A Peugeot számára természetes, hogy az igazi forró ferdehátú változat érkezése előtt egy túraautónak mondott nagy teljesítményű változattal bővíti a 308-as kínálatát. A legújabb szereposztás alapján konszernen belül a Citroën készíti a különleges autókat, a Peugeot dolga pedig az összes többi vetélytárssal való konkurálás, a normál és prémium-gyártók egyaránt. Utóbbiak miatt nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a köztes teljesítménylépcsőt, ami a hétköznapi autók és a forró ferdehátúak között létezik. Arról nem is beszélve, hogy a francia kompaktot túlnyomórészt a két leggazdagabb felszereltséggel vásárolják, azaz a piaci igények is azt igazolják, hogy kell a Féline sportos alternatívájaként létező GT-szint.
Sportos, de még nem kemény
Igazából attól drágább ez a modell, hogy erősebb motorokat is kap a kedves ügyfél a sportos körítés mellé. Utóbbit nem vitték túlzásba, a szem először a különleges megjelenésű 18 colos felniken akad meg, az áttervezett lökhárítókat legfeljebb csak a hozzáértők szúrják majd ki, ahogy a kétoldali, téglalap alakú kipufogóvégződés se mond sokat. Az ajtót feltárva már könnyebben megy a beazonosítás, hiszen alapáron is piros díszvarrással megbolondított alcantara kárpitos sportüléseket látunk az első sorban, és a szintén piros cérnával feldobott sportkormány küllőjén is ott látjuk a GT-logót. A váltókar mellett elhelyezett Sport kapcsoló nem újdonság a háromhengeres turbómotor megjelenése óta, itt azonban többet tud: a hangszórók segítségével teszik hallhatóvá és izgalmasabbá a motorhangot. Eltérő karaktere lesz a digitális ráadás után a benzin- és a dízelmotornak, álló helyzetben próbálva a dízel tűnik izgalmasabbnak, de menet közben már a benzines szintetikus hangja sokkal jobban eltalált.
Az egyik 19, a másik egy híján 20
Ez persze szubjektív érzés, és nem is annyira az eltérő üzemanyagok és motorműködés következménye, hanem onnan jön, hogy hiába GT mindkettő, alapvetően eltérő a benzin- és dízelmotoros változat. Az 1,6 literes, négyhengeres turbómotort 6 fokozatú kézi kapcsolású váltóval adják, amelynél nem csak a Sport gomb lenyomása után lesz sportos a viselkedés, de elég egy visszakapcsolás és egy nagyobb gázadás ahhoz, hogy élvezzük a merevebb szilentekkel és rugókkal a feladatra felkészített futómű által jelentett előnyöket. A 2,0 literes BlueHDi dízel ezzel szemben csak hatfokozatú automatikus váltóval létezik, amelytől abszolút értelemben nem lesz lusta, de valahogy mégis ezt az érzést kelti az emberben. Nagyon gyorsan és finoman kapcsol a szerkezet, ha épp nem lenne elegendő a dízelmotor 400 Nm-es nyomatéka, az ember leszokik arról, hogy a kormányzáson és a pedálok kezelésén felül bele kéne avatkoznia a vezetésbe, hogy nem is teszi ezt. A menetpróbán az is növelte ezt a kontrasztot, hogy a benzinmotort a normál karosszériában próbáltam, a dízelt pedig SW csomagolásban – a kettő között nem csak a hátsó láb- és a csomagtér méretében van különbség, de tömegben is vagy 115 kg az eltérés. A benzines GT olyan autónak tűnik, amivel a szürke hétköznapokat egy-egy hegyi utakon tett kitérővel színessé tudja varázsolni, a dízelről pedig az volt a benyomás, hogy azzal akár több száz kilométert is képes az ember egy fenékkel megtenni, és nem csak nálunk, de akár Németországban is.
Persze olyan nincs, hogy egy autó hibátlan, ezért a célállomásra visszaérve elkezdtem valami buktatót keresni a GT-ben. Hát, túlságosan nagy eredményről nem számolhatok be, épp csak a különféle menetdinamikai grafikonokat tudom itt megemlíteni. Arról van szó, hogy Sport módba kapcsoláskor nemcsak a műszeregység megvilágítása vált pirosra, de a középső multifunkciós kijelzőn ilyenkor olyan érdekességeket tudhatunk meg, hogy éppen hány lóerőt használunk a haladáshoz, vagy egy nagyon szép grafikonon azt is nézhetjük, hogy épp mekkora (hossz- vagy keresztirányú) gyorsulást tapasztalunk. Ez eddig szép és jó, csak ha a sofőr ezeket az információkat nézi, akkor előbb-utóbb óhatatlanul leesik az útról, az utas pedig alig látja, mi történik, hiszen nem a központi nagy képernyőn jelenik meg az információ, hanem a sofőr előtt, a szélvédő tövében.
Szőrszálhasogatás helyett a piszkos anyagiakkal zárom az első vezetésről szóló beszámolót, a Peugeot szinte pontosan a vetélytársak szintjére lőtte be a 308-as GT-t. Az árlistákat böngészve találunk ugyan olcsóbb meg drágább vetélytársakat is, de a felszereltséget és alapvető tulajdonságokat (karosszéria, váltó) is figyelembe véve a piaci átlagot kell fizetni érte. A benzines egyébként több mint egymillió Ft-tal olcsóbb a dízelnél, míg a karosszériaváltozatok között bő negyedmillió Ft az eltérés.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!