A termékfejlesztés központjában természetesen a környezetvédelem áll, akárcsak a többi nagyvállalat esetében. Alacsonyabb károsanyag-kibocsátás, kedvezőbb fogyasztás és újrafelhasználható anyagok jellemzik a friss gépeket, ez azonban csak a szokásos körítés. A Suzukinál mindig ugyanaz a cél: szebb és vadítóbb kétkerekűeket gyártani, no és diadalmaskodni a konkurencia felett!

Talán nem meglepő, ha azt mondjuk, elsősorban mindenki az új Hayabusát várta. Az évek során ikonná avanzsált torpedó következő generációjának olyasmit kell letenni az asztalra, amit még nem látott a világ, s ha a formatervet nézzük, kijelenhető, hogy sikerült. Az ultramodern idomzat mintha nem is ezen a bolygón készült volna – afféle sebességkapszula, amit nem lenyel, hanem magára ölt a pilóta. Akárhonnan mustráljuk, egyetlen kiszögellést sem találunk rajta, az éleket mindenhol lekerekítették, s a minél kedvezőbb légellenállás jegyében picit túlságosan is gömbölydeddé tették a formavilágot. Ennek ellenére kifejezetten karakteres az új Hayabusa, s az ezres gixert idéző első fényszórót leszámítva még a Suzuki palettájához viszonyítva is egyedi. Persze, ez nem azt jelenti, hogy osztatlan sikert aratott volna. Az újságírók egyik fele megállás nélkül szörnyülködött, a másik viszont tátott szájjal állt hosszú perceken keresztül, főleg a fehér-piros színekben tündöklő kivitel előtt.

Az első menetpróbák pontos dátumáról egyelőre mélyen hallgatnak az illetékesek, de a műszaki paraméterek már most előrevetítik, mire számíthatunk. Igaz, a bűvös 300-as szám lemaradt a kilométeróráról, viszont az új dugattyúknak és hajtókaroknak köszönhetően 11,5:1-ről 12,5:1-re nőtt az 1340 cm3-es blokk sűrítése, a titánszelepek hosszabb ideig engedik be az üzemanyagot, és a 32 bites mikroprocesszor által vezérelt SDTV befecskendező rendszer sem a régi már. A sajtóanyag példás kezelhetőséget és bődületes menetteljesítményeket ígér, az egekig magasztalja a korábbinál 10 százalékkal merevebb vázat, a 43 mm-es belsőcső-átmérőjű, fordított első villát, no meg a radiális Tokico fékeket, a végsebesség-gyorsulás-lóerő témát viszont diszkréten kerüli, végletekig fokozva a rajongótábor és a vetélytársak kíváncsiságát.

Királyság!

Amikor a szériagyártásra érett B-King (AM 2007/10.) begurult a színpadra, azt hittük, rosszul látunk. A Hayabusa blokkjával operáló, GSX 1300BK típuskódú muscle bike egyszerűen túl nagy, mi több, már-már ormótlan. Integrált irányjelzőkkel megspékelt tankja közel nyolcvan centi széles, a tengelytáv pedig csupán 15,25 centi, így hiába igyekeztek a mérnökök, nem sikerült megteremteni a formai egységet. Bár a képeken „nem jön át”, az üzemanyagtartály oldalára biggyesztett vaskos műanyagelemek afféle piaci tuningot idéznek, és a faridomtól elkülönülő lámpa- és rendszámtartó konzol is utólag felszerelt alkatrésznek tűnik, megtorpedózva a naked Suzukikra jellemző letisztultságot. A helyzetet tovább rontja, hogy az Euro 3-as előírások miatt a gyártó kénytelen volt katyusányi méretű kipufogódobokat installálni, melyeket denevérfülszerű kimeneti nyílások próbálnak feldobni.

Szerencsére a műszaki alapok mindenért kárpótolnak. A pletykák szerint a nyomatékra hangolt 1340 cm3-es aggregát 190 lóereje szinte repíti a 235 kilogramm száraz tömegű masinát és tulajdonosát, s mivel elöl két 310 milliméteres féktárcsát és négydugattyús Tokico nyergeket találunk, a lovak zabolázása sem jelenthet gondot. Mindezek mellett említést érdemel a versenysportból érkezett futómű is – elöl és hátul egyaránt állítható rugóelőfeszítéssel, valamint húzó- és nyomócsillapítással.

Nehéz fiúk

Két változatban lépett színre az Intruder. A C1800R és M1800R típuskóddal ellátott modellek egyaránt a meztelen izomgépek táborát erősítik, ám utóbbi jóval sportosabb, így fordulatszámmérővel megspékelt apró szélterelőt, idomos lámpát és műanyag keretbe foglalt hűtőt találunk rajta. A két nagyvas minimalista irányzatot követő designja az elődökhöz képest nem sokban módosult, a klasszikus neglizsé mégis tökéletesen időtálló, s fel sem merül a kérdés, hogy versenybe szállhat-e a nagy “célpont”, a Harley-Davidson ellen.

A 319 kg saját tömegű Intruder méreteivel hódít. 19,5 literes, reggelizőasztal méretű benzintartálya alatt eltörpül a vízszekrény, s a nyeregbe szállva az is kiderül, hogy a kellemesen párnázott ülés gyakorlatilag egy jól álcázott franciaágy. Ebből kifolyólag a kényelemre biztosan nem lesz panasz, akárcsak a menetteljesítményre, hiszen a típusleírás szerint az 1783 cm3-es, hengerenként négyszelepes, V2-es blokkot 52 milliméteres torokátmérőjű injektor táplálja. Lóerőről és a sebességadatokról a hagyományokhoz hűen nem nyilatkozott a gyártó. Elég annyit tudni, hogy a 2007-es széria 125 lóerővel és 4,0 másodperces százas sprinttel büszkélkedhetett…

Farkasbőrben

A Banditok csapatába tartozó GSX 650F közelebb áll a GSX-R-ekhez, mint bármely testvére. Itt nem érvényesülnek a nudista ambíciók, az idomzat teljes és jóval agresszívebb, mint a kezesbárányként beharangozott, 656 cm3-es hengerűrtartalmú, soros, négyhengeres, vízhűtéses erőforrás. A kezdő motorosok számára is ideális, 226 kilós GSX-F a mikroprocesszoros befecskendezés és a 310 mm-es tárcsákra épülő fékrendszer dacára nem sportmotor. Prospektusa inkább az egyenletes nyomatékleadást, a hosszú távon is kényelmes üléspozíciót és a városban és országúton egyaránt optimális futóművet helyezi középpontba, s ahogy az “lenni szokott”, a teljesítményadatokról egy szót sem ejt. Míg kipróbálhatjuk, marad a találgatás, s csak reménykedhetünk, hogy a kék-fehér, ezüst-fekete és fekete színekben választható kétkerekű árban is piacképes lesz.

Lolita

A jelenleg 548 ezer forintért kapható Address sikerein felbuzdulva ismét nagykerekű robogóval rukkoltak elő a tervezők. A SIXteen névre keresztelt, 135 kg száraz tömegű nóvum ugyan semmi újat nem nyújt a design terén, de kellőképpen bájos ahhoz, hogy helytálljon a konkurenciaharcban, azaz elvarázsolja a játékos formára éhes fiatalokat. Jól eltalált orr-része, lendületes vonalvezetése, valamint 16 colos, csillagküllős kereke mindkét nemre hatással lehet, és a nyolcvan centi magasan húzódó ülés is unisex. A 125 és 150 cm3-es, négyütemű, vízhűtéses motorok – az illetékesek elmondása alapján – a városi cikázáson túl a rendszeres elővárosi ingázást is lehetővé teszik, és kombinált fékrendszerrel teszik biztonságosabbá a hétköznapok rohanását. Öröm az ürömben, hogy a kétszemélyes nyereg alatt csak egy picinyke tárolórekesznek jutott hely, továbbá, hogy a teljesítményadatok mellett a féktárcsák méretéről és a fogyasztásról sem közöltek információkat a gyáriak.