Képzeljék el, hogy van, aki unja a Mercedes S-osztályt vagy a Porsche Panamerát! Ez nem vicc, hanem nagyon is létező jelenség a Bentley ügyfélkörénél: bár a brit márkának nagyon stabil és hűséges közönsége van, az új kuncsaftok jellemzően a német prémiummárkák modelljeiből ülnek át. A Bentley kínálatában pedig egészen különleges helyet foglal el az új Flying Spur, hiszen a Mulsanne nyugdíjazásával a márka topmodelljévé lépett elő. Ennek megfelelően a legdrágább sorozatgyártású Bentleyről van szó, alapára nettó 180 400 euró, a tesztpéldánynál erre még 49 970 eurónyi extra rakódott, vagyis forintosítás után kereken 100 millió az ára! Mivel a magyar kereskedő évi öt darabos kvótát kap a gyártól és nagyjából 15 példányra lenne igény, az a fura helyzet áll elő, hogy kis túlzással a Bentley válogathatja meg, kinek adja el autóit, ennek megfelelően az ár nem alkuképes!

Riedl Tamás értékesítési vezetőtől azt is megtudtuk, hogy egyáltalán nem jellemző az ügyfélkörnél, hogy más országokban (pl. Szlovákia vagy Németország) helyeznék forgalomba új autójukat egy kis adókedvezmény miatt. De a 100 millió Ft messze nem a csúcs! A Bentley lehetetlennek tűnő vásárlói igényeket is megpróbál teljesíteni, természetesen vaskos felárért: tegyük fel, hogy egy házaspár olyan autót szeretne, amely a feleség kedvenc körömlakkjának színében pompázik. Ilyenkor kiküldik a kis üveget Crewe-ba, kikeverik a színt és próbafényezéseket végeznek. Ha technológiailag megvalósítható, minden egyedi igény teljesülhet – ízlésről nem vitatkoznak!

Dizájn
Nagy felelősséget vállal, aki a legnagyobb Bentley formatervét rajzolja meg, mert nem elég a szemrevaló külső, egy ilyen felsőkategóriás luxusautónak tekintettel kell lennie a márka nagy hagyományaira, az ipari trendekre és a kulturális változásokra. Egyszerre kell többnek lennie a hozzá képest kommersznek számító luxusautóknál és hűnek maradnia elődeihez. A Flying Spur harmadik generációja 2020-tól úgy veszi át a Mulsanne szerepét, hogy valójában eddig is ahhoz a vérvonalhoz tartozott, tehát nemcsak a 2005-ös, gömbölyded első széria, hanem a 40. születésnapját ünneplő, szögletes Mulsanne emlékét is őrzi. A legújabb trend szerint egy tömbből faragott hatást keltő karosszériáját élesebbre vasalták, az eddig is hangsúlyos hűtőmaszkot minden korábbinál nagyobbra méretezték, a kerek lámpák egy főfényszóró és egy irányjelző formájában tértek vissza, a hátsókat pedig az első generációhoz hasonlóan rajzolták át. Ügyesen egyensúlyoztak az atletikus és az arisztokratikus összhatás között, úgy látszik mozgékonyabbnak, hogy közben semmit sem veszített tekintélyéből. Igazi sportlimuzin, mégis szemmel láthatóan más ligában mozog, mint a BMW 7-es sorozat, a Mercedes-Benz S-osztály vagy a konszerntárs Audi A8-as. Éppen ezert lehet sikeres azon potenciális vevők körében, akik nem sofőrös limuzint keresnek, hanem maguk vezetik az autójukat.

A hangsúlyos stíluselemeken túl a Flying Spur különlegessége az elnyújtott ívű tető, amely a kidomborodó hátsó sárvédővel együtt enyhén kupés hatást kelt, mégsem akar annak látszani. Ezért nem a fejtér rovására változtattak a tető ívén, és ezert nem tüntették el a hátsó kilincset. Ügyeltek rá, hogy jól mutasson a tankajtó, amely a sárvédő tetejére került. A hagyományos vagy megvilágított orremblémát csak a vevő kérésére kapja meg. Utólag, a menüből is elrejthető, balesetvédelmi okokból pedig érintésre magától visszaugrik a helyére. Az utakon megnézik, de közel sem olyan megbotránkoztató jelenség, mint egy Rolls-Royce, nem véletlen, hogy a Ghosttal is ebbe az irányba mozdult el a BMW…

Utastér
Könnyen megy a beszállás a hatalmas méretű ajtókon keresztül, a nagy tömeg érezhető, de nem kell megijedni tőle, mert a behúzott ajtót hangtalanul csukják be a szervomotorok. Az igazi előadás a gyújtás ráadásakor kezdődik, amikor a műszerfal közepén elhelyezett kijelző előbukkan rejtekhelyéről. Egy háromszög keresztmetszetű, forgó panelra építik ezt be, alapesetben a fabetéttel egyező sima felület látszik középen, aztán ott az érintőképernyős oldal, de vannak hagyományos analóg órák is azoknak, akik térkép nélkül is tudnak létezni. Utóbbiak közül a legfurcsább a jobb oldali köridőmerő, nem vittük ugyan versenypályára az autót, de érzésre nem az az igazi otthona.

Apropó, otthon! Meg a luxuslakásokban sincsenek olyan anyagok, amilyeneket a Bentley használ. Az üléskárpit bőre – természetesen vegán opció is létezik – például messzi északon élt bikáktól származik, mert arrafelé nincsenek a csípésükkel a bőrt roncsoló bogarak, és a tehenekhez képest vastagabb a bikák bőre. Az ajtókárpitok is különlegesek, sok kísérletezésbe került, mire sikerült megtalálni azt az anyagot és gyártástechnológiát, amivel megvalósítható az éles térbeli minta folyamatos átmenete a sík felületbe – természetesen ez a rész is puha tapintású, és nem ér véget a B- és C-oszlop vonalában, hanem egészen az üléstámláig folytatódik; ezt a kákán is csomót kereső újságírók is csak azt követően veszik észre, hogy a tesztautó átadásakor felhívják rá a figyelmüket. Szóval a legapróbb részletre is odafigyeltek a Flying Spur belsejének megalkotásakor, ezek után csak a hátsó konzolon levő kijelző vastag kerete tűnhet olcsónak. Azonban ez is csalóka, hiszen nem egyszerű kijelzőről van szó, gombnyomásra ugyanis kivehető a fészkéből ez a kis táblagép, amellyel aztán az autó rendszereit lehet irányítani. A kis méret indoka, hogy ezt lehet könnyen kézben tartani, amiben segít a vastagsága és a nagy tömege is. Pillanatok alatt kiismerhető a menü, amelynek nagy része az elektromosan mozgatható és állítható ülésekre vonatkozik – még az anyósülés is vezérelhető hátulról, az ott ülő fotós őszinte sajnálatára. Balázs szerencsére nem szenvedett maradandó károsodásokat, ahogy azt a mellékelt képek mutatják.

Hajtáslánc
A Bentley saját felmérései szerint az ügyfeleket nagyon is foglalkoztatja, hogy az autóban milyen motor dolgozik, és igénylik, hogy 12 henger legyen a gépháztető alatt. Ez jelen esetben a 6,0 literes, dupla turbós W12-est jelenti, amelynek architektúrája ugyan még a 2000-es évek elejére vezethető vissza (VW és Audi), de ez a blokk igazából az utolsó csavarig új fejlesztés. Kézi munkával készül a Bentley főhadiszállásán, Crewe-ban, de az sem mellékes, hogy a VW-konszernen belül egyetlen márka sem kapja meg ezt az erőforrást, szóval az exkluzivitás garantált. A brit cég hallani sem akar a nagy benzinmotorok nyugdíjazásáról és a végsőkig kitart majd az ilyen felépítésű erőgépek mellett, persze a későbbiekben lesz hibrid is A fogyasztást ezekben a körökben nem illik kérdezni, de csak az érdekesség kedvéért: 17 literes átlagot regisztráltunk.

A Flying Spurben 635 lóerőt teljesítő motor az indítógomb megnyomása után egy pillanatra érces hangon felpörög, de utána beáll egy olyan halk és nyugodt alapjáratra, hogy belülről egyáltalán nem lehet hallani. Aztán váltó D-be és indulhatunk is! A ZF-től származó, de kizárólag a Bentley számára készülő nyolcgangos, duplakuplungos egység finoman és villámgyorsan kapcsol, de legalább ilyen fontos, hogy ugyanolyan szépen kúszik, és gyorsak az irányváltásai, mintha egy hagyományos automata dolgozna benne. A motor hangja 2000-es fordulatig csak tompa morajlásra emlékeztet, aztán jön az első padlógáz és bizony bent marad a szusz! Ahogy hirtelen a nyakunkba szakad a 900 Nm és megindul, az volt az érzésünk, hogy ez már az a teljesítmény, amit nehéz kihasználni. Mindegy melyik fokozatból, milyen fordulatról, a W12-es brutálisan húz! Képzeljék el, hogy ez az 5,3 méteres óriás, a 2,4 tonnás tömegével 3,8 másodperc alatt vágtat álló helyzetből 100 km/órára és 333 km/órával is száguldhat – tempólimiter nincs! Nem vitás, hogy a német autópályán egy ilyen nagyvadnak a 200 feletti tempó sem megerőltető, illetve az összkerékhajtás miatt tapadási problémákról sem beszélhetünk, és persze a Bentleyben először alkalmazott négykerék-kormányzás is megteszi a magáét. Ahogyan más modelleknél is tapasztalhattuk, az ilyen rendszerek érzésre jó pár száz kilótól megszabadítják az autókat, de az is biztos, hogy a súlycsökkentés egyáltalán nem szempont a márkánál, és előreláthatólag nem is gondolkodnak ilyesmiben! Itt minden a teljesítményről és a kényeztetésről szól. A 48 voltos rendszerről működő légrugózás Comfort módban úgy működik, mintha egy puha szőnyeg lenne az autó kerekei és az út között.

Bentley Flying Spur
Összlökettérfogat: 5950 cm3
Hengerek/szelepek: W12/48 biturbó
Max. teljesítmény: 467 kW (635 LE) 5000-6000/perc
Max. nyomaték: 900 Nm 1350-4500/perc
Hossz./szél./mag.: 5316/1978/1484 mm
Tengelytáv: 3193 mm
Saját tömeg: 2437 kg
Csomagtér: 420 l
Üzemanyagtank: 90 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 3,8 s
Max. sebesség: 333 km/h
Átlagfogyasztás: 14,8 l/100 km
CO2-kibocsatas: 337 g/km
A modell alapara: nettó 230 370 euró