A Renault-nál paradigmaváltás zajlik: több mint 20 év után búcsúzott a ferdehátú Laguna, hogy átadja helyét a szedán Talismannak, a legendás egyterű Espace-ból crossoveres életmódkombi lett, most pedig itt a Scénic negyedik nemzedéke, amely szintén nagyon más, mint a korábbiak. A recept tulajdonképpen az Espace-nál látottra hasonlít: ütős, mondhatni a fejeket elcsavaró külsőt rajzoltak az új modellpárosnak, ha viszont beülünk az autóba, gyorsan feltűnik, hogy feladtak jó néhány elvet és megoldást, ami a Scénicet az utóbbi két évtizedben naggyá tette.

A designerek nagyot alkottak, nem csak a német konkurensek, de még a franciák is szinte unalmasnak tűnnek az új Scénic mellett. Ebben az is szerepet játszik, hogy alapból 20 colos (!) felniken gördül az újdonság – ekkora kerékméret még egy 7-es BMW-n is impozáns látvány, nemhogy egy kompakt egyterűn. A gigászi keréktárcsa ellenére az abroncs szélessége mindössze 195 mm, arra a kérdésre pedig, hogy mennyibe fog fájni a vásárlónak, ha cserélni kell, azt a választ adták, hogy a Michelinnel, a Goodyearrel és a Continentallal kötött megállapodás értelmében semmivel sem lesz drágább, mint egy normál 17-es gumi. A 20 colos méret hozadéka, hogy 4 centivel nagyobb a hasmagasság, a 17 centis érték már bizony alulról súrolja egyes szabadidő-autókét. Ennek ellenére csak másfél centivel magasabb az autó, mint eddig, ugyanakkor a hosszúság 40, míg a tengelytáv 32 mm-rel nőtt a „sima” Scénic esetében. A helykínálat a második sorban korrekt, de semmiképpen sem olyan szellős, mint egy Citroën C4 Picassóban. Az ülések elöl és hátul is kényelmesek (van masszázsfunkció is), de ha hátra huppanunk be, az első fotelek alá nem fér be a lábfejünk, és a korábbi Scénicekkel ellentétben már nem különálló székekből áll a második sor – bővítéskor a padlóba süllyeszthetők az ülések, de nem kivehetők, mint az elődnél. Szintén fontos változás, hogy a felmenőnél a második sorban mindhárom ülés isofixes volt, most csak a két szélső helyen rögzíthetjük a gyerekülést ezzel a rendszerrel. A 7 centivel nyújtott tengelytávú Grand Scénicnél is ugyanez a helyzet, annyi különbséggel, hogy a plusz tér nagyon jól jön a lábaknak, a harmadik sor persze továbbra is inkább csak gyermekeknek ajánlható, e tekintetben markánsan különbözik a nagytestvér Espace-tól.

A csomagtér a Scénic esetében 506 literes (a padló alatti térrel együtt), míg a Grand esetében 533 illetve 718 liter a befogadóképesség – utóbbi az ötüléses verzióé, amelynél a hátsó két pótszék nem rabol helyet a raktérből. A Renault itt is beveti a gombnyomásra ledönthető hátsó üléseket, sőt, visszatért a Scénic II-esből ismert tologatható középkonzoli tároló. Rekeszből egyébként nincs hiány, ezen a téren a kategória egyik éllovasa a Scénic, ráadásul a fiókos kesztyűtartó jóval több holmit képes elnyelni, mint egy hagyományos.

Amennyiben ránézünk a műszerfalra, gyorsan egyértelmű lesz, gyakorlatilag semmit sem hagytak a régiben. Az alapáron kínált vetített kijelzős óraegység és a tabletszerű középkonzol már ismerős az új Renault-kból, de itt is meg kell hagyni, hogy az érintésérzékeny felület csak lassan reagál a parancsokra. Szerencsére a klímavezérlésnek hagyományos gombjai vannak, így egy hőfokállításért nem kell a menüben barangolni. A belső mellett a vezetéstámogató rendszerek területén is abszolút naprakész a Scénic, a kategóriában egyedüliként ad alapáron gyalogosfelismerős (7-60 km/óra között aktív) vészfékrendszert, illetve elérhető aktív sávtartó és adaptív tempomat is. Ami hiányzik az új párosból, az a finomabban rugózó futómű. A 20 colos felni miatt jobban átjönnek az úthibák, a fekvőrendőröket kimondottan megérzik az utasok.

Egyébként a keskeny abroncsok ellenére jól fekszi az utat a Scénic, kormányzása kellemes, szóval jó vezetni, főleg, hogy a manuális váltó korrekt szerkezet, könnyedén kapcsolható. Ugyanígy jót lehet mondani az 1,2-es, turbós benzines erősebb, 130 lóerős változatáról. Lelkesen pörög fel és méretét meghazudtolóan nyomatékos, egyedül akkor éri el képességeinek határát, ha utolsó fokozatban akarjuk gyorsításra bírni. A menetpróbán a 160 lóerős csúcsdízellel is vallathattuk az új Renault-kat, az 1,6 literes biturbó egység karaktere olyan, mint egy 2,0 literesé és nyomatékban sincs lemaradásban. A 160 lovas verzióhoz alapáron adják a hatfokozatú, duplakuplungos váltót, amely jó ütemben kapcsolgat – ezzel a hajtáslánccal nagyon rendben van a Scénic. A kínálat legérdekesebb darabja műszaki szempontból egyértelműen a Hybrid Assist-es verzió. Az 1,5-ös dízelmotor munkáját egy 13,6 lóerős villanymotor segíti, amely az energiát a csomagtérpadlóban lévő 48 V-os akkumulátorból kapja. Ezzel a megoldással különösen takarékos a modellpáros, a „kis” és „nagy” Scenic átlagfogyasztása egyaránt 3,5 liter. Ez a változat már csak azért is vonzó lehet, mert egészen szépen áthidalja az 1,5-ös motor turbólyukát, a csúcsnyomaték korábban ébred.

Hogy a Scénic és Grand Scénic sokat változott, az nem vitás, a kérdés inkább az, hogy a típus visszatérő vásárlóköre hogyan fogadja az újdonságokat. A válaszra még várnunk kell, mindenesetre az új Renault-k novembertől rendelhetők, információink alapján 5,3 millió Ft-os (Scénic TCe 115) alapáron.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!