A tavalyi AMTS-en elvitte a legszebb keleti autónak járó trófeát és az Autó-Motor különdíját is Godó Sándor Trabantja. Mint mesélte, a díjesőben az előző tulajdonosnak is nagy szerepe volt, mert majdhogynem jelen állapotában sikerült hozzájutni a masinához. A történet ott indult, hogy voltak gyermekkori emlékek a családi Trabiról, nyaralások a Balcsin, ahová a kétütemű gép hűen hozta-vitte a családot. Később persze, mint az egykori Trabant-tulajdonosok többségénél, a család továbblépett, de az emlék maradt. Emiatt is alakult úgy, hogy Sándor vásárolt egy Trabantot, elsőre egy négyüteműt. Azonban az nem volt az igazi, mert ugye egy „vértrabantos” kétüteműt hajt. Efelé hajtották a bandaélmények is, mert a baráti autós kör eléggé tömény oldatban tartalmaz NDK kétüteműeket, Trabit, Wartburgot, bár a csapat nem vegytiszta, hiszen van „bogaras” tagja is.
Innen jött a következő lépés, egy kétütemű beszerzése. Izgalmasnak hangzó, 1978-as Trabi került horogra. Ennek a felújításának állt neki főhősünk. Nyomozta az alkatrészeket, így jutott el jelenlegi autójának előző tulajához, aki amúgy bontott holmikat hirdetett. Elment hozzá, és kiderült, hogy egy rendes forgalmis, működő és vizsgáztatható (épp akkor járt le a papír) autó készül éppen a szomorú szétbontásos végzetre. Az előző tulaj frissen nyergelt át BMW-hobbizásra, így lett felesleges a kétütemű kombi. Sándor összeválogatta, mit vinne el belőle, majdhogynem mindent, ami bepakolható a limuzinba. Mikor az alkatrészigényre válaszul megkapta az árajánlatot, fordult egyet a világ, és az „akkor inkább megveszem” mondat csúszott ki a száján. Az előző tulajnak is tetszett a gondolat, hogy gépe tovább élhet, továbbá nem kell bajlódni a szétbontással, kiárusítással – bár elbontva több pénzt termelhetett volna belőle, mint egyben eladva. Mindez 2020 októberében történt.
Sándor a magáénak tudva a kocsit sokat nem variált rajta, de becsületére legyen mondva, hogy levizsgáztatta. Később persze beindult a módosítgatás, de igazán kerek volt az autó már a megérkezésekor. Az előző tulaj kárpitos lévén új, egyedi belsővel ruházta fel az öreg gépet. A motorja is finoman okosított és kinézetében spécizett, ahogy a fékrendszer is feljavított. Még olyanokra is futotta az energiából, hogy felkerüljenek a szuperritka gyári DeLuxe krómozott lökhárítók, amelyek padlásleletként kerültek az alkotóhoz – igazi kincs volt az a 70-es, 80-as években. A felnik pedig mostani kincsek, a Dietrich Tramont TY2-es háromrészesek használtan is (ha akad a piacon) 250-300 ezerért futnak. A kombi Trabira előre 8×13, hátra 9×13 col méretben kerültek fel, robbantott 175/50-es gumikkal. Mutatós, az biztos. Sándor a felniket szétszedte, felújította és a középrészt a mostani spéci színre fényezte.
Egy nagyobb renoválás most van folyamatban, készül a kocsi a május végi AMTS-re. Kicsit jobban szétdöntötték, a motortér kezdte az öregedés jeleit mutatni. Kipakolás után lakatolták és újra lett fényezve. És ha már kint van, akkor a váltót is munkába vették, legyen minden tökéletes. Kapott az autó egy klasszikus háromküllős, elegáns kormányt is, jól mutat benne.
