Hogy a hagyományos karosszériafelépítésű autók kora leáldozóban van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tavaly az európai piacon újonnan eladott kocsik 25%-a volt szabadidő-autó. Csak az érdekesség kedvéért, 2012-ben ez az érték mindössze 16%-on tanyázott, és ha hinni lehet a becsléseknek, nincs már messze az idő, amikor eléri a 40%-ot ez az arány. Ami pedig a szabadidő-autókon belüli megoszlást illeti, kétségtelen, hogy a legnagyobb mozgolódás a kiskategóriában van, ez az a szegmens, ahol döbbenetes modellinvázió figyelhető meg. Ide csöppent a Kia Stonic, amely technikailag a Rio rokonának tekinthető, de a műszaki bázis ellenére külsőre alig van kapcsolódási pont a két típus között. A Stonic a kategóriatársak többségéhez hasonlóan látványosságával szeretne hódítani – a Kia saját felmérése szerint a Stonic kategóriája az egyetlen, ahol a külső design a választási szempontok közül az első, vagyis a legfontosabb helyen áll.

Nos, a Stonic nem olyan meghökkentő, mint egy Nissan Juke vagy egy Citroën C4 Cactus, a Kia inkább az általános közízléshez igazodó divatos autóval rukkolt elő. Látványos részletből nincs hiány (lesz majd GT Line változat is), a jókora, 183 mm-es hasmagasság és a minimális első-hátsó túlnyúlások összességében pedig azt eredményezik, hogy egy jó színösszeállításban megfordulnak utána az utcán. Márpedig jelenleg a Stonic a Kia leginkább személyre szabható autója, a kilenc külső és az öt tetőszín összesen 20 kombinációt eredményez, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a belső tér is ehhez igazítható. Őszintén szólva ez nem árt a Stonicnak, mert a külsőhöz képest a beltér kicsit komornak hat, de egy narancsszínű vagy piros betét tényleg csodákat tud tenni – már ha valakinek bejön. A Rióhoz hasonlóan a funkcionalitásra és az összeszerelési minőségre sem lehet panasz, a kemény műanyagok és a kárpit nélküli ajtók azonban emlékeztetnek rá, hogy a menő forma nem feltétlenül jár kéz a kézben az igényes anyagokkal. A Rióval ellentétben itt alapáras a hét colos érintőképernyő, amely sokat hozzátesz az összképhez.

4140 mm-es hosszúságával (+75 mm a Rióhoz képest) a szegmens közepére lőtték be a Stonicot, ez pedig azt eredményezi, hogy a mai nagyra nőtt kisautók helykínálatát hozza. Érdekes, de igazából a kabin magassága alig nagyobb, mint egy „normál” autónál, az emelt üléshelyzet egyedül a jókora hasmagasságnak köszönhető. A lényeg azonban, hogy négy felnőtt kényelmesen utazhat a Stonicban, a lábtér helyett inkább a karosszéria szélessége lehet szűk keresztmetszet. A sofőr könnyen megtalálja az ideális vezetési pozíciót, hiszen az ülés és a kormány is széles tartományban állítható. A 352 literes csomagtartó bővítésekor teljesen sík rakteret kapunk, a maximális befogadóképesség 1,1 m3.

Kezdetben négyféle motorral kínálja a Kia a Stonicot: az 1,25-ös, 84 lóerős és 1,4-es, 100 lovas szívó benzinesek mellett elérhető még az 1,0 literes T-GDI és az 1,6-os dízel 110 lovas verziója. A menetpróbán a két izmosabb benzineshez volt szerencsénk, első körben az 1,4-essel szereztünk tapasztalatokat. Csendes és kifinomult a 100 lovas motor, a start-stop rendszer működése észrevétlen, de a 100 lóerő ellenére sokat kell kapcsolgatni – a csúcsnyomaték 4000-es fordulaton ébred. A 120 lovas T-GDI egészen más karakter: könnyű lefullasztani, de ha elkapja a fonalat, dinamikusan húz és annyira vibrációmentesen jár, hogy akár azt is letagadhatná, hogy háromhengeres. A német autópályákon azt is ki tudtuk próbálni, hogy a parányi motor 130-as tempóról is tisztességesen gyorsítja a Stonicot, szóval a kis lökettérfogat miatt kár lenne alábecsülni.

Ami a további változatokat illeti, az 1,0 literesből készül majd 100 lóerős verzió is, illetve a 120 lovashoz hétfokozatú DCT-váltó is konfigurálható lesz. Az igazi nagy durranásnak azonban a vegyes hajtású változat ígérkezik, a szegmensben minden bizonnyal a Stonic lesz elsőként elérhető ilyen műszaki tartalommal. Annyit már tudunk, hogy nem plug-inról van szó, hanem egy szélesebb körnek szóló (értsd: megfizethető) lágyhibrid verzió van készülőben. Ami viszont minden Stonicban közös, az a pontosan kapcsolható váltó és a kissé feszes rugózás. A 17 colos felnivel ellátott tesztpéldányokra legalábbis ez volt a jellemző, a 15 colos kerekeken gördülő alapváltozatok valószínűleg jobban vasalják ki az úthibákat. Összkerékhajtást ne keressünk az új Kiában, egyszerűen elenyésző azon vevők száma, akiknek egy ekkora autóhoz 4×4-es rendszerre van szükségük.

A Stonic első példányai már októberben megérkeznek a márkakereskedőkhöz – a Kia várakozásai szerint a Sportage-hez és a Cee’dhez felzárkózva az újdonság is a márka pillérei közé tartozik majd. A bevezető áron biztosan nem múlik majd a siker, ugyanis a bázismodell 3,7 milliót kóstál, és a jól felszerelt dízel is befér az 5,0 milliós küszöb alá.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!