A Fiat alsó-középkategóriás modelljeire sokáig jellemző volt a bevállalósság, a 80-as évek végén debütált első Tipo és később a Bravo/Brava páros sikerében is nagy szerepet játszott, hogy különbözni mertek a konkurenciától. A Tipo digitális műszerfaláért, vagy a Bravo hátsó lámpáiért sokan meg voltak veszve! A 2016-ban debütált, második generációs Tipónál viszont már egészen más filozófia vezérelte a konstruktőröket, mindenféle formai bravúrt mellőzve egy megfizethető és tágas diszkontmodellt dobtak piacra. Bár a négyajtós, ferdehátú és kombi karosszériakialakítással egészen széles vásárlói kört fed le egyetlen típussal a Fiat, az nyilvánvaló volt, hogy ha nem akarnak lemaradni a konkurenciától, muszáj villantani valamit, és egy kis vonzalmat ébreszteni. Bár az alapkivitelek is látványosabbak az új hűtőmaszkkal és lökhárítókkal, a 37 mm-rel megemelt hasmagasságú Cross verzió az a Tipo, amelyen igazán tapintható a változás. A hangsúlyos kerékívtoldatok, a fényes hűtőmaszkbetétek és a sötétített hátsó üvegek is jól állnak a modellnek, de az összhatáshoz nagyon kell a 126 000 Ft-os felárért választható narancssárga fényezés is – a Fiat még mindig kínál egészen karakteres színeket. Hogy igazán SUV-os legyen az összhatás, tetősíneket is kap a Cross vásárlója, vagyis a kerékpár és egyéb szabadidős eszközök szállítását is támogatja.

Az autóban helyet foglalva az első, ami feltűnik, hogy méretéhez képest mennyire tágas, 190 centis vezető mögött is marad „használható” lábtér, sőt a Tipo azon kevés kompakt közé tartozik, amelyben kis kompromisszummal ugyan, de elfér hátul három felnőtt. A másik, ami fontos, hogy hiába van egy új digitális műszerfalunk és tetszetős kárpitozású ülésünk, az anyaghasználat továbbra sem megnyerő, a legtöbb részleten nagyon látszik a spórolás. Ez még hagyján, de vannak egészen bosszantó megoldások is, például a bajuszkapcsolók egyszerűen túl messze vannak a kormánytól, a fejegység menüjében pedig túl kicsik az ikonok, ami menet közben nem szerencsés. Kár, mert a Tipo a tárolórekeszek számával és a csomagtartó méretével (440 liter) is egyértelműen a praktikusabb kompaktok közé tartozik.

A motorpaletta legfontosabb változása, hogy a jól bevált és hosszú múltra visszatekintő 1,4 literes szívó benzines búcsúzott a kínálatból, hogy átadja helyét az 1,0 literes, háromhengeres, turbós Firefly egységnek. Ha a 100 lóerős teljesítményből indulunk ki, akkor azt gondolhatnánk, hogy nagyon hasonló, mint a 95 lóerős atmoszferikus előd, pedig egészen más. Indulásnál hosszabban kell csúsztatni a kuplungot a turbósnál, viszont amikor elkapja a fonalat, sokkal dinamikusabban kezd el húzni, és a 190 Nm-es nyomaték miatt tulajdonképpen az sem zavaró, hogy a váltó csak ötfokozatú. A váltásra figyelmeztető nyilak alapján már 54 km/órás tempónál kapcsolnunk kellene az ötödiket, de jobb, ha nem vesszük figyelembe a kijelző tanácsait. A meglepően finoman dolgozó háromhengeres ilyenkor remegéssel adja tudtunkra, hogy nem szeret alapjárat közelében dolgozni. Bár autópályán, több személlyel már nem acélos az 1,0 literes Tipo, a hosszú váltóáttételezés miatt a zajszint és a fogyasztás sem vészes, 130 km/órás tempónál 3000-es fordulat környékén dolgozik a motor. Azért mondom, hogy környékén, mert a fordulatszámmérőben 500-anként ugrik egyet a digitális mutató, vagyis a pontos értékeket nem lehet leolvasni.

A kompakt Fiat egyébként üdítő kivétel abból a szempontból, hogy nem akar sportosnak látszani, futóműve a lágy hangolás ellenére rosszabb minőségű utakon hajlamos a rázkódásra. Az már más kérdés, hogy a kevés visszajelzést adó kormány, a hátsó dobfék és a kissé akadósan kapcsolható váltó sem támogatja a dinamikus haladást.
A Tipo Cross 7 010 000 Ft-os alapára ugyan nem rossz a felszereltség fényében (táblafelismerő, adaptív tempomat, sávelhagyásra figyelmeztető asszisztens), de ezért az összegért már sok hasonló méretű és teljesítményű autó közül lehet választani. Viszont ha nincs szükség a terepjárós külsőre és megelégszünk szerényebb felszereltséggel, akkor rögtön más a kép. A Tipo bázisváltozatai kiemelkedően jó ajánlatnak számítanak, ugyanis 4,93 millió Ft-ért vihető haza az 520 literes raktérrel rendelkező szedán, illetve a formásabb ötajtós is a miénk lehet 5,3 millió Ft-tól.

TETSZETT
• Cross-külső
• tágas karosszéria
• korrekt fogyasztás
NEM TETSZETT
• olcsónak ható anyagok
• élettelen kormányzás

ÖSSZEGZÉS
A Cross verzió ugyan látványos, de ár-érték arányban nem áll annyira jól, mint a többi Tipo. A modell nagy ütőkártyája a helykínálat, és az is fontos, hogy alapmotor létére az 1,0 literes blokk nem okoz csalódást a dinamika és a fogyasztás terén sem.

Fiat Tipo Cross 1.0 Firefly
Összlökettérfogat: 999 cm3
Hengerek/szelepek: S3/12 turbó
Max. teljesítmény: 74 kW (100 LE) 5000/perc
Max. forgatónyomaték: 190 Nm 1500/perc
Hosszúság/szélesség/ magasság: 4386/1556/1802 mm
Tengelytáv: 2638 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1542/1543 mm
Fordulókör: 10,9 m
Saját tömeg: 1335 kg
Csomagtér: 440 l
Üzemanyagtank: 50 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 12,2 s
Max. sebesség: 183 km/h
Átlagfogyasztás: 5,7 l/100 km
Tesztfogyasztás: 6,2 l/100 km
CO2-kibocsátás: 130 g/km
A modell alapára: 4 930 000 Ft (Tipo limuzin 1.0 T, 100 LE)
A tesztelt verzió ára: 7 010 000 Ft