Boxerelem

Az Alfa 145-ös zárta a boxermotoros típusok sorát az olasz gyár autói között. Az ék alakú karosszériával, markáns és egyedi vonalvezetéssel tervezett típuspár (a 146-os volt az azonos alapra épült ötajtós). A modellciklus félidejében végrehajtott frissítés során a boxereket nyugdíjba küldték és soros motorok kerültek a gépháztető alá. De Zsolt autója persze egy 1996-os, boxermotoros változat.

Igazi showcar-hangulat a kétszínű bőrkárpitozással, a levehető kormánnyal és a spéci hangulatvilágítással. Fotó: Dombóvári Mihály

Gombnyomásra plusz 40 lóerő szabadul fel

A kocsit 2004-ben vásárolta, svájci autó volt, hölgy tulajjal. Motorja a kisebb, 1,4 literes, a felszereltsége szerény, a belseje egérszürke. Viszont a hangulata jó, pontosan olyan, amit fokozni érdemes. Zsolt szép szisztematikusan nekiállt, nagyobbrészt maga, kedvese és barátai segítségével átépíteni az autót. Lemezmunkával eltüntették a kilincseket, új, egyedi lökhárítókat és küszöbidomokat kozmetikáztak az autóra. Kicserélték a hátsó lámpákat, valódi karbonszövettel vonták be a tükröket és az első Alfa-pajzsot. Idén februárban pedig színt váltott az autó: kékből gyöngyházfehér lett. Az új szín fólia, amelyet fekete felületekkel és designfeliratokkal tettek kontrasztosabbá. A motor átépítését a hengerfejtömítés hibája provokálta.

Belül is alaposan átépítették a boxert, alig maradt régi alkatrész

Felfúrták a hengereket, új hajtókarokkal, s egyedileg készített dugattyúkkal rakták össze a motort. A hengerűrtartalmat 1,6 literre növelték, és a nagyobb motorról szerelték át a nagyobb hozamú injektort is. A kipufogórendszer is egyedi, rozsdamentes acélból szabták. A szívóoldalt direktszűrővel látták el, fehérre festették a szívócsonkot, amit lehet, políroztak. A gép teljesítménye 100 lóerő fölé nőtt, ám ez nem túl acélos. Meglepetéssel a beszerelt nitro-rendszer szolgál, amelynek tartálya a csomagtartóban lakik. A 35-ös fúvóka annyi gázt fúj be, amellyel helyből jó 40 lóerővel lehet megfejelni a teljesítményt: igaz, rövid időre és csak 2000-6000-es fordulatszám-tartományban használva a motort.

A futómű már ránézésre is magas, ennek az oka prózai: napi használatú a kocsi, és olyan utakon kell továbbjutni, ahol ültetett autó nem boldogul. De ez a futómű a gyári sportváltozat, keményebb, feszesebb, stabilabb. Plusz Zsolték készítettek első rugótorony-merevítőt, ez is jótékonyan hat. Akárcsak a 8×17 colos felnik a 205/40 R17-es gumikkal. A felnikben annyi munka fekszik, mint másnak az egész kocsijában. Megvásárlás után savval mindent lemartak a keréktárcsákról, majd ment a homokfúvóhoz. Azután krómozták, majd Miamiból rendelt spéci lakkal fújták, a középrészt színes lakkal, majd az egészet színtelennel. A felnik alá is érdemes benézni. Elöl 305 mm átmérőjű tárcsákat találunk négydugattyús Brembo nyergekkel, hátul pedig a régi dobfékek helyett az 1,6-os tárcsafékeit.

Bizony a nyaraláshoz kölcsön kell kérni autót, mert a csomagtartóba a hifin és a nitro palackján kívül nem fér már be semmi

Az utastérben szinte semmi nem maradt az eredetiből. Feketére cserélték a műszerfaltömböt, új a tetőkárpit, az első ülések pedig Subaru Impreza WRX STi modellből származnak. Beszereltek kiegészítő műszereket és vágott aljú, levehető sportkormányt. Nem maradtak el a Momo pedálok és váltógomb sem. Az üléseket és az ajtókárpitokat kétszínű bőrrel húzták át. Persze komoly hifit is beszereltek: a fejegység JVC, elöl külön fészkekben egy háromutas rendszer dolgozik Vifa és Morel sugárzókkal, amelyeket HiVi hangváltó vezérel és 4 csatornás Sony erősítő hajt. A csomagtartóban üvegszálas és fényezett környezetbe beépített 38 cm átmérőjű mélynyomó dolgozik, amelyet monoblok erősítő hajt. Kapott a rendszer kondit is, és a csomagtérajtóra szerelt 15 colos monitort. A jobb hangzásért mindent szigeteltek, csak az ajtókba 15-15 méter bitumenlapot szuszakoltak be!