A divatparádét másra hagyja a Volkswagen, de kétségtelenül tetszetős a Polo sarkos formája. Aki kényelmes kisautót keres, itt megtalálja
A Volkswagen Polo 1975-ben, az Audi 50-es kisautó átemblémázott, egyszerűbb és olcsóbb változataként kezdte pályafutását. Azóta világszerte 10,6 milliónál is többen választották, s ezzel a kategória bestsellerévé nőtte ki magát. Ám az utóbbi időben a Polo folyamatosan vesztett népszerűségéből: a 2001 szeptemberében leleplezett, majd négy évvel később ráncfelvarrott negyedik generációt bizony kikezdte már az idő vasfoga, bár még mindig szépen fogyott, egyre nehézkesebben tartott lépést a frissebb és divatosabb vetélytársakkal. Miközben a gazdasági válság és a roncsautó programok hatására az európai piacon egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a kisautók, a wolfsburgiak jelöltje némileg háttérbe szorult: a JATO Dynamics jelentése alapján az idei első félévben már a Ford Fiesta, a Peugeot 207-es, az Opel Corsa, a Renault Clio és a Fiat Punto is megelőzte a népszerűségi listán. Éppen itt volt az ideje a vérfrissítésnek!
Első osztályú a minőség és az ergonómia, a látványvilág azonban sivár
Nagyobb, de könnyebb és biztonságosabb
A Polo ötödik nemzedéke pedig a Scirocco harci szellemétől fűtve és a „hatos Golf” józan értékrendjétől hűtve lép színre, hogy ismét rendet teremtsen a lázadók között. Úgy értem, tervezésekor Walter de Silva mester mindkét Volkswagen stílusából merített: a sportkupés rokoni szálaknak köszönhetően némi hatásvadászat is tetten érhető az orr-részen, de öncélú játszadozásnak nyoma sincs. Mindent egybevetve ez egy őszinte és egyenes, „azt kapod, amit látsz” formaterv. Ha pedig engem kérdeznek, az új Polo modern és lendületes megjelenésű, kimondottan értékesnek tűnő kisautó.
Arányai is jól eltaláltak, hosszabb (+54 mm) és szélesebb (+32 mm), de leheletnyivel laposabb (-14 mm) elődjénél, az aktuális Seat Ibizával közös padlólemez tengelytávolsága viszont hajszál híján (+4 mm) megegyezik a korábbival. A méretnövekedés ellenére a kocsinak sikerült lefogynia, testtömegének 7,5%-ától szabadították meg a mérnökök, miközben a nagy szilárdságú acél széleskörű használata a karosszéria torziós merevségére is jótékony hatást gyakorol.
A számlapok végre szürkésen világítanak
Példás minőség: ez a Polo igazi erőssége
Feszes tömésű, de hosszú távon is kényelmes ülések Beülve kissé felemás érzésem támadt. A felhasznált anyagok minősége elismerést érdemel, egy kategóriával feljebb, némelyik kompakt is megirigyelhetné: a műszerpultot puha tapintású műanyag borítja, a diszkrét fémdíszítések ugyancsak nagyautós érzést keltenek, a kellemes szövetkárpitozásból pedig jutott az ajtókra is. Feltűnően precízek az illesztések, ami gondos összeszerelést sejtet, egyedül a műanyag kormánykerék tűnik kissé olcsónak ebben a környezetben – a bőrborítású volán, váltógomb és kézifékkar csak a legmagasabb Highline szinten széria, egyébként 45 000 forintos opció. Másrészt viszont az utastér hangulata olyan komor, hogy az érzékenyebb lelkületű utasoknak nem árt, ha bekészítenek egy levél antidepresszánst a hosszabb kiruccanások előtt. Persze ennek a célszerűen egyszerű kialakításnak megvan az előnyös oldala is, a kezelés magától értetődő, minden kézre esik és villámgyorsan áttekinthető. A kényelmes vezetési helyzet kialakítása sem jelenthet gondot, noha Trendline alapfelszereltség esetén ez nevetséges 6250 forinton múlhat. Ennyit kérnek ugyanis a szabályozható magasságú első ülésekért, míg a négy irányban állítható kormány az összes változathoz alapáron jár.
Nagy és hűthető a kesztyűtartó Praktikus részletmegoldásokban (pakolórekesz, ülések alól kihúzható fiók, pohártartók, hűthető kesztyűtartó, kabátakasztó, 1,5 literes üdítőspalack elfér az ajtózsebekben) nincs hiány, az első üléstámlák hátoldalát pedig kimélyítették, így a második sorban több hely jut az utasok lábának: négy felnőtt viszonylag jól elfér, amíg nem kosárlabdázókról beszélünk. Alaphelyzetben 280 literes a csomagtartó, bár ebbe már a másodlagos padlólap (Comfortline szinttől) alatti csempészüreg is beleszámít. Bővítéskor előbb az ülőlapokat kell felhajtani, ezután következhet a 60/40 osztású támlák ledöntése. A befogadóképesség így 952 literre nő, a raktérpadló pedig sík marad.
A kategóriához mérten hátul is szellős a Polo, persze három utas már feszélyezné egymást
Átlagosnak látszik a csomagtér, de a padlólap kivehető, lesüllyeszthető, és így is lehet rögzíteni. A bővítés lehetne egyszerűbb is
Nem egy sztahanovista az 1,4 literes motor
Amíg meg nem érkezik a 105 turbólóerős 1.2 TSI változat, addig a tesztünkben szereplő 1,4-es számít a legizmosabb benzinesnek a kínálatban. Nyugodt lelkiismerettel nem is merem ennél kisebb motorral (1.2 – 60/70 LE) ajánlani a Polót. Hiába a szerény önsúly, és a rövidre áttételezett ötfokozatú sebességváltó, 85 lóerővel sem éppen fürge a kocsi.
Új befecskendező rendszer és átprogramozott vezérlőelektronika emeli 85 lóerőre a teljesítményt A négyhengeres ugyanis olyan, mint egy álmos hétfő délelőtt: fásultan lát neki a dolgoknak, majd 2500/perc környékén elkezd mocorogni, de az első kávédózis hatása csak valahol ötszáz fordulattal feljebb érezteti hatását. Városban még tempós haladásra is sarkallható a legkisebb VW, amennyiben jól kihúzatjuk a motort, és gyakorta nyúlunk a kis erőszükséglettel és pontosan kapcsolható váltókar után. Országúton és autópályán viszont a rugalmassága hagy némi kívánnivalót maga után. Az előzések hosszú kockázat- és helyzetelemzést igényelnek, emelkedőn pedig jobb, ha nem is próbálkozunk, mert könnyen a „kamionversenyekhez” hasonló szituációba keveredhetünk.
Ezt leszámítva nagyon kellemes a Polo vezetése. Alacsony fordulaton roppant csendes a motor, és a hangja pörgetve sem erősödik fel túlzottan, könnyű a kormányzás, a kuplungpedál puha, és finoman adagolható a fékerő is. A futóművet pedig mintha a hazai útviszonyokhoz tervezték volna, az egyszerű hátsó csatolt lengőkaros konstrukcióval szinte csodát műveltek a mérnökök! Véleményem szerint a Polo a legkényelmesebb autó a kategóriában, magabiztosan gyűri le az úthibákat, s ehhez képest a kanyaroktól sem veri ki a víz – ha valakinek mégis sikerülne túllőnie a célon, az összes változathoz széria a (kikapcsolható) menetstabilizáló rendszer.
Az 1,2 literes, háromhengeres benzinmotorral (60 LE) és Trendline specifikációval 3 112 000 forinttól indul az ötajtós VW Polo, ennél az 1,4-es változat 279 ezer forinttal drágább. Igaz, már az alapfelszereltség is tartalmazza az ESP-t és a négy légzsákot, a sebességfüggő szervokormányt, az MP3 kompatibilis CD-lejátszós rádiót, az első elektromos ablakemelőket és a központi zárat, azért érdemes itt is egy szinttel feljebb lépni. A Comfortline kivitelben ugyanis már a hátsó ablakok és a fűthető külső tükrök is motoros mozgatásúak, távirányítós a központi zár, magasságban állíthatók az első ülések és légkondicionáló is jár hozzá. Száz szónak is egy a vége: a megfelelően motorizált és korrektül felszerelt Polóért már 3,7 milliót kell leszurkolni, de a konkurencia felkötheti az alsóneműjét, mert az ár így is versenyképes.
