Csak könnyedén

Azt hittem, furgonban nem nagyon lehet már újat mutatni. Tévedtem, nyolcfokozatú automatájával ez még Mad Max-kört is csinál! Persze nem ez a tény csábítja majd a vásárlókat az Ivecóhoz, hanem a műszaki tartalom, amit a Daily Hi-Matic a tálcára tesz. A nyolcfokozatú automatikus váltó a kategóriában ugyanis egyedülálló, remek motort párosítottak hozzá, és a futóműve is példás. Persze felmerül a kérdés, vajon ki akarna futócipőt kötni egy sörösló lábára, azonban számos területen van létjogosultsága a megoldásnak. Városi csomagkézbesítés, mentőautó, minibusz: mind igényli a finoman dolgozó automatikát és a nagy teljesítményt. Ráadásul, ahogy a nagyobb haszonjárművek piaca rég megmutatta, az átlagsofőrnél takarékosabban dolgozik és jobban kíméli az autót a modern sebességváltó.

Az oldalfények megkönnyítik az éjszakai tolatást, a holttértükör viszont fix. Kipróbáltam ugyan a „power” módot, de nélküle is nagyon dinamikus a Daily

Ha nem nyomjuk neki, egészen alacsonyan tartja a fordulatszámot, 90 km/óránál is csak 1300-at forog a főtengely. Ám ha sietőssé válik a fuvar, fürgén kapcsolgatva pörgeti a motort és harapósan tör előre a forgalomban, még akkor is, ha „Eco” üzemmódban hagyjuk. A 3,0 literes dízel hangja is csak magasabb tartományokban válik markánssá, 430 newtonméteres nyomatékát viszont mindig érezzük. Futóműve valósággal az útra tapasztja, a Pilis kanyargós útjain provokálásra is semlegesen sodródik, közben pedig végig irányítható marad, az autópályán nagy tempónál is jól viselkedik oldalszélben, és a ki nem került úthibákért sem büntet fenékberúgással. Valójában a teszt végén tudatosult bennem, hogy élmény volt vele a lendületes autózás, pedig hát ez mégiscsak furgon. Független első kerékfelfüggesztésébe keresztirányban szerelik be a laprugót, hátra pedig akár légrugózás is rendelhető. A sebességváltó a legelőnyösebb oldalát természetesen városban mutatja meg, ugyanis nem kell a megszokott módon állandóan kapcsolgatni. Olykor azonban kézzel is be kell avatkozni, dombon felfelé ugyanis van, hogy nem tud dönteni két fokozat között és fel-le kapcsolgat. Ilyenkor egyet pöccintve a karon könnyedén átvehetjük az irányítást, csakúgy, ha intenzív motorfékre van szükségünk.

Teljes terheléssel is dinamikusan mozog a Daily. A Hi-Matic sebességváltó felára 2000 euró, azaz nagyjából 632 ezer Ft

Tesztautónk a hajtásláncot leszámítva nem kényeztetett felszereltségével – rég ültem olyan autóban, amelyből a rádió is hiányzott – a választható opciók listája azonban bőséges. Az amúgy ergonomikus és ötletesen megépített, tárolóhelyekben is bővelkedő fülkében a kényelmes rugózott vezetőülés a legjobb részlet. A kilátás megfelelő, csakhogy a holttértükör nem állítható, így felét az autó oldala tölti ki. A Daily legfontosabb része azonban mégiscsak a raktere: tesztautónk a középmagas tetős változat 16 köbméteres, az ennél is magasabb kivitel 19 köbméter árut nyel el. A padlóburkolat ugyan nem alapfelszerelés, csomagrögzítő kampókat viszont szerelnek bele, és a világítása is elegendő az éjszakai rakodáshoz.

Iveco Daily 3.0 Agile Autómentő

Megérte váltani

Csak azzal nem számoltak az Iveco mérnökei az AGile robotváltó programozásánál, hogy néha terheléssel is használják a járművet…

Egy 7,5 tonnás össztömegű Iveco autómentőt váltott ki az itt látható márkatárs Daily, a csere oka az útdíj bevezetése volt – éves szinten mintegy 600 000 Ft-ba került előbbi fenntartása úgy, hogy 1 kilométert sem ment. Ehhez képest a kisebb Daily fenntartása sokkal barátibb, miközben ez is cipelhet még 1,8 tonnát.

Kijelző, műszer van bőven, a fordulatszámláló zöld mezeje a takarékos tartományt mutatja. Két pedál és előválasztó kar – szívesen lemondana ezekről a tulajdonos

A 3,5 tonnás össztömegű Daily mintegy 190 ezer km-es futásteljesítménnyel érkezett Olaszországból járóképes alvázként. Jó áron kínálták, talán azért, mert a haszonjárművek világában az emberek még mindig idegenkednek a robotváltóktól – nem ok nélkül. Az AGile névre keresztelt, hatfokozatú manuális váltóra épített hidraulikus vezérlésű szerkezettel az indulás nehezen megy, lámpától komótosan indul meg a gép, megpakolva, emelkedőn indulva játszani kell a gázzal, nehogy visszaguruljon, de ne is pörögjön ki a hátsó kerék – kuplunggal és kézi kapcsolással sokkal jobban lehet ezt kontrollálni. Városban tehát nem jók a tapasztalatok, de országúton, autópályán már nagyon kényelmes, hogy pihenhet a bal láb. Itt leginkább arra kell figyelni, hogy nagy gázadásra akár 2-3 fokozatot is visszakapcsol a szerkezet, és hirtelen lódul meg, ahelyett, hogy egyet váltana vissza és szépen megindulna.

Horganyzott acélprofilok alkotják a felépítmény gerincét, a plató alumínium

A 3,0 literes, 136 lóerős dízelmotorról csak jót tud mondani a tulajdonos, erős, nyomatékos, és a normál karbantartáson felül nem kellett hozzányúlni az eltelt 15-20 ezer km alatt. Porszáraz a motortér, nem nagyon látszik nyoma az elhasználódásnak a hajtásláncon és a futóművön sem. A horganyzott acélprofilokból és alumíniumtrepnikből készített felépítmény a tulajdonos kívánsága szerint készült, ennek is köszönhető, hogy 1780 kg-ot szállíthat a 3500 kg megengedett össztömegű Daily. Nem okoz gondot az autópályán megengedett 130 km/órás sebesség tartása sem, a fogyasztás reális annak tekintetében, hogy épp egy üresen, egy autóval, netán utánfutóval és két autóval dolgozik.