Falábú, fakezű sofőr vagyok

Megítélésem szerint az átlagnál jobban tudok vezetni. Ezt egyébként nem arra alapozom, hogy rengeteg féle autóban ültem az évek során, hanem hogy ez idő alatt több vezetéstechnikai tréningen is részt vettem már, így nagyjából tisztában vagyok azzal, mit kell tenni, ha netán vészhelyzetbe kerülnék. Ilyen eddig szerencsére csak egy volt, amikor egy szabálytalanul, neki jobbkanyarban előző autó miatt a 6-os főút budapesti kivezetőjén 90 km/órás tempóval le kellett ugratnom a padkára, majd onnan vissza is tudtam jönni. A húsz centis szintkülönbség miatt nem egyszerű jobbratekerem-balratekerem a kormányt mutatvány volt, de sikerült megúsznom.

Azonban azzal is tisztában vagyok, hogy mindezek ellenére a vezetési tudásomon még bizony van mit csiszolni. A legjobb példát erre az Opel Corsa OPC Nürburgring Edition németországi menetpróbája szolgáltatta, ahol az egyik feladaton maga Joachim Winkelhock ült a felvezető autóban. A Lausitzring egy sarkában, a kettes kanyar körül alakították ki a Corsa futóművének tudását megcsillogtató kis kört, ahol aztán istenigazából kiaknázhattuk a 20 mm-es ültetés, a sperrdifi és a Brembo fékek minden tudását.

Erre mondják azt, hogy a körülmények nem ideálisak

Mondjuk szükség is volt minderre, hiszen az eső ömlött, az autók fedélzeti számítógépe szerint 4 °C volt a környezeti hőmérséklet. A pályát bójákkal rakták körbe, úgy 1-2 méterrel a tényleges ideális ív mellett – esőben a felgumizott aszfalt a tükörjéghez hasonlóan csúszik – és professzionális felvezetéssel mentünk néhány kört.

Itt épp rádiópróbát tart Joachim Winkelhock, meg azt is mondja, hogy ha kikapcsoljuk az ESP-t, még holnapután is itt fogunk pörögni a Lausitzringen

Joachim Winkelhock ment elöl, mi meg utána. Azonban bárhogy is nyomtam a gázt, szorítottam a kormányt két marokra, nehogy a sperrdifi átvegye az irányítást, hiába fékeztem ott és akkorákat mint a rutinos pilóta, bizony lemaradtam tőle, és a döntött kanyarban kellett mindig visszaállítani az eredeti követési távolságot. Jogosan kérdezhetik, hogy mindebből hogy következik az, hogy nem tudok vezetni?

Íme Joachim Winkelhock, aki egy normál Corsa OPC-vel, fél kézzel gyorsabban tudott menni nálam. Emelném kalapom, ha hordanék

Kéremszépen, Joachim Winkelhock nem egy Nürburgring Editionben, hanem egy hétköznapi Corsa OPC-ben ült, amiben nincs sperrdifi, a felfüggesztése nem annyira kemény, a fékei hajszálnyival gyengébbek és a teljesítménye is alacsonyabb 18 lóerővel. Na ja, ő egy rutinos autóversenyző. Az lehet, de Joachim Winkelhock mindezt fél kézzel produkálta, a másikban ugyanis azt az adóvevőt tartotta, amelyen keresztül nekem mondta folyamatosan, hogy itt most sokáig várjak a befordulással, itt most váltsak vissza 2-esbe, a kigyorsításnál óvatosan nyomjam a gázt. Becsszóra betartottam az utasításokat, ennek ellenére nem tudtam tartani a lépést a félkézzel, gyengébb autót vezető autóversenyzővel.

Az ideális ív mellett autózva nem is volt olyan csúszós a Lausitzring. Egy-két ponton azért nehezen ment az elfordulás

Ezek után persze jogosan felmerülhet az a kérdés is, hogy akkor meg mi értelme van egyáltalán az Opel Corsa Nürburgring Edition-nek, ha versenypályán kevesebbet tud, mint egy normál OPC? Megfelelő vezetési tudással rendelkező sofőr igenis ki tudja autózni a különbséget a normál és a Nürburgring Corsa OPC között. Arról nem is beszélve, hogy utóbbinak jobb a hangja. Amikor egyébként megkérdeztem, hogy a Corsa OPC Nürburgring Editiont miért a Lausitzringen próbáljuk ki, a hivatalos emberek csak széttárták a karjukat – ők csak a végrehajtó személyzet, a szervezés egy ajtóval odébb folyik.