Már piacra dobása előtt várható volt, hogy az XC90-es Észak-Amerikában kelendő lesz, hiszen a Volvo márkanév jól cseng, a nagytestű SUV-k kategóriája pedig töretlen népszerűségnek örvend odaát. A kocsi Európában is sikeres lett – itt elsősorban nagyszerű dízelmotorja miatt. Bár maga a modell életciklusa végéhez közelít, a magabiztos svédek tovább ütik a vasat. A motorpaletta a 3,2 literes, soros hathengeres géppel bővült, a felszereltségi szintek száma pedig – az új Sporttal együtt – ötre nőtt.
Az álarc mögött
Az internetes társkeresők korában semmi sem lehetetlen – csupa kisportolt, művelt, vonzó ember várja párját. Az on-line kérkedés persze csak az első találkáig tart, hiszen ott már nem rejthető el a sörhas, a zsíros haj vagy a szellemi igénytelenség. Az XC90 Sport képei láttán mi is izgalomba jöttünk: ki ne szeretne döngetni egy 238 lóerős, hathengeres Volvóval, amely ráadásul Sport-modell látványos optikai kiegészítőkkel, gyári kipufogó tuninggal, hatalmas felnikkel és peres gumikkal? Kétségtelen, hogy a Sport-változat a leglátványosabb tagja az XC90-es családnak: erről az ezüstszínű “gallytörő”, a selyemfényű ablakkeretek, a dupla kipufogó, a különleges felnik, a küszöbdíszléc és a hátsó dekorelemek, az utastérben pedig a krómkeretes, kék számlapú órák, a speciális sportülések és a rajtuk feszülő különleges bőrhuzat gondoskodik.
Az autó tehát gyönyörű, a randevún túl vagyunk, másodikat azonban nem beszéltünk meg. Kíváncsiak, hogy miért? Elsősorban azért, mert az XC90 Sportból menet közben nagyon hiányoltuk a Volvo termékeinek döntő többségére jellemző harmóniát. Ez pedig azért tűnt el, mert a hatalmas kocsi nagyméretű keréktárcsákat, alacsony oldalfalú (/50-es) gumikat és feszesebb futóműhangolást kapott, s utóbbiak miatt a rugózás olykor rázóssá, dobálóssá vált. Markánsan megmutatkozott, hogy magának az abroncsnak is kisebb a sajátrugózási képessége, és a nagy rugózatlan tömegek is alaposan meg-megrázták az utasteret.
Sportmotor
A pazar motornak köszönhetően azonban az XC90 Sport mégsem reménytelen eset. A hozzá kapcsolt, hatfokozatú automatikus váltó hangolása mintaszerű – ezért sajnáljuk csak igazán, hogy a futómű hangolása nem tetszett. A keresztben beépített soros erőforrás szinte harap a gázadásra, a váltó érzékenyen reagál a pedál lenyomására, így a nagy Volvo dinamizmusa méreteit meghazudtolóan jó. A hatalmas tömeg gyorsan nekilendül, ívmenetben is stabilan fut (ilyenkor előny a feszesebb futómű és a szélesebb gumi), s a fékekre sem lehet panasz. Sőt, a motor a dinamizmus mellett a hang élményével is megajándékozott minket: gyönyörű hangon surrog, s a kipufogó adja a lelkesítő aláfestést. Üröm az örömben az átlagfogyasztás: a fürge Volvo sokat iszik, nekünk átlagosan 17 liter körüli érték adódott.
