A thaiföldi származású Aum Sung számára mindennél fontosabb a család. Így volt ez, amikor főállásban vezette a família éttermét, és akkor is, amikor úgy döntött: felnőtt fejjel valóra váltja gyerekkori álmát és meglepi magát egy luxusautóval. Vagy versenyautóval. Esetleg mindkettővel. Mindig is rajongott az Ázsiában Toyota Soarer, a világ más tájain Lexus SC néven ismert modellért, ez azonban inkább fényűző, mint robbanékony kupé volt, különösen abban a konfigurációban, amelyben Aum rátalált egy 1992-es, harmadik generációs példányára.
A V8-as erőforrás a sportossággal szemben inkább kifinomult volt, így ő inkább a Suprában ikonikus státuszra emelkedett, soros hathengeres 2JZ-GE blokkra vetett szemet. Mivel eredetileg ezzel is gyártották a Lexus SC-t, tudta, hogy a beépítéssel nem lesz gond, ugyanakkor az is nyilvánvaló volt számára, hogy a 230 lóerős csúcsteljesítmény kevés lesz számára. A Brian Crowertől új vezérműtengelyt és szeleprugókat vásárolt (ezeket négy különböző szinten kínálják, az utcai kiviteltől a versenyverzión át az extrém töltőnyomású turbómotorokhoz kifejlesztett csomagig), Inline Pro hengerfejet és szelepeket épített be, a turbófeltöltőt pedig a Precision 6466-os típusára cserélte – már egyetlen gyári belső szerve sincs a sorhatos blokknak. Mintegy 610 lóerő az autó teljesítménye, ami indokolttá tette a versenykuplung és a részlegesen önzáró differenciálmű beépítését; az eredeti automata sebességváltót a harmadik generációs Suprában és a negyedik szériás Soarerben szolgálatot teljesítő ötfokozatú manuális egységre cserélte.
Testvére, Amper Sung segítségével a futóművet és a karosszériát is „kihegyezték”. Az acélrugókat változtatható magasságú hidraulikus rendszerre cserélték, míg a 19 colos kerekekre Toyo T1-es sportabroncsok kerültek. A munka még most, bő tíz év elteltével sincs feltétlenül készen. Többször cseréltek már karosszériaelemeket a kupén, és ha egy-egy kedvenc alkatrészgyártójuk új csomagot dob piacra, az jó eséllyel előbb vagy utóbb megtalálja az utat a Brother’s Garage műhelybe – ugyanis a hobbiból azóta hivatás, a magányos szerelésből pedig családi vállalkozás lett, ahogy azt a thai értékrend diktálja.
A hófehér, ültetett Lexus kupé letisztultsága szöges ellentétben áll a drift-versenyzésre optimalizált, harsány és pragmatikus belsővel. Noha az aktív versenyzést nem forszírozzák a fivérek, a Soarer/SC-találkozókon fürtökben lógnak alkotásukon az irigy bámészkodók, nem véletlenül; a kupét a közelmúltban megválasztották Amerika legnagyszerűbb Lexus SC átalakításának. Úgy tűnik tehát, a Sung fivérek megtalálták életük hivatását – csak az a kérdés, ki viszi tovább a családi kifőzdét?
