A PSA-csoport modul egyterűi, a Citroën Berlingo és a Peugeot Partner mindig is a praktikumról szóltak, az aktuális nemzedék esetében azonban már a formatervezőknek is nagyobb szerep jutott. A friss generáció egymástól elkülönülő arcú, de műszakilag szinte teljesen azonos modelltriót takar – a francia páros mellett az Opel Combo is ide tartozik.
Nyilvánvalóan az volt a tervezők célja a Rifter esetében, hogy úgy csomagolják újra a Partner Tepee-t, hogy közben a célszerűség ne szenvedjen csorbát. Az összhatás kicsit szabadidő-autós, miközben a frontrész igazodik a Peugeot aktuális arculatához. A PSA-csoportnál széles körben alkalmazott EMP2-es platformra épülő Rifter a Berlingóhoz hasonlóan két változatban lesz kapható, az M verzió 4,4, míg az XL 4,75 méter hosszú – kisebb meglepetésre nem csak a nyújtott változat konfigurálható hétüléses kivitelben. A belső térben még hangsúlyosabb a váltás, ugyanis a Rifter is megkapja az i-Cockpit műszerfalat, ami ugyan nem TFT-kijelzős, mint mondjuk a 3008-asban vagy az új 508-asban, de így is látványos a berendezés, a kicsi kormánykerék pedig ezúttal sem okoz csalódást. Fontos, hogy a tetőbe integrálták az utasoldali légzsákot, ami azt eredményezi, hogy a kesztyűtartó felett egy hatalmas rekeszt találunk, ami ráadásul hűthető is.
Egy ilyen jellegű autóból természetesen nem hiányozhat a padlórekesz és a szélvédő feletti polc sem, kisebb szenzációval azonban a Zenith panorámatetőhoz kombinált tároló szolgál. Az autó középvonalában, a tető alatt hosszában elnyúló, áttetsző rendszer látványnak sem utolsó. Szintén nem elhanyagolható, hogy a csomagtérfedél üveglapja is nyitható, illetve hogy a hátsó ablakok már nem billenők, hanem lehúzhatók. A tér a rövid változatban is nagyvonalú hátul, ahol akár három, különálló, Isofix-pontos ülés is lehet, de a bázisváltozatban egyszerűbb, osztott pados kialakítás lesz. A csomagtartó 775 literes értéke (Rifter M) azt hiszem, önmagáért beszél, ahogyan a 4,0 m3-es maximális befogadóképesség, a két helyzetben rögzíthető kalaptartó és az anyósülés ledöntésével elérhető, 2,7 méter hosszú rakfelület is fontos.
A Rifter motorpalettája négy tagot számlál, egyetlen benzinesként az 1,2-es, turbós háromhengeresnek kell helytállnia, míg az 1,5-ös dízel három különböző teljesítménnyel kapható. Utóbbiból a legerősebb, 130 lóerős variánst fogtuk vallatóra, méghozzá az új, nyolcgangos automatikus váltóval. Ha azt mondom, hogy kellemes meglepetés ért, akkor finoman fogalmaztam. A BlueHDi csendes és nyomatékos, a váltó pedig lágyan kapcsolgat, miközben a start-stop rendszer is gyors. A modul egyterűek mezőnyében most ez az egyik legjobb hajtáslánc, fogyasztása a gyári adatok szerint megegyezik a kézi váltóséval (4,3 l/100 km).
S hogy mi a különbség a Berlingóhoz képest? A Rifter kormányműve és futóműve is más, egy árnyalatnyival direktebb a volán, és a futómű is feszesebb. Ettől természetesen még nem lesz sportos a Rifter, inkább csak közvetlenebbnek hat. Nem véletlen, hogy a Peugeot GT Line kivitelben is forgalmazza majd az újdonságot. Az extralista jelentősen kibővült, többek között adaptív tempomat, sávelhagyás-figyelő, táblafelismerő és kulcs nélküli nyitás/indítás javítja az ősszel érkező Rifter piaci esélyeit.
