Ritkán adatik meg, hogy egy tesztkocsi ily szerencsésen fogja ki a próba körülményeit. A VW Tiguan ugyanis egy Golf Plus méretű, tehát kompakt autó, mokány, de azért nem annyira különleges megjelenéssel, négy személyre és nem túl sok poggyászra méretezett belső térrel. 1,4-es TSI benzinmotorral (150 LE) 6 961 000 forint a belépő, ezt követi a 140 lovas 2.0 TDI (hatfokozatú manuális sebességváltóval) 7 814 600 forintért, majd jön az általunk tesztre fogott dízel, hatgangos Tiptroniccal felszerelve, 8,2 millióért. Hát, ez már sok pénz, sokat is várunk el érte. Nos, ha nyáron kerül hozzánk a jármű, aligha mutathatta volna meg képességeit, hiszen azok a meleg évszakban aszfalton nem érvényesülnek, terepre meg mégsem illik vinni egy ilyen – ára alapján besorolva – luxuskocsit. Most viszont – január elején – volt minden, mi Tiguannak gyönyöre: tükörjeges országút, lefagyott pára, mindenféle konzisztenciájú hó és hólatyak – megmutathatta a „kis Touareg”, hogy mit tud!
Jól kapaszkodik a 4Motion összkerékhajtás
Szóval, mit tud? Semlegesíti Tél tábornokot. Kellően erős, 2,0 literes nyomatékos dízelmotorjával könnyedén küzdi le a letakarítatlan vidéki utak vastag kásájának ellenállását, sprintben veszi a Mátra kaptatóit, s ha történetesen nem az úton megyünk, hanem mellette, a jegeces, kérges hóban, a szeme se rebben, vidáman nyomul tovább. Autópályán könnyed lazasággal rázza ki kabátujjából a 160-as tempót, s ha lassítani kell egy-egy „kamionverseny” miatt, fürgén nyeri vissza sebességét. Mindeközben biztonságérzetet ad a finoman és nem túl korán beavatkozó ESP, amely azonban csak ritkán szólalt meg, mert alig volt rá szükség. Nem próbáltam, de biztos vagyok benne, hogy ezzel az útfogással utánfutó-vontatónak is remekül beválik a Tiguan.
Hat fokozat, ha kell, sportos karakterrel
A kívülről hallgatva kissé hangos, nyers járásúnak tűnő, de az utastérben már csak halk morgással bejelentkező motor jó partnere a hatfokozatú automata sebességváltó. Lágyan és figyelmesen kapcsol, lassításkor okosan visszaváltogat. Lehet kézzel is csereberélni a fokozatokat, ami nagyon jól jön síkos felületen, lejtőn. A “Sport” állás pedig (a markolatgomb megnyomása után leghátra húzott választókar) 4500-ig kipörgeti a motort, s csakugyan visz némi sportosságot autózásunkba. Öröm kihasználni, mert a semleges kanyarvételi tulajdonságok, a jó rugózás-stabilitás kompromisszum és az erős fék ösztönzően hat a pilótára. A rögzítőfék elektromos – helytakarékosságát szeretem, egyébként vannak vele szemben fenntartásaim, például az, hogy rá van utalva az akkumulátorra.
A VW megosztó márka. Akik esküsznek rá, örömmel konstatálják, hogy a Tiguanban is minőségiek az anyagok, makulátlan a kidolgozás, precízen működik minden, egyszerű és ösztönszerű a kezelés. Akik nem szeretik, továbbra is fintoroghatnak a mindenkinek megfelelni akaró, ezért senkit sem elragadó formaterv, a kissé irodahangulatú, kevéssé lakályos hangulatú utastér és az ízlésficamos, kék világítású, piros mutatójú műszerek miatt. Én mindkét féllel egyetértek. Nem egyedül a VW bűne, hanem sajnos világjelenség, hogy a design többet számít a praktikumnál: a Tiguanon is vannak kilátásra alkalmatlan, de súlynövelő ablakok, és butuska, öncélú játszadozásnak tartom, hogy a tolatólámpa nem a hátsó világítóegység fehér burájú középrészéből világít, hanem keskeny kis fényrésként, a lökhárító fölött. A fényszóró és a ködlámpa viszont pompás. A poggyászteret nyugodtan szabhatták volna nagyobbra. Még úgy sem igazán elegendő négy személy kalandkirándulásos cuccának (hiszen erre való ez a kocsi, ugyebár?), hogy csak mankókerék van alatta – azt nem szívesen próbáltam volna ki az idei télben!
Sok viszont az ügyes megoldás. Az egyetlen autóban sem kényelmes középső ülés keskeny támlája remek könyöklő, a tetőkárpit tele van lenyíló rekeszekkel, 12 voltos dugaljakkal pedig mindenfelé találkozni: van ilyen a hamutartóban, a kardánbokszban, a középalagút hátsó végén és a csomagtérben. Ma ez már alapkövetelmény, nem értem, miért spórolnak vele más autókon.
Szerény étvágyú a 2,0 literes TDI
Végül ejtsünk szót az egyik legfontosabb tényezőről, a fogyasztásról. Szerény stílusban vezetve könnyen maradhatunk 6,5 liter környékén. Országúton inkább 7,1–7,4 az átlag, autópályán hasítva pedig felmászik nyolcig. Ezek a fedélzeti számítógép adatai – amelyek kissé optimistának tűnnek, mert teletankoláskor 9,7 liter/100 kilométer jött ki – persze két teletankolás között is lehet néhány literes differencia. Szóljon a Tiguan mellett, hogy még nagyon új, nyers motorral mértük.
Mindent egybevetve jól használható, a rossz útviszonyokkal könnyedén megbirkózó, tisztességes minőségű kocsi a VW Tiguan. Majdnem annyit tud és majdnem annyit ér, mint nagy testvére, a Touareg, de nem tapad hozzá annak, mint a pazarló proccolás ikonjának, negatív közértékelése. S azért ez is kerül annyiba, hogy ne érezze magát olcsójánosnak a tulajdonosa.
