Eredetileg új

A BMW által 2001-ben újjáélesztett Mini valódi sikersztori: az egymodelles márka időközben alaposan kinőtte magát, és az eredeti csapotthátú mellett a Cabrio, a Clubman, a Countryman, a Coupé/Roadster és a Paceman is megjelent a kínálatban. A tavalyi év végéig mintegy 2,8 millió Minit passzoltak el világszerte, jelenleg a hétféle típusból napi 900 darabot gyártanak az angliai Oxford-Swindon-Hams Hall háromszögben – nyáron a hollandiai NedCar üzemben is megkezdődik az összeszerelés.

A régi gegek mellett újak is vannak. Sokat javult a minőségérzet

Ugyanolyan, de kívül-belül teljesen más

Persze az összes Mini közül messze az eredeti csapotthátú a legnépszerűbb, melyből hozzávetőleg 1 865 000 darab koptatja a világ útjait. A múltidéző design roppant divatos és jól eladható, viszont nem éppen hálás feladat a klasszikus alapforma megtartása mellett rendre megújítani. Láthatóan a Mini designereinek is álmatlan éjszakákat okozott, hogy megreformálják a látványt: habár szinte egyetlen porcikájuk sem egyezik (3500 új alkatrész), a harmadik generációs Minit mégis könnyű összekeverni elődjével. Főbb ismertetőjegyei közé tartozik, hogy nagyméretű száját fekete zongoralakk „fogszabályzóval” tömték ki, a köralakú fényszórók pedig mintha az alsó részén keret nélküli szemüveget viselnének. A nappali menetfény félgyűrűje azonban csak akkor LED-es, ha opcióként megrendeljük a fénydiódás lámpákat, ami akár adaptív fényelosztású is lehet. Az extralistán újabb rubrikákat beikszelve az index és a ködfényszóró, valamint a szembetűnően nagyobb hátsó lámpák és a belső világítás ugyancsak LED-es technikával rendelhető.

Végre jó helyen van, a kormány mögé került a sebességmérő. A ralis billenőkapcsolók között találjuk a motor indítógombját

Lényegesebb azonban, hogy a Mini minden dimenzióban megnőtt (hosszúság: +98 mm, szélesség: +44 mm, magasság: +7 mm, tengelytáv: +28 mm), így aztán a négyszemélyes utastér is valamivel tágasabbá vált. Persze mérőszalag nélkül legfeljebb a 211 literes csomagtartóra (+51 l) fogunk rácsodálkozni, hogy mennyivel nagyobb – a 60:40 osztású támlák ledöntésével tovább bővíthető. Miközben a vezetőülésben helyet foglalva első pillantásra minden ismerősnek tűnik, a trendi műszerfalon alapos átrendeződés ment végbe. Végre a helyére került például a sebességmérő, mely a kormány mögött, átfedésben a fordulatszámmérővel és a kissé bazári üzemanyagszint-jelzővel alkotja a műszeregységet.

A középkonzol „lapostányérját” alapáron négysoros TFT, míg felár ellenében a navigáció és a multimédiás rendszer 8,8 colos, színes képernyője tölti ki – a BMW iDrive kezelőegységet itt Mini Controllernek hívják, s akár kézírás-felismerő felülettel is kérhető. Mindezek mellett vetített kijelzéssel, tolatókamerával és automata parkolássegéddel, táblafelismeréssel, távfényszóró-asszisztenssel, adaptív követésitávolság- és sebességtartó automatikával, továbbá gyalogosfelismerő funkcióval kiegészített koccanásgátlóval is felszerelhető az autó.

Az ülőlap 23 mm-rel hosszabb, s jól formázott a hátsó sor, de felnőtteknek továbbra sem egy leányálom

Három hengerrel is gokartos élmény

Az ötféle új generációs turbómotorból egy kivétellel mindegyik háromhengeres. A benzineseknél a Mini One nyitja a sort 1233 cm3-rel és 102 lóerővel, majd az 1499 cm3-es és 136 lovas Cooper következik, a kakukktojás pedig az aktuális csúcsmodell, a korábbi 1,6-os helyett 2,0 literes négyhengeressel (192 LE) felvértezett Cooper S. Ezzel szemben a Mini One D és Cooper D 1,5-ös dízelmotorja ugyanaz, eltérő teljesítményszinttel. A röpke menetpróbán mi az erősebbik gázolajossal kezdtük az ismerkedést – és kiválóan szórakoztunk! Baromi jó kis motor ez, egyrészt hétköznapi használatban jól terhelhető, rugalmas és kifinomultabb, mint a legtöbb négyhengeres dízel. Másrészt remekül illik a Mini karakteréhez, hiszen élénken veszi a gázadást és lelkesen pörög fel, a turbólyukat pedig hírből sem ismeri. Szinte alapjárattól fogva energikusan húz, s csak a piros mező közelében fogy ki a szuszból, 116 lóerőjével és 270 Nm-es nyomatékával fürgén szedi a lábát a kocsi.

A hossznövekedésből mindenekelőtt a csomagtartó profitált. Bővítés után lépcső keletkezik a padlóban

A méretnövekedés és a gazdagabb felszereltség dacára sikerült lefaragni egy keveset a Mini tömegéből, miközben a hosszabb tengelytáv és a szélesebb nyomtáv, valamint az áttervezett futómű és a menetstabilizátor elektronikus differenciál funkciója az eddiginél is magabiztosabb útfekvést biztosít. A kormányzás nagyon közvetlen és pontos, akárcsak a kocsi reakciói, szemtelenül agilisan és stabilan fordul, élvezet egyik kanyarból a másikba dobálni. Egyszóval nagyobb méretek ide, háromhengeres motor oda, a Mini továbbra is azt a gokartélményt nyújtja, amiért imádjuk. Pedig ebben hiába tologattuk a váltókulissza gyűrűjét, a menetdinamika-szabályozó benne sem volt. A Cooper S-ben viszont igen, úgyhogy kipróbálhattuk a Green (zöld), Mid (közepes) és Sport üzemmódok közötti különbséget: ez a gázpedál érzékenysége, a szervokormány rásegítése, az automata kapcsolási programja, a légkondi teljesítménye és az opciós adaptív lengéscsillapítás mellett a képernyő LED-es gyűrűjének színére is hatással van.

Nem mindenki a gokartélmény miatt veszi a Minit: a sportosan feszes helyett legalább opcióként kínálhatnának komfortosabb futóművet

A Sport programot aktiválva egy kisméretű rakéta, illetve gokart jelenik meg a központi képernyőn, a 192 lovas Mini pedig igazán harapós kedvében van. A 2,0 literes turbómotor túltöltéssel 300 Nm-t tud és 6,7 másodperc alatt lövi százra a kis izomgolyót, de a sportos menetteljesítmények mellett a négyhengeres érces hangzása is vigyort csal a vezető arcára. Ezt a katonásan megvezetett és pontosan kapcsolható hatfokozatú manuális váltó helyett az ugyancsak hatgangos automatával vezettük – kizárólag az alapdízelhez nem konfigurálható. A továbbfejlesztett szerkezet lényegesen jobb a korábbinál, jó ritmusban és viszonylag gyorsan cserélgeti az áttételeket. A nagyobb kerekeken (akár 18 colos) és a kőkemény futóművön kívül pedig a Cooper S-t dinamikus nyomatékszabályzás teszi még élvezetesebb kanyarvadásszá.