Indításkor kissé csalódást kelt a motor. Az S60 keményen megrázza magát, mintha mély álomból ébredt volna, s közben harsányan felmordul. Egy pillanattal később viszont helyreáll a rend és a nyugalom. Mi több, a futáskultúra felveszi a versenyt a legjobbakkal, s menet közben is felettébb kifinomult a motor: a vibrációk szinte teljesen elsimulnak, alapjáraton pedig csupán leheletfinom dízeles kopogás vegyül a jellegzetes, öthengeres dallamok közé. Erőteljes gyorsításkor ugyancsak lelkesítő a hangszíne, nyoma sincs a gázolajosok nyers dörmögésének. A dízeles autók vezetői gyakran elkövetik azt a hibát, hogy megérkezés után rögtön leállítják a motort, pedig ez károsítja a turbófeltöltőt. Ezért a svédek – gázolajos motortól rendhagyó módon – vízhűtést alkalmaztak, ami a lekapcsolás után még üzemel egy ideig.
Élmunkás
Elektronikus vezérlésének köszönhetően a korábbinál nagyobb méretű, változó geometriájú feltöltő villámgyorsan reagál, a turbólyuk pedig ismeretlen fogalom számára. Igaz, hogy a húszszelepes motor 2000-es fordulattól lát teljes erőbedobással munkához, de korábban sem gyengélkedik, teljesítményleadása rendkívül egyenletes. A D5 sportosan gyorsítja a közel 1,6 tonnás Volvót, álló helyzetből például 8,2 másodperc alatt éri el a 100 km/órás sebességet, s előzési rugalmassága is elismerésre méltó. Országúton és autópályán tulajdonképpen szükségtelen visszakapcsolni, bármilyen fordulatról bátran előzhetünk, mert a 400 Nm-es forgatónyomaték a legtöbb forgalmi helyzetre megoldást jelent. Csak a hosszúra nyújtott hatodik fokozat kivétel ez alól, ellenben a kímélő áttétellel a kényelmes utazósebesség 170 km/óra körüli. Ekkor 3000-nél cövekel le a fordulatszámmérő mutatója, az S60 csendesen suhan, s a fedélzeti számítógép szerint a fogyasztás is kedvező – tesztünk során átlagosan 7,6 liter üzemanyagot égetett el a kocsi, ezzel számolva a hatótávolság nagyjából 920 kilométer. A sebességváltónak
egyébként nemcsak a fokozatkiosztása jól eltalált, hanem a megvezetése is precíz, csupán a kapcsolási utak lehetnének kicsivel rövidebbek. Korántsem tetszett ennyire a futómű hangolása. Sportlimuzinhoz képest szokatlanul lágy, így kanyarban a kelleténél jobban megdől a karosszéria és alulkormányzott az autó. Az úthibákat bizonytalanul lépi át a Volvo, a nagyobbaktól származó ütéseket nem tudja maradéktalanul tompítani, s ilyenkor tompa puffanás formájában hangot is ad nemtetszésének. Pedig a kormányzás amúgy közvetlen és elégséges visszajelzéssel szolgál, ám az óriási fordulókör városi forgalomban megnehezíti a manőverezést és a parkolást.
Egyedi hangulat
Ahogyan a skandináv építészetnek és lakáskultúrának, úgy a Volvo utasterének is sajátos hangulata van. Az Inscription kivitelhez tartozó kéttónusú bőrkárpitozással tovább fokozható a belső egyedisége. Ezen túl színben harmonizáló velúrszőnyeget és háromküllős sportkormányt tartalmaz a specifikációtól függő felárú csomag. Az S60 felszereltsége már alapkivitelben sem szegényes (azért a komfortindexet hiányoltuk), az ergonómia példás, ám a beltér csupán négy közepes termetű felnőttnek kínál kényelmes férőhelyet. A csomagtartó mérete is a kategória átlagát hozza, a holmikat magas peremen kell átemelni. Ugyanakkor a bővítés pofonegyszerű, a poggyásztérből, egy-egy kar meghúzásával dönthetők az osztott üléstámlák.
Határeset
