Harmincadik születésnapján ráncfelvarrással lepte meg magát a Volkswagen Polo. A fiatalítás olyan jól sikerült, hogy a kisautó nyugodt szívvel letagadhat bő húsz esztendőt. Könnybe lábadt szemeivel az új Polo ugyanis olybá tűnik, akár egy ártatlan kisgyermek, akivel most tudatták, hogy nincs is mikulás. Szája – ahogyan azt a Passattól látta – dacos grimaszba torzul, mintha nem akarná elhinni, amit éppen hallott. No de a viccet félretéve, az egységes márkaarculat valóban előnyös színben tünteti fel a kocsit. Az átdolgozott frontrész miatt felmenőjénél 19 milliméterrel hosszabb VW kimondottan divatos megjelenésű, és végre valahára emocionális vonások is felfedezhetők rajta. Amíg azonban elölről unisex stílusú az apróság – tehát a gyengébbik és az erősebbik nem egyöntetűen lelkesedhet érte – addig főképp a krómgyűrűs lámpák következtében a hátsó traktus feminin jegyeket visel magán.

Sötét árnyak

Ellentétben a fiatalos, energikus külsővel, az utastérben nagyon is érezni a kort. A komplett műszerfal kemény, kopogós műanyagból készült, ráadásul a sötét árnyalatok miatt odabent meglehetősen komor a hangulat. Pedig a Skoda Fabia (csak hogy a VW konszernnél maradjunk) már bizonyította, hogy lehet ezt jobban is csinálni. Valamelyest enyhíthetünk a problémán, ha kéttónusú belsőt, vagy üdébb kárpitozást kérünk. Őszintén szólva, nekem fel sem tűnt, hogy a számlapokat „lendületesebbre” cserélték, holott a négyküllős kormánykerék és a kártyatartó rekesz mellett ez a harmadik újítás.

Telefonunkat, kulcscsomónkat és egyéb apróságainkat jól el tudjuk helyezni a Polóban, hiszen a műszerfal alatt rakodópolc húzódik, a középkonzol alján méretes rekesz tátong, az ülések alól pedig fiók húzható ki. Pohártartó is van, ami olyan erővel vágódik ki a helyéről, hogy a szívbajt hozta egyik kolléganőmre. Habár ötletes megoldás, hogy a racsnis szerkezet sokféle pohár/palack méretéhez hozzáigazítható, de közben sajnos olcsó, műanyagos hangon kattog. Négy átlagos termetű felnőttnek a helykínálat passzentos, ahogyan a csomagtartó 270 literes befogadóképessége is átlagos. Némi vigasz, hogy Comfortline felszereltségnél a hátsó ülések támlája nem csak egyben, hanem 60/40 arányban osztottan dönthető, tehát több lépésben, egészen 1030 literig bővíthetjük a poggyászteret.

Ráhangolódás

Tesztautónkban az 1,4 literes, háromhengeres turbódízel motor 80 lóerős változata dolgozott. Városi forgalomban némi hátrányt jelent, hogy alacsony fordulaton lustálkodik a motor, maximális forgatónyomatékát az ideálisnál 200-400/perccel magasabban adja le. Így aztán érdemes a kelleténél picit nagyobb gázzal indulni a lámpától, előzéskor, avagy hegymenetben pedig visszakapcsolni, hogy a fordulatszámmérő mutatója ne essen a 2000-es érték alá. Innentől azonban betyárosan húz a kis TDI, fürgén gyorsítja a Polót, s az ötfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó áttételezése, illetve katonás megvezetése ugyancsak a kényelmes autózást szolgálja. A motor hangja viszont sokkal kevésbé: a háromhengeres harsány kelepelése csak részterheléskor (pl. egyenletes tempóval haladva) hagy alább.

Szerencsére országúton és 130-140 km/órás sebességig autópályán elviselhető a zaj. Fenti fogyatékosságát szerény fogyasztásával igyekszik kompenzálni a turbódízel, nálunk átlagosan 4,7 liternyi gázolajat gurított le a torkán. A futómű hangolása remekül passzol a hazai állapotokhoz, a Polo az egyik legkényelmesebb a kategóriában, a közepes úthibákig mindent ügyesen kirugózik. Viszonylag pontos a kormányzás is, jól manőverezhető a kocsi, ám VW-csoportos autótól szokatlan módon a fék nyomáspontja határozatlan, becsülettel kell taposni a pedált, amikor erélyesebben kívánunk lassítani.

A kis drága…

… a Volkswagen Polo kapcsán mondhatja ezt a nő is és a férfi is, csak mindketten máshogy értik. Amíg előbbi az érzelmeire hallgat, addig utóbbi racionális oldalról közelíti meg a dolgot. A Trendline belépőmodell felszereltsége szegényes, csupán blokkolásgátlót, négy légzsákot, egyben dönthető hátsó üléstámlát, magasságban és tengelyirányban állítható kormányt, valamint CD-lejátszós audiorendszert (négy hangszóróval) kínál alapáron.

Érdemes tehát 64 ezer forintot áldozni a Comfortline változatra, mivel így egyebek mellett az elektrohidraulikus szervokormányért, az elektromos ablakokért (elöl) és tükrökért, a távirányítós központi zárért, a szabályozható magasságú első ülésekért (fiókokkal) és az osztottan dönthető hátsó ülésekért sem kérnek felárat. Ekkor azonban a 80 lóerős TDI motorral már 3 704 000 forintba kerül az ötajtós Polo, ami nem csekély összeg egy kisautóért. A háromajtós változat 63 ezer forinttal olcsóbb, s további 205 ezer forinttal csökkenthetjük kiadásainkat, ha beérjük a tíz lóerővel gyengébb turbódízel motorral.