A tengerentúlon divatos strandautóknak mifelénk nincs igazán hagyománya és keletje. Így aztán a CrossPolo is legfeljebb azoknak ajánlható, akik szeretnének kitűnni a forgalom szürkeségéből. A Volkswagen Individual, a márka speciális modellekért felelős részlege erről gondoskodott is: terepjárós hangulatú műanyag elemekkel, valamint alumíniumutánzatú tetősínnel (teherbírása 75 kg) és tükörházakkal ruházták fel a kocsit, melyet 17 col méretű, nyolcküllős BBS felnikre állítottak – a matricás típusjelzés sajnos kissé olcsó megoldás. 

Igazság szerint a nagy felhajtás csupán a látványt szolgálja. Mivel a CrossPolo megmaradt az elsőkerékhajtásnál, s a hasmagasságát mindössze 15 milliméterrel emelték meg, földúton szinte semmivel sem boldogul jobban egy átlagos kisautónál. A magasabb útpadkákra viszont annak a veszélye nélkül állhatunk fel, hogy a lökhárító, esetleg a hajtáslánc megsérülne.

Üdítő színfolt

Belül a narancsszínű vagy lime-zöld kárpitozás (nem mindegyik fényezéshez választható), a kormány fémhatású küllői, sportos ülések és alumíniumpedálok teremtenek fiatalosan üde hangulatot. Néhány további apróságtól eltekintve az utastér olyan, mint a többi Polóban: a műszerfal meglehetősen sivár és műanyagos, de jól áttekinthető, az utasok nem szenvednek hiányt hasznos rakodórekeszekben, hátul azonban a felnőttek számára már szűkös a lábtér – a Skoda Fabia után most a VW Polón és a Seat Ibizán a felnőtté válás sora. Alaphelyzetben 270 literes a CrossPolo csomagtartója, amit a 60/40 arányban osztott üléstámlák ledöntésével lehet tovább bővíteni.

Berregő

A traktorokat idézi a háromhengeres kis dízel hanghordozása. Nem kimondottan zajos a motor, de a berregése csak részterhelésnél simul ki, s bizony vibrációból is jut az utasfülkébe. Az 1,4-es TDI egykedvűen viszi az autót: eleinte kissé vérszegény a CrossPolo, aztán a fordulatszám növelésével egy picit jobban rákapcsol, ám a töltőlevegő-hűtő hiánya miatt a dízelektől megszokott „bumm” elmarad. Ha rendszeresen használjuk a nyomatékelosztót, elfogadható menetdinamikát és rugalmasságot préselhetünk ki a motorból. Persze ne várjuk, hogy a pulzusunk majd az egekbe szökik.

Egyébként kellemes a CrossPolo vezetése. Az ötfokozatú sebességváltó kis erőszükséglettel és pontosan kapcsolható, a kormányzás kellően direkt, és a rásegítés mértéke is megfelelő, a fékerő érzéssel szabályozható, ha pedig kell, határozottan is tud lassítani az autó. A gördülési komfortra sem lehet panasz, a futómű lazán kisimítja a keresztbordákat és a kisebb-nagyobb úthibákat, de a magasabb építés miatt kanyarban leheletnyivel jobban megdől a karosszéria.

Sokra tartják

Ami azt illeti, a VW CrossPolo nincs irigylésre méltó helyzetben. Azonos motorral egy jól felszerelt (Comfortline ICE) sima Polót nagyjából 620 ezer forinttal kevesebből lehet megúszni. Tovább rontja a járdajáró esélyeit, hogy többet kérnek érte, mint a Fiat Panda Crossért 1,3 literes dízelmotorral és összkerékhajtással.