Hihetetlen, hogy mennyit drágultak az új autók viszonylag rövid idő alatt. 4 évvel ezelőtt a Honda CR-V alapváltozata 7,8 millió Ft-ot kóstált, az e:HEV pedig 11,3 millióért lehetett mienk, ehhez képest az új generációs modell alapára 19,6 millió Ft, míg a plug-in hibridé 24 millió Ft! Biztosan megszűrik majd a vásárlóközönséget az anyagiak, ugyanakkor a CR-V 6. generációja arra is jó példa, hogy egy modellváltásnál miként lehet szintet ugrani.
Az újdonságban helyet foglalva az volt az első érzésem, hogy ez az autó már jóval több, mint egy tágas és praktikus családi autó. A minőségérzet terén nem is az előző CR-V-vel, hanem inkább a prémiummárkák termékeivel versenyez, a felhasznált anyagok, a kezelőszervek működése és az illesztési hézagok gondos munkáról árulkodnak. Ugyan a gombos sebességváltó szerintem továbbra sem ideális (irányváltáskor le kell néznünk), a Honda nagyon jól érzi, hogy mennyi fizikai kapcsolóra van szükség. Persze ott van a méretes, egyébként nagyon felhasználóbarát érintőképernyő, ám a szellőzésnek külön kapcsolói vannak – örömteli, hogy nem kell menüben lépkedni ahhoz, hogy például belső keringetésre váltsunk. A vezetőnek egyébként fejedelmi dolga van, a körkilátás remek: határozott célja volt a konstruktőröknek, hogy a látótér nagyobb legyen (az érintőképernyő például ezért nem került magasabbra), illetve az A-oszlopok és a tükrök között rést hagytak, így ott is szabad a kilátás. Az egyetlen kritikai észrevétel az üléseket érinti, az ülőlapok kapcsán az a benyomásom, mintha csak a kisebb termetűek igényeit tartották volna szem előtt. Pedig a CR-V még tágasabb, mint volt, a 10,6 centis hossznövekedéssel valóban gigászi a hátsó lábtér, a teljesen sík padló és a 16 fokozatban állítható támlaszög pedig egyenesen zseniális. A csomagtartó sem éppen kicsi, az e:HEV vagyis az öntöltő kivitel 587 liternyi pakkot fogadhat be, a kínálatban újdonságnak számító e:PHEV plug-in hibrid viszont még ennél is nagyobb, 617 literes rakteret vonultat fel. A különbség abban keresendő, hogy utóbbi verzió akkucsomagját a padlólemezbe integrálták. A plug-in hibirdek mezőnyében ritkaság számba megy, hogy az akku egyetlen liternyi helyet sem rabol a hasznos raktérből.
A vadonatúj CR-V nálunk kapható hibrid verziói a 2,0 literes, Atkinson ciklusú szívó benzinmotort használják. Nem csak a periféria újult meg (hatékonyabb befecskendezés), hanem a főtengelyt is lecserélték. Ebből a vezető aligha érez bármit is, de az már szembeötlő, hogy a zajszigetelés javult, a benzinmotor hangjából jóval kevesebb szűrődik be az utastérbe. Bár nagy gázadásra itt is felpörög a benzinmotor, a rendszer váltásokat szimulál, ami határozottan előny nagy emelkedőkön vagy autópálya-felhajtókon. A 184 lóerő rendszerteljesítményű e:HEV-ben, vagyis az öntöltő verzióban két villanymotor dolgozik, az egyik generátorként működik, a másik pedig a hajtásárt felel – elektromos üzemmódban pár kilométert képes megtenni. A PHEV verzió más tészta, az e:HEV 1,06 kWh-s akkumulátorával szemben itt 17,7 kWh-s kapacitású a telepcsomag, így villanyüzemben 82 kilométer is elérhető.
Van még egy lényeges változás az elődhöz képest: bár a benzinmotor alapvetően áramtermelésre szolgál, de itt már két fi x váltófokozatot alkalmaznak, így alacsony sebességnél is tud már hajtani a benzines közvetlenül, ami vontatásnál előnyösebb. Hogy mennyire alapos munkát végzett a Honda, az a kormányzás és a futómű kapcsán ugyancsak tetten érhető. Az e:HEV is jól rugózik, de az e:PHEV adaptív csillapítása erősítette meg igazán, hogy az új CR-V ebben a tekintetben szintén felzárkózott a prémium modellekhez.
