Impozáns jelenség az új Passat. Krómozott hűtőmaszkjával és LED-es hátsó lámpáival elegáns, korszerű autónak mutatja magát, de a minden dimenzióban megnövelt méretek is arra utalnak, hogy felnőtt(esebb) a wolfsburgi középcsatár. A formai evolúció ugyan szembeötlő, a design érzelmesebb a korábbinál, mégsem értek egyet a katalógus állításával, mely szerint a mostani a legnagyobb előrelépés a típus történetében. Mivel a Passat kicsit konzervatív, hagyománytisztelő is egyben, jellegzetes karaktere szemernyit sem változott. Közvetlen konkurenseit, az Opel Vectrát és a Ford Mondeót felüllicitálva, már-már a prémiumszegmens felé kacsingat a három évtizednél és 13 millió példánynál is többet megélt típus hatodik nemzedéke – feltörekvő cégvezetőknek, sikeres üzletembereknek mindenképpen hatásos belépőt biztosít egy tárgyalásra.
Nemes egyszerűség
Belül már korántsem ennyire egyértelmű a helyzet. A felszereltségre igazán nem lehet panasz, hiszen már a Trendline alapváltozat is távirányítós központi zárral, elektronikus kulccsal, elektromos rögzítőfékkel, magasságban szabályozható vezetőüléssel, függőlegesen és tengelyirányban állítható kormánnyal, motoros mozgatású ablakokkal (elöl) és tükrökkel, 4 hangszórós, CD-lejátszós audiorendszerrel, valamint automatikus klímaberendezéssel kényezteti utasait, míg a biztonságukat blokkolás- és kipörgésgátló, elektronikus fékerőelosztó, vészfékasszisztens, menetstabilizáló rendszer, továbbá hat
légzsák vigyázza. Az alkalmazott anyagok viszont helyenként értékesebbek voltak az előző Passatban. Az újban például a műszerfal alsó, szürke része egyszerűen nem illik az összképbe, látványra és tapintásra egyaránt rangon aluli – fekete vagy bézs árnyalatban mindez kevésbé feltűnő. A karbonutánzatú díszítés is meglehetősen műanyagos, s én gondosabb, precízebb illesztésekre sarkallnám a beszállítókat, a szerelősorokon dolgozókat. Pedig ettől eltekintve az általános minőségérzet jó, nem igazán lehet fogást találni a limuzin utasterén. A tárgyilagos műszerfalon logikus rendben sorakoznak a kapcsolók és kezelőszervek, a legfontosabb információk gyorsan leolvashatók, egyszóval az ergonómia példás. Testalkattól függetlenül mindenki könnyedén megtalálhatja az ideális vezetési pozíciót, a feszes tömésű ülések kényelmesek, csupán az oldaltartásuk lehetne valamivel határozottabb. Hosszú idő után nekem először a Passatban nem jelentett gondot elhelyezni a másfél literes üdítőt, mivel a méretes ajtózsebek akár ekkora palackot is gond nélkül befogadnak. Ráadásul a temérdek jól használható pakolórekesznek köszönhetően az sem okozhat fejtörést, hol találjunk helyet a rádiótelefonnak, kulcscsomónak és más nélkülözhetetlen apróságnak. Annak ellenére, hogy a tengelytávolság alig néhány milliméterrel nagyobb a korábbinál, a Passat helykihasználása elismerésre méltó. Egy nyúlánk, mondjuk 1,9 méter magas sofőr mögött bőséges lábtér marad még egy másik felnőttnek, négy személy kényelmesen elfér az autóban. Azon sem kapnak hajba az utazók, hogy
mennyi poggyászt hozzanak, mert a csomagtartó már alaphelyzetben 565 literes (ha nem lennének azok az otromba lengőzsanérok, talán kicsit tágasabb is lehetne), s a 60/40 arányban, osztottan dönthető üléstámlák segítségével bővíthető. Sajnos ilyenkor a padló nem lesz teljesen sík, a nagyobb tárgyak bepakolását pedig a viszonylag magas perem és a szűk nyílás nehezíti. A csomagtérfedél egyébként a távirányítóról gombnyomással, vagy az embléma meghúzásával nyílik.
Hosszútávfutó
A tollszár nélküli elektronikus kulcsot a gyújtáskapcsolóba illesztve először felvillannak a kontroll-lámpák, majd benyomva életre kel a motor. Esetünkben a jól ismert 1896 köbcentis, adagolófúvókás befecskendezésű turbódízel berreg fel. Bizony, bármilyen hatékony is a Passat zajcsillapítása, a motor dörmögését csak részben képes kirekeszteni az utastérből. A gázolajos járáskultúrája más szempontból is kívánnivalót hagy maga után. Persze, úgy is felfoghatjuk a dolgot, hogy az átterjedt vibráció miatt eredeti feladata mellett masszírozó funkciót is ellát a kuplungpedál és a sebességváltókar. Kapóra jön, hogy éppen emelkedőn áll a kocsi, így rögtön kipróbálhatom az elektromos rögzítőféket. Akinek eddig gondja volt a kézifékes elindulással, annak megváltást jelent ez a rendszer. Ugyanis elinduláskor automatikusan kiold, amennyiben a vezető előtte bekapcsolta a biztonsági övet. Visszagurulás kizárva! Egyébiránt a fékre lépve, gombnyomással is „kiengedhetjük” a rögzítőféket. A szerkezetnek van egy kiegészítő funkciója is: a normál fékrendszer esetleges meghibásodása esetén pánikfékként szolgál. A gomb folyamatos nyomva tartása közben – mind a négy kereket fékezve – a lehető leghatékonyabb lassulást produkálja, mégpedig a blokkolásgátló és a menestabilizáló rendszer felügyelete alatt. Az alul kissé nyomatékszegény motor csak 1800-as fordulatnál, hirtelen kap erőre. Innentől viszont kellemesen húz, kényelmesen gyorsítja az autót. Természetesen a Passat nem robbanékony alkat, inkább az ultramaratoni távoknál jeleskedik: ekkora autótól elismerésre méltó a 6,4 literes átlagfogyasztás, a közel 1100 kilométeres hatótávolság pedig igazán megnyugtató. Amúgy sincs értelme hosszan kihúzatni a 105 lóerős TDI-t, a forgalommal akkor is lépést tudunk tartani, ha gyorsan felkapcsolunk. Ezután csak elvétve kell az ötfokozatú sebességváltó karja után nyúlni. Nem mintha bármi baj lenne vele, hiszen a megvezetése precíz, katonásan jár a kulisszában, s az áttételezést is jól eltalálták. Hegymenetben vagy előzéskor csupán arra érdemes ügyelni, hogy kerüljük a turbólyukat. Egyébként nyugodt szívvel a 250 Nm-es forgatónyomaték gondjaira bízhatjuk magunkat, a kocsi rugalmassága meggyőző. Amikor a motor eléri az üzemi hőmérsékletet, szerencsére a hangja is alábbhagy valamelyest, így – részterhelés mellett – országúton
és autópályán viszonylag csendben utazhatunk. A hazai útviszonyokhoz némileg feszes hangolású a Passat futóműve. A kisebb úthibákat magabiztosan lépi át a kocsi, a nagyobbakkal azonban hadilábon áll, s mély, tompa puffanás formájában hangot is ad nemtetszésének. Kanyargós úton viszont enyhe alulkormányozottsággal fordul, még kikapcsolt menetstabilizáló esetén is nehéz kihozni a sodrából. A fékek is a helyzet magaslatán állnak, erejük jól adagolható, s határozottan lassítják az 1,4 tonnás autót.
Megfizethető újdonság
Az 1,6 literes, 102 lóerős, benzines alapmotorral kimondottan versenyképes az új Passat 5,2 millió forintos alapára. A Ford Mondeóhoz – 1,8-as motorral (110 LE) – szinte pontosan ennyiért juthatunk hozzá, de a kereken 100 lovas Opel Vectra 1.6 is alig 100 ezer forinttal olcsóbb nála. Ehhez képest az 1.9 TDI turbódízel 773 ezer forintos felára soknak tűnhet, ám a konkurensekkel összevetve hasonló képet kapunk. A Passat pedig tényleg frissebb és többet kínál ennyivel a másik kettőnél. De szélesítsük ki a mintavételt egy prémiummárkára: a kisebb és szűkösebb Volvo S40-est vizsgálva (igaz, a jobb kvalitásokkal rendelkező 1,6 literes dízelmotorral) a Volkswagen árelőnye még mindig 18 ezer forint.
