A V50 kisportolt formája már önmagában izgalmas látványt nyújt, ha pedig lehetőségünk nyílik belekóstolni a T5 izomkombi képességeibe, “mellékhatásként” vészesen heves szívverés léphet fel. A 2,5 literes, alacsony nyomású turbófeltöltővel lélegeztetett egység maximális teljesítménye 220 lóerő, legnagyobb, 320 Nm-es forgatónyomatéka pedig széles fordulatszám-tartományban rendelkezésre áll. Így az erőforrás akár 6,9 másodperc alatt százas tempóra gyorsítja, illetve 240 km/órás csúcssebesség elérésére teszi képessé a Volvo kisebbik kombiját. A gyakorlatban mégsem érződik ennyire dinamikusnak a legerősebb V50. Masszív vállaival (kívül-belül egyaránt) a kocsi ugyanis nem csupán erőt sugároz, hanem egy páncélszekrény biztonságát is, az öthengeres motor lelkesítő hangját gyakorlatilag teljesen kizárták az utastérből (csak lehúzott ablak mellett élvezhetjük igazán), s a teljesítmény leadása is egyenletes, ami alaposan megtréfálja sebességérzetünket. Merthogy villámgyors a Volvó, az egyszer biztos, bármikor állva hagyhatjuk a forgalomban részt vevők jó részét, az előzések pedig szempillantásnyi ideig tartanak csupán. Az S60R és V70R csúcsmodellektől származó hatfokozatú sebességváltó karja katonásan jár a kulisszában, pontos szerkezet, csak a kapcsolási utak lehetnének rövidebbek. Az elöl 320, hátul 280 milliméter átmérőjű féktárcsákon úgy harapnak össze a nyergek, mint rendőrségi dobermann a gyanúsított karján – sportos vezetésnél rövid féktávokat vehetünk, ugyanakkor a fékerő jól adagolható és a blokkolásgátló sem avatkozik be idő előtt. Közvetlen és hajtási befolyásoktól szinte teljesen mentes, de nem elég érzékletes a kormányzás. Pontosabban fűzhetnénk ívről ívre az autót, ha több információt kapnánk az első kerekek és a talaj kapcsolatáról. A V50 T5 futóműve zseniálisan “egyensúlyozik” a menetdinamika és a rugózási komfort között. A botrányos minőségű hazai utak sem képesek zavarba hozni a kocsit, a legtöbb úthibával igyekszik elsimítani nézeteltérését. Örömautózáskor is remekül helytállnak ám a felfüggesztések! Szemtelenül nyugodt és magabiztos járgány a Volvo, sokáig semlegesen fordul, majd amikor az orra elkezdené finoman elhagyni az ívet, beavatkozik a (kikapcsolható) DSTC menetstabilizáló elektronika.

Helyben vagyunk

Kanyarban megfelelően tartják a testet a sportos formázású ülések, melyek hosszú távon is kényelmesek. Az ideális vezetési pozíciót pofonegyszerű megtalálni, hiszen az elektromos mozgatású ülés magassága és dőlésszöge szabályozható, a kormány pedig függőlegesen és tengelyirányban egyaránt állítható. Roppant lelkesítő stíluselem a műszerfalat és a középalagutat hídszerűen összekötő középkonzol, ám ettől eltekintve egyszerű, letisztult formákból építkezik a belső. Amúgy a tesztautó fadíszítéséről árulkodik, hogy utánzat, szerintem az alumínium, vagy az átlátszó, techno konzol messze látványosabb. A Volvo ergonómiája példás, a minőségérzet elsőrangú, a praktikus, jól használható pakolórekeszekkel azonban csínján bántak a tervezők.

Sajnos a hátsó ajtók nem nyílnak elég nagy szögben, és a beszállást nehezíti az is, hogy a lábfejnek szűkös a hely az első ülések alatt. Két átlagos termetű felnőtt persze kényelemben utazhat a második üléssoron, a középről lehajtható kartámaszban pedig üdítőjüknek, vagy a belső rekeszben apróságaiknak találhatnak helyet. Külön fejezetet érdemelne a V50 T5 Summum felszereltsége, de legyen elég annyi, hogy biztonságunkat a vezetéstámogató szerkentyűkön túl hat légzsák vigyázza, és a hátsó biztonsági övek bekapcsolására is figyelmeztet a kocsi. A bent ülők komfortérzetét elektromos ablakok és tükrök, valamint kétzónás légkondicionáló emeli, aki pedig igazán jól akar szórakozni menet közben, az mindenképpen rendelje meg a 290 ezer forintos Dolby Pro Logic II térhatású audiorendszert (megvan a 300 watt és a hat pár hangfal), mert a hangzása egyszerűen pazar.

Csomagolástechnika

Sportkombis mércével átlagos méretűnek tekinthetjük az alaphelyzetben 417 literes csomagteret – a főbb vetélytársak közül az Alfa 156-osét túlszárnyalja, a 3-as BMW és az Audi A4 modellekkel szemben azonban alulmarad a V50 befogadóképessége. A poggyászok birodalma igényesen kárpitozott, értékeinket esztétikus és könnyen kezelhető roló rejti el a kíváncsi szemek elől. Ötletes fémházába elhelyezhetjük a csuromvizes esernyőt, de szükség esetén a térelválasztó hálót is innen húzhatjuk ki, hogy az övvonal fölé pakolt holmi vészfékezéskor még véletlenül se zúduljon az utasok nyakába. A Momentum és Summum változatokhoz alapáron jár a padlóból kihajtható csomagrögzítő panel, a 12 voltos csatlakozóaljzatért viszont felárat (15 ezer Ft) kérnek, ami nem túl nagyvonalú a Volvótól. Amikor életünk értelme a nagybevásárlás alkalmával kiszúrja az akciós szobabiciklit, futópadot, vagy lépegetőgépet, ezentúl nem hivatkozhatunk arra, hogy a házhoz szállíttatás túlontúl drága, ugyanis az osztottan dönthető üléstámlákkal 1307 literig bővíthető a raktér, melynek padlója ilyenkor teljesen sík. Szerencsére a küszöb alacsonyan húzódik, így a derekunk nem fájdul meg a súlyos tárgyak beemelésekor. A magasra nyíló ötödik ajtó és az öblös rakodónyílás szintén a kényelmes pakolást szolgálja. Habár síalagút nincs, az aktív sportok szerelmesei is megtalálhatják számításukat a V50-ben: a jobb oldali első ülés támlája előrebuktatható, így akár három méter hosszúságú tárgyak, például hó- vagy szörfdeszka szállítására is alkalmas a kocsi.

Kétszeres szorzó

A V50 T5 impozáns menetteljesítményeinek és magas fokú szolgáltatásainak bizony megkéri az árát a Volvo. Kinetic specifikációval 10,4 millió forint a svéd sportkombi ára, ami az említett konkurensekkel összevetve versenyképesnek mondható. A legmagasabb, Summum felszereltség 1,2 millió forinttal “emeli a tétet”, de lehet ezt még tovább is fokozni: minden földi jóval ellátott tesztautónk kétszer annyiba kerül, mint a V50 “egynyolcas” alapmodellje.