Valamikor 2009-ben merült fel az ötlet Alan Vial fejében, hogy a sok hacsiroku után valami olyan olyan Toyotára vágyik, ami nincs másnak. Az elhatározást úgy három éves munka követte, amelynek végeredménye az itt látható Corolla lett.

A karosszéria nagy vonalakban még emlékeztet az eredetire, ami egy hatodik generációs háromajtós Corollát jelent, de érdemes megjegyezni, hogy a teljes padlólemez például egy Celicából származik. Utóbbira azért volt szükség, mert mifelénk csak elsőkerékhajtással forgalmazták ezt a típust, és a tervezett nagy teljesítmény miatt muszáj volt összkerékhajtást alkalmazni.

Az erőforrás egy 3S-GTE kódú 2,0 literes, négyhengeres turbómotor, amelyet évjárattól függően 225-255 lóerős teljesítménnyel szereltek az MR2-es roadsterbe. Azonban a Vial úr által szerzett példány egy gyorsulási versenyekre használt autóból érkezett, ahol már bőven rádupláztak a teljesítményre – majd nagyjából ezt is megduplázta.

Olyan hatalmas turbót kapott az erőforrás, hogy ki kellett vágni a motorháztetőt, a levegőt az első sárvédőbe kivezetett bő 10 centi átmérőjű csövön keresztül szívja az erőforrás. Az eredmény 927 lóerős teljesítmény 1,5-baros töltőnyomással – általában 1,2 barral üzemel a motor, ilyenkor még utcai (100+ oktános) benzin is elég neki.

Alan Vial úr megvalósította álmát, olyan Corollája van, ami nemhogy párját ritkítja, de még a szuperautókat is különösebb gond nélkül képes megalázni. Egy igazi rizsrakéta.

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!