektronikus őrangyal, és tempós országúti hajtáskor nagyon megnyugtatóan, kiszámíthatóan viselkedik, csak a nagy darab vas lendületét kell mindig bekalkulálni.
A magyar piacon az élmenők között viaskodik a Ford, és volt idő, hogy vezette a könnyű haszonjárműves szegmenst. Most abban reménykedik, hogy az új Rangerrel visszahódítja a dobogó legfelső fokát. Tekintve, hogy sokféle embernek és igényre megfelel a jármű, és csakugyan kiváló jellemzői vannak, erre meg is van az esély.
Terepverseny
A Ranger hivatalos menetpróbáját hazánkban rendezték, és nem kijelölt útvonalon kellett végigmenni, hanem tájékozódási versenyként. Két nap alatt nagyjából 150 tereppontot érintettünk, és a GPS-készülékeket úgy programozták, hogy csak a pont irányát és távolságát mutassa – az oda vezető utat a résztvevők feladata volt megtalálni. Mindez csak részben autópályán és országúton, mert volt pár száz kilométernyi földút is, erdőben és mezőgazdasági területeken. A lebonyolítás módjából adódott, hogy a Ford nem is tudta, hová és milyen körülmények, útviszonyok közé vetődik majd el egy-egy járművükkel a háromfős legénység!
Ezt azért hangsúlyozom külön, mert a bemutatókon rendszerint pontosan kidekázzák, hogy hol megy még el az autójuk, így nyugodtan tömjénezhetik magukat, nem kell elakadástól vagy malőrtől tartani. Arról nem is beszélve, amikor egy terepjárót egyáltalán nem is lehet terepre vinni… A Rangerben viszont nagyon bízhattak a szervezők, meg persze bíztunk mi is, és csakugyan nem lett semmi baj, valamennyi autó szépen célba ért mindkét napon. Voltak kalandok és tévelygések, voltak izgalmak egyre jobban eltűnő erdei utacskákon, de segítséget senki sem kért. Igen, vagány autóhoz vagány bemutató illik! S nemcsak vagány, hanem felelősségtudatos is: mindenkinek kiértékelték a GPS-nyomvonalát, szigorúan ellenőrizve, nem lépett-e túl sebességkorlátozást, nem hatolt-e be magán- vagy természetvédelmi területre. Az már csak hab volt a tortán, hogy az eredményhirdetésnél győztesként hívták ki a feladatokat váltogatva megoldó csapatunkat. Ennél is jobban örültünk annak, hogy a Szentendréről Hévízre és vissza vezető túra során milyen szép tájakat láthattak a Bakonyban és a Balaton-felvidéken a külföldi kollégák, nyilván nekik is maradandó, pozitív élmény volt az ismerkedésük az új Rangerrel.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!