Nem kezdettől fogva elektromos autónak készült a Mitsubishi i, hanem egy normál, benzinmotoros kisautónak. Ezt alaposan átépítették a japán mérnökök, a francia partner, a PSA konszern pedig utóbbi változat alapján készítette el a két elektromos autóját, a Citroën C-Zéro-t és a Peugeot iOn-t.
Ennek ellenére nem az elektromos autóvá alakítással vannak a legnagyobb bajok, hanem alapvető konstrukciós hiányosságokkal küzd az autó. Első és legfontosabb dolog rögtön szembetűnik, az egykarú ablaktörlő. Elég nagy a törölt felület nagysága, mivel az európai kontinensen való haladási irányhoz igazították, azonban a tengelyét nem süllyesztették el. Ez nem esztétikai kérdés, hanem biztonsági – gyalogosgázolásnál komoly sérüléseket okozhat. Húsvétkor különösen oda kell figyelni az utcákon gyalogoló részegekre, mert hang hiányában nem észlelik a hátulról közeledő C-Zérot.
A másik biztonsági hiányosság az első öveket érinti. Ezek felső bekötési pontja nem állítható. Én 1,9 méteres magasságommal a nagyra nőttel közé tartozom, és nekem pont megfelelő helyen fut az öv – alacsonyabb növésű embernél már vághatja a nyakat. Valószínűleg az akkumulátor kímélése miatt a hátsó ablakfűtés minimális teljesítménnyel működik – most, tavasszal a párátlanítás se ment neki, mi lesz télen, amikor a jeget kellene leolvasztania a hátsó szélvédőről? Merülő akkumulátorból úgy lehet még extra hatótávolságot kicsikarni, hogy az ember visszavesz a tempóból, így ha pár perc késéssel is, de haza tud érni. Hogy pontosan mennyi az elmaradás, muszáj lesz a karórájáról vagy a mobiltelefonjáról megnézni, mert a műszerfalon nincs időmérő szerkezet. Se a műszeregységben, se a rádió kijelzőjén nincs óra. Japán autó, szent kvarcóra nélkül? Tényleg forradalmi jármű a C-Zéro…
Az elöl 145, hátul 175 mm széles abroncsok csak bajt jelentenek; a speciális méret pótlása nem olcsó mulatság, ráadásul pótkerék sincs. Aki bajba kerül, defektszett segítségével folytathatja útját – ennek megtalálása azonban komoly feladat. Legegyszerűbb, ha a kezelési utasításba néz utána az ember. Ki kell emelni a hátsó ülőlapot a helyéről, majd a jobb oldali részen, négy szárnyas anya oldása után férünk hozzá a defektszetthez. A kezelési könyv egyébként érdekes olvasmány, megtudhatjuk belőle, hogyan kell bebikázni(!) az autót, ha esetleg lemerült volna a 12 V-os akkumulátor. Az is részletesen le van írva, hogy ha netán télire több hónapra leállítjuk az autót, áramtalanítsuk a 12V-os akkut; az újra üzembe helyezéshez meg kérjük Citroën márkaszerviz segítségét…
A töltés alapján véve pofonegyszerű folyamat, amit azonban sikerült megnehezíteni. A szó szoros értelmében. Ha még sikerül is öt méteren belül konnektort találni, az igen nagy valószínűséggel nem bokamagasságban van – így viszont a kábel nehéz, érzésre vagy egykilós vége a konnektoron lóg. Amúgy a Citroën ajánlásával ellentétben nyugodtan lehet hosszabbítóval is tölteni az autót, nem melegszik a kábel – a tapasztalatok szerint legfeljebb 7 Amper áramerősséggel tölt a C-Zéro.
Összességében az apró – és néhány esetben meglepő – hibái ellenére se a Citroën C-Zéro autó mivoltával van baj, a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy állandóan konnektor után kell szaladgálni. Ez még azoknak is gondot tud okozni, akik netán kijelölt céges parkolóhellyel is rendelkeznek az otthoni garázs mellett. A nyáron kialakult rutint egyébként alaposan megkavarhatja a téli időjárás, hiszen a fűtés 17, a légkondi (páramentesítés) 8 km-rel csökkenti a hatótávolságot. A Citroën elektromos autója tehát úgy használható, mint egy normális autó, azonban két használat közötti időben is törődnünk kell vele. Kérdés, hajlandó lesz-e erre valaki azután, hogy tízmillió forintot (és a fehér metálfényezését további 136 000 Ft-ot) kifizetett egy négyszemélyes városi autóért.