Az első Opel Vivaro/Renault Trafic legjellegzetesebb vonása kétségkívül az első üléssor feletti tetőív volt, amely azonban a mostani autónál csak utalássá szelídült, az ajtó peremén alig látható karaktervonal maradt csak belőle. Persze rögtön reklamáltam az ügyeletes, jelen lévő formatervezőnél, de Karim Giordimaina is az én pártomon volt, mondván kár volt ezt feladni. Azonban muszáj volt, igenis mérhetően növelte a fogyasztást az a légörvény, ami itt keletkezett, márpedig manapság egy decit se pocsékolhatnak el a karakter miatt.
Így is rengeteg opeles formai elemet sikerült rácsempészni a karosszériára, ami azért is nagy eredmény, mivel alapvetően a Renault munkatársai végezték a fejlesztést, a rüsselsheimi szakemberek csak – igaz, meglehetősen sűrűn – konzultáltak kollégáikkal. Ott látjuk az oldalfalon az Opel karaktervonalát, az orrnál már teljesen a német arculathoz tudták igazítani a megjelenést, hátul megszólalásig hasonlít az elődre a Vivaro megjelenése. Hát igen, egy dobozzal nem lehet csodát művelni – szabadkozott még egy kicsit Karim, aki még azzal is próbálta menteni mundérjának becsületét, hogy visszahozták az almazöld színt, amivel kiemelkedik környezetéből a haszonjármű.
Az utastérben egyébként renaultos kapcsolókat és a Mégane műszeregységét találjuk, a francia navigációval együtt. Újdonság, hogy a középső ülés támlájának előrehajtása után praktikus rendszerezőfelületet kapunk, ahol laptoptartót vagy papírtartót is elhelyezhetünk; az előszériás autókban kétkezes művelet volt az akadozó mechanikus rögzítések oldása miatt a variálás, ez várhatóan javulni fog, ha beindul a nagyszériás üzem. Nagy ötlet a mechanikus holttér-figyelő, az anyósülés előtti napellenzőben jó harminc centi széles domború tükör van, ami nem sminkelésre való, hanem annak segítségével a sofőr figyelheti a jármű jobb oldala melletti holtteret.
A karosszéria húsz centivel lett hosszabb az elődhöz képest, tíz centi jutott a javított gyalogosvédelemre, tíz centi a hátsó tér bővítésére; ebből aztán le is csíptek egy keveset a kabin válaszfalának megdöntésével, így az utastérben jobban hátratölt ülésnél is laposabbra lehet dönteni az üléstámlát. Felár ellenében van még egy csapóajtó a válaszfalon, amelynek segítségével hosszú tárgyakat is lehet a raktérben szállítani – egy második csapóajtó felhajtásával akár az első lábtér rovására is.
Egy dízelmotorral, de rögtön négy teljesítménnyel indul majd a forgalmazás, az 1,6 literes Renault négyhengeres változó geometriás turbóval 90 és 115 lóerővel lesz választható, és lesz még biturbó változat 120 és 140 lóerővel. Utóbbiakat lehetett kipróbálni a menetpróbán, az erősebbet rögtön 400 kg terheléssel fogták vissza, úgyhogy nagy különbséget nem lehetett érezni. Nagyjából 1500-as fordulattól húz igazán a kis köbcentis erőforrás, a német autópályán 160 km/h-nál fulladt ki, csendes, és nagyon takarékosnak ígérik; érdekes módon a legalacsonyabb átlaggal a 120 lóerős változat rendelkezik. A motorleállító egyébként feláras extra az összes változatnál, a fékenergia-visszatáplálás és a változó szállítási kapacitású vízpumpa széria.
Vezetni csak dobozos furgonokat volt lehetőség, de az egyik megállónál be lehetett ülni egy ott kiállított Combi személyszállítóba is. Ennél a legnagyobb változásnak az tűnik, hogy a B oszlop alján nagyobb ívű a lemezhajlat, ezért a második sorba helyet foglalók lábfejének nincs annyi helye beszálláskor, mint korábban. Magyarországra majd az ősszel érkeznek meg a második generációs Vivaro első példányai, a dobozos és a Combi változatok, a személyautós belső kialakítású Tour jövőre várható, és 2015 őszén várható, hogy a hatfokozatú, kézi kapcsolású váltó helyett már 6 fokozatú, dupla kuplungos egység is választható lesz.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!