A Toyota Corolla minden idők bestsellere – és ez még akkor is nagy szó, ha az évtizedek és a nemzedékváltások során a felismerhetetlenségig megváltozott a típus. Lehetne cikizni a Toyotát, hogy könnyű rekordot felállítani, ha mindig átbiggyesztik a típusnevet egymáshoz nem is igen hasonló autókra, de ne tegyük ezt. Egyrészt még így sem könnyű, másrészt meg nemcsak a név öröklődött át, hanem az állandó minőségemelés szelleme is, amit a japán Kaizen szó fejez ki. Ennek köszönhető, hogy a kezdetben lenézett „rizsbombázók” előbb a megbízhatósági, majd az értékesítési statisztikák éléről nyomták le a patinás márkák modelljeit. Szóval, hajtsunk inkább fejet, s próbáljunk meg elképzelni harmincmillió Toyota Corollát. A sor négyszer érné körül az Egyenlítőt!
Európa a fókuszban
A kezdetektől világautónak szánt Corollát 2001-ig mintegy utólag igazították hozzá az európai igényekhez, akkor azonban fordítottak egyet a vitorlán: Európára tervezték a kocsit, és aztán adaptálták a többi piacra. Az új Corolla ezek szerint már ízig-vérig a „mi autónk”. Jellegzetes Toyota-designja – a kocsi elején kidudorodó emblémával – a korábbinál fiatalabb vevőkörre igyekszik hatni, ennek megfelelően élénk mozgásra, kezes viselkedésre hangolták a futóművet, amelyben a ma már szokásosnak mondható elektronikus eszköztár áll a vezető rendelkezésére (VSC, TRC, BA). A komfortkedvelők szívét viszont csendességével veszi be, amit a hangszigetelő rétegek megvastagítása mellett akusztikus szélvédőüveg alkalmazásával értek el. Háromféle karosszériaváltozatban készül a Corolla: van lejtős- és lépcsőshátú, valamint kombi. A négyféle felszereltség neve Terra, Sol, Sport és T Sport. Az utóbbit néhány designelemmel is kiemelték, de a lényeg a gépháztető alatt rejlik…
Hajtóművek
A hajtóművek választéka nagyon gazdag: háromféle benzinmotorból és kétféle dízelből válogathat a vevő, az erőátvitel pedig öt- vagy hatfokozatú, manuális sebességváltó, ötfokozatú robotváltó (M-MT), vagy négyfokozatú automata lehet. A kis benzinesekről nem kell sokat beszélni: ahogy a változó nyitású és zárású vezérműves (VVT-i) konstrukciótól elvárható, feltűnésmentesen, de tisztességesen látják el feladatukat. Annál inkább felhívja viszont magára a figyelmet az 1,8-as, amelyben a szelepemelés is változó (VVTL-i), így valóban elismerésre méltó teljesítményt, 192 lóerőt produkál, 8,4 másodperc alatt ugrik százra, és 225-ös csúcssebességet tesz lehetővé. A kontúrrepülés helyett inkább a hajtáskomfortra súlyt helyező vásárló viszont inkább a kis dízelt választja, az M-MT (Multi-mode Manual Transmission) robotváltóval. Ahogy illik, többféle üzemmódban használható, automatikus állásban nagyon kifinomult szoftver teszi kifogástalanul simává a kocsi futását, hegyvidéki úton pedig, kézzel kapcsolgatva, ragyogóan lehet autózni vele. Az általam eddig kipróbált robotváltók közül talán ez keltette a legjobb benyomást.
Semmi meghökkentő
Belül a várható japános design fogad: a szerkezetek és rendszerek korszerűek, a hangulat mégis konzervatív. Minden azonnal, első látásra világosan érthető – éppen mert sehol egy igazán új ötlet. Ez azonban nem baj, hiszen az életünk függ tőle, hogy adott helyzetben elsőre, azonnal helyesen kezelünk-e valamit. A kidolgozás, a kapcsolók működése, a részletek megoldása a márkához illően makulátlan. A felszerelési tételek közül külön kiemelném a navigációt, amely véleményem szerint még e típus ciklusidejében terjedésnek indul hazánkban is. Az egyszerűbb kivitel kis kijelzőn feltüntetett szimbólumokkal és hangbemondással tájékoztat, az igényesebbhez eléggé nagy, színes képernyő is tartozik. Tapasztalatom szerint mindkettő nagyon megbízható, s néhány méteres pontossággal dolgozik. Összhatásában kimondottan meggyőző, rendesen megépített és összerakott autó a kilencedik generációs Toyota Corolla. Könnyen lehet belőle bestseller Magyarországon is, különösen ha sikerül úgy pozicionálni az árát, hogy annak megpillantásakor a vevő is így kiáltson fel: nem becsapás!
