A szigorodó környezetvédelmi normákra már tudjuk az Audi pontos válaszát, 2026-tól minden új modelljük tisztán elektromos lesz és 2033-ban végleg eltűnnek a belső égésű motorok a kínálatból. Ezek után akár azt is gondolhatnánk, hogy a nagy benzinmotoros gépek iránti kereslet is csökken, hiszen a politikai korrektség és az egymás után debütáló nagyteljesítményű villanyautók megjelenése is ebbe az irányba mutat. Ezzel szemben az Audi Sport termékei, vagyis az RS-modellek iránt sosem látott érdeklődés mutatkozik, méghozzá nemcsak a nagy piacokon, hanem hazánkban is. Míg 2016-ban mindössze 15 új RS-t adtak el Magyarországon, tavaly 146 példányra kúsztak fel az eladások, az idei első félévben pedig már 104 forgalomba helyezésnél jár az importőr!
A siker oka két tényezőre vezethető vissza: egyrészt az RS-palettán megjelentek a szabadidő-autók, másrészt a vevők nagyon is tudatosan, amolyan értékmentés céljából vásárolnak be a sportmodellekből, hiszen az elektrifikáció mindent átír majd. Persze a csodás hangú benzinmotorok teljes eltűnéséig lesz még egy rövid átmeneti korszak is, ugyanis az Audi Sport már bejelentette, hogy plug-in hibrid hajtásláncokkal válaszolnak a törvényi előírásokra. Tehát a visszaszámlálás megkezdődött, mi pedig örömmel tolmácsoljuk tapasztalatainkat az RS-paletta menetpróbájáról!
Az 5 hengeres él és virul!
Bár az Audi eredetileg a 100-as modellhez fejlesztette első 5 hengeres blokkját, a legtöbb autórajongónak erről a motorkonstrukcióról a B-csoportos bestia jut eszébe, ahogyan Hannu Mikkola, Stig Blomqvist és persze Walter Röhrl száguldozik a világ raliversenyein. Az Audi a mai napig kitart a különleges felépítés mellett, és meg kell hagyni, hogy az aktuális 5 hengeres, az RS Q3-as szabadidő-autóban dolgozó erőforrás hangja nagyon is emlékeztet a legendás elődökére! A lökettérfogat ugyan 2,5 literre nőtt, de az 1-2-4-5-3-as gyújtássorrend összetéveszthetetlen hangélményt ad. Persze a 400 lóerő elsőre szürreálisnak hat egy kompakt szabadidő-autóban, a Haldex-rendszerű összkerékhajtás és a korán beavatkozó elektronikus őrangyalok miatt szó sincs arról, hogy egy pillanatig veszélyesnek érezné az ember. Ugyan a kocsi farán ott feszít az RS felirat, a fújtató-ordító turbómotoron kívül minden civilizált, a futómű keménységével és a volán direktségével sem estek túlzásba, az ülések pedig alkalmasak arra, hogy hosszú távú utazóautóként is helytálljon az RS Q3-as. Ha kanyarodásban nem is, de egyenesben mindenképpen meg tud szorongatni akár sportautókat is: bár a 7 gangos S tronic váltó kicsit elrontja a mókát, hiszen a gázpedál parancsaira az alapprogramban lassan reagál, a 4,5 másodperces 0-100 km/órás sprint önmagáért beszél. Csak az érdekesség kedvéért, a 90-es évek egyik top-Ferrarija, az 550 Maranello büszkélkedett ilyen szintidővel!
A V6-os egy igazi nyomatékbomba
Bár az 5 hengeres a teljesítménye miatt akár az RS 4-eshez és RS 5-öshöz is passzolna, a középkategóriás sportmodellekben hosszában beépített 2,9 literes, biturbó V6-os dolgozik. A Porsche kínálatában is megtalálható erőforrás esetében a turbófeltöltőket a hengersorok között helyezték el, így azonnali a gázreakció, a 450 lóerős teljesítmény zéró késedelem nélkül hívható le. Érdekes, de az, hogy az Audi a korábbi nemzedékkel szemben nem duplakuplungos, hanem hagyományos, 8 fokozatú automatikus váltót (ZF) használ, csak előnyöket hozott. Érzésre ugyanolyan gyorsan kapcsol, mint az S tronic, de annyira finom a működése, hogy városi araszolásnál például zongorázni lehet a különbséget.
Egy RS modell kapcsán azonban joggal merül fel a kérdés, hogy miként viselkedik határhelyzetben egy ilyen autó? Nos, az RS 5 Sportbacket kipróbálva egyértelművé vált, hogy az Audi erőgépei még mindig nem játékosak, ellenben annyira kiszámíthatók, hogy tulajdonképpen különösebb rutin nélkül is olyan tempót lehet velük autózni, ami más márkáknál nem biztos, hogy ennyire magától értetődő lenne. Az állandó, Torsen-rendszerű összkerékhajtással az az érzése az embernek, mintha sínautót vezetne, a kanyar közepén teljes gázadásnál jóindulatúan az orrát kezdi el tolni az RS 5-ös. Bár az RS Q3-as után érezhető volt, hogy a súlypontja jóval alacsonyabb a 4 ajtós limuzinnak, a V6-os sokkal visszafogottabban szól és végig megőrzi kulturáltságát. Az egészben az volt a döbbenetes, hogy látszólag mindenféle erőlködés, különösebb tűzijáték nélkül jön a gyomrot is megterhelő gyorsulás. A 3,9 szekundumos 0-100 km/órás szintidővel a Corvette-ek, vagy akár a 911-es Porschék is lőtávolon belül vannak!
A tápláléklánc csúcsán, avagy a V8-as nagyvadak
Igazi bőségkosárból választhatnak azok, akik 8 hengeres RS Audit szeretnének, hiszen az RS 6-os kombiba, az RS 7-es kupéba és az RS Q8-as szabadidő-autóba is a Porsche-eredetű, 4,0 literes turbómotor kerül 600 lóerővel. Az 5 és 6 hengeres erőgépekkel szemben itt 48 voltos elektromos rásegítéssel látják el a blokkot, így 55 és 160 km/órás tempó között gázelvétel esetén nemcsak vitorlázni tud az autó, hanem a motort le is lövi a vezérlés, illetve a start-stop rendszer működése gyakorlatilag észrevétlen. Amúgy is, ez a kifinomultság nagyon illik az RS 7-eshez, amely talán a ma kapható legszebb Audi. A bombasztikus formához illően a menetteljesítmények is káprázatosak, de hiába a 3,6 szekundumos gyorsulás és a 800 Nm-es nyomaték, ez az autó egy nagyon kényelmes, uras túrakupé, amely a körítéshez képest nem különösebben sportos.
Ezért is volt mellbevágó, amikor az RS 7-es után az RS 6-os kombiba átültem. A két autó „hardvere” ugyanaz, de a puttonyos modell sokkal agresszívabb. Az egész hangolása más, és az üvöltése is sokkal jobban csábít arra, hogy újból és újból átéljük azt, amikor gázadásra 1,4 barral kezdenek el tölteni a turbók. A 285 mm széles abroncsokkal, a bővített nyomtávval és az állandó összkerékhajtással a tapadás bajnoka a nagy kombi, és a négykerék-kormányzás miatt képes elhitetni a sofőrrel, hogy nem egy testes autót terelget. Pedig az RS 6-os nem kicsi, az 5 mm híján 5,0 méteres hosszúsághoz 2150 kg-os tömegadat tartozik. A konklúzió ugyanakkor egyértelmű: biztosan lesznek még gyorsabb Audik a jelenlegi RS 6-osnál, de ez a modell a komfort és a brutális erő olyan egyvelegét nyújtja, ami miatt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a jövő egyik klasszikusát hajtottuk meg.
