Ha már az X-motívum a meghatározó stíluselem, stílszerűen ráállítanám az X-aktás Mulder és Scully ügynököt a rejtélyre: hol a „viharba” rejtegették eddig azokat a formatervezőket a japánok, akik a vadiúj Aygót rajzolták? Véleményem szerint designban még a GT86-os sportkupét is utcahosszal megelőzve az utóbbi idők legizgalmasabb Toyotája, s manapság a legmenőbb városi törpe is a placcon. Megjelenése japánosan vagány, mintha egy manga képregényből gurult volna elő, pengeéles és lendületes vonalait pedig szamurájkarddal kaszabolták volna. Mi több, a harmadik „x-play” felszereltségtől a karosszéria-elemek, illetve az utastér dekorbetéteinek egy része akár utólag is cserélhető, így lehet játékosan egyedivé varázsolni és saját stílusunkhoz igazítani a kocsit.

Modernebb és értékesebb a műszerfal, de jót tesz neki a sok extra. Fotó: Hilbert Péter

Ezen a szinten pedig már egyebek mellett bőrkormány és sebességváltógomb, légkondicionáló, valamint „x-touch” multimédiás egység, s ezzel együtt tolatókamera is dukál az Aygóhoz. A 7 colos, színes érintőképernyős kütyü Bluetoothon keresztül telefonkihangosításra, a MirrorLink funkcióval pedig a kompatibilis okostelefon leképezésére is alkalmas. Sőt, jutányos 130 000 forintért még navigálni is tud, teljes Európa térképpel. Ez utóbbi a „Kapcsolat” pont alatt található, ám ettől eltekintve a menürendszer (magyar nyelvű) logikusan felépített és a kezelés egyszerű – az analóg gombokat azért illett volna feliratozni. Mindezek értékesebbnek mutatják a belsőt, de helyenként tetten érhető a spórolás. Egy miniautó esetében a kemény műanyagokon, az ajtók csupasz lemezfelületein, a csak magasságban állítható kormányon, vagy a csomagtér-takaróháló egyszerű zsinóros felfüggesztésén még simán túllép az ember, szó szerint fájó pont azonban, hogy a hátsó ablak továbbra is csak buktatható: záráskor minduntalan becsípi az ujjunkat.

A magamra beállított vezetőülés mögött (175 cm) még épp elférek

Menő manó, de nem fürge ürge az Aygo

Egyébként annak ellenére, hogy a külméretek csak kismértékben változtak (hossz: +25 mm, magasság: -5 mm), a csomagtartó például 29 literrel, 169-re nőtt. Persze két utazóbőrönd – amit jó magas küszöbön keresztül kell beemelni – így is kitölti, de szükség esetén az 50:50 arányban dönthető támlákkal legalább bővíthető. A négyszemélyes utastér hátuljában átlagos termetű felnőttek is meghúzhatják magukat, nekik azonban már rövid az ülőlap, az „x-wave” verzió gombnyomásra elhúzható vászonteteje pedig lecsíp a fejtérből.

Magas a küszöb, bővítés után lépcső keletkezik a padlóban

Csúcsfelszereltségnél már a kulcs nélküli nyitás és indítás is széria: a 998 cm3-es, változó szelepvezérlésű háromhengerest alaposan átdolgozták – a lényeg, hogy részterheléskor a szelepek összenyitásával képes fél- Atkinson ciklussal üzemelni. Érzésre azonban nem sok minden változott, alul mintha picit nyomatékosabb lenne, amit rögvest elbukik az ötfokozatú sebességváltó hosszú áttételezése miatt. El lehet csordogálni úgy is, ha a kapcsolássegéd nyilacskákra hallgatunk, de a tempós haladáshoz bizony pörgetni kell a motort és sokat kavarni a váltókarral. Ilyenkor harsány brekegés közepette egész fürge és a városi forgalomban jól manőverezhető az Aygo. Szűk utcákban és parkoláskor viszont lehetne kisebb a fordulóköre – városi mini létére a 10,2 méter pont akkora, mint a fél méterrel hosszabb Yarisé.

A kis háromhengeres igényli a pörgetést, ami a fogyasztáson is látszik

Meglepően kellemes viszont a gördülési komfort, a rövid tengelytáv dacára az úthibák többségét szépen kirugózza a kocsi. Mivel az Aygo nem örömautónak készült, csekély áldozat, hogy emiatt kanyarban megdől a kasztni, meg aztán a 165/60 R 15-ös abroncsok amúgy is viszonylag hamar elveszítik a tapadásukat – a menetstabilizátor túlzottan engedékenynek mutatkozott. Országútra és autópályára is kimerészkedhetünk az autóval, de előzésekbe csak alapos „kockázatelemzés” után fogjunk bele, erősebb emelkedőknél (pl. M3-as hatvani, gyöngyösi, M7-es érdi) pedig számítsunk rá, hogy ötödikben nem tudja tartani a 130-as tempót. Start-stop rendszer híján városban a forgalomtól függően 4-6 liter között mászkáltunk, míg sztrádán kicsivel utóbbi felett evett az Aygo.  Tesztünk végén 5,4 literes átlagot mértünk, ami még állandó klímahasználat mellett is inkább csak elfogadható, semmint figyelemre méltó érték.

A lendületesen emelkedő övvonal és a kis hátsó szélvédő miatt jól jön a tolatókamera

Tetszett
– vagány formaterv
– rugózási komfort
– trendi felszereltség

Nem tetszett
– magas vételár
– hátsó bukóablak
– tesztfogyasztás

Összegzés
A vagányságnak és a trendi, kellően nagyvonalú felszereltségnek a Toyota megkéri az árát: a háromajtós x alapmodell közel 2,7 milliótól indul, az ötajtós 130 ezerrel drágább, ez az x-wave pedig már 4 150 000 forintba fáj.

Toyota Aygo 1.0 VVT-i
Összlökettérfogat: 998 cm3
Hengerek/szelepek: S3/12
Max. teljesítmény: 51 kW (69 LE) 6000/perc
Max. forgatónyomaték: 95 Nm 4300/perc
Hossz./szél./mag.: 3455/1615/1460 mm
Tengelytáv: 2340 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1425/1420 mm
Fordulókör: 10,2 m
Saját tömeg/teherbírás: 900/340 kg
Csomagtér: 168/n.a. l
Üzemanyagtank: 35 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 14,2 s
Maximális sebesség: 160 km/h
Város/országút/vegyes: 5,0/3,6/4,1 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,4 l/100 km
CO2-kibocsátás: 95 g/km
A modell alapára: 2 695 000 Ft (Aygo 1.0 VVT-i x 3a.)
A tesztelt modell ára: 4 150 000 Ft

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!