Az M1500-as hangja és megjelenése is tiszteletet ébreszt a közlekedőkben
Ha orvosi vényre lehetne felírni motorkerékpárt, akkor az önbizalomhiányban szenvedőknek az M1500-ast ajánlanám. Ez nem egy öreguras chopper, hanem vérbeli aszfaltszaggató powercruiser! Szoborszerű acélteste erőtől duzzad, gyomrában két, férfiökölnyi dugattyú jár mozdonyszerű nyomatékot termelve. Pedig ez csak az Intruder család középső modellje.
A konkurensek egyre szélesedő modellválasztékával a Suzuki tartja lépést, sőt sok esetben diktálja is. A már meglévő 800 cm3-es és 1800 cm3-es cruiserek közt tátongó űrt az 1500-as modellel tömik be, amolyan arany középútként. Ez persze azt jelenti, hogy önkéntelenül is a nagy sikereket elért 1800-as Intruderhez hasonlítják majd az újdonságot.
Óriási motor rengeteg krómmal
Lehet is hasonlítani hozzá! Az 1500-asnak minden dimenziója óriási, elég ráülni a motorra, és a széles tank egyszerűen ámulatba ejti az embert. A krómozott alkatrészek mennyisége természetesen jelentős, a kipufogótól kezdve a légszűrő fedeléig minden tükröződik. Külön kiemelném a V2-es erőforrást, amely bár vízhűtéses, ugyanúgy bordázott, mint a léghűtéses klasszikusok. Az egyik legjobban eltalált részlet a motoron az első, lefelé néző fejidom. Haragos tekintete miatt verebek módjára „elrebbennek” előle az autók, s olyan előzési presztízzsel rendelkezik, hogy meg sem próbálnak az utunkba állni. Az egyetlen nem oda illő részlet az Intruderen a hátsó ülés, melynek formája valahogy nem passzol az összképhez, ezt más gyártóknál (főleg a Harley-nál) sokkal elegánsabban meg tudják oldani.
A félköríves műszerfal pont olyan, mint amilyennek lennie kell: nincs fordulatszámmérő, a sebességmérő ural mindent, tőszomszédságában digitális üzemanyagszint-jelzőt találunk. A motor karakteréhez képest a műszerfal-világítás elég vicces. Nappal ugyan egyáltalán nem lehet kivenni a színét, de amikor menet közben besötétedett, meglepve vettem tudomásul a halványrózsaszínes fényáradatot. A szokásos visszajelző lámpákat (távolsági fényszóró, üresfokozat-jelző stb.) a cruiseres hagyományoknak megfelelően a tankon helyezték el – sajnos… Noha szép, de nem szerencsés, ugyanis zárt sisakban menet közben le kell hajtani a fejünket, hogy lássunk is belőle valamit. Bár lehengerlő az M1500-as kiállása, a részletek kidolgozottságával nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A kormánykapcsolók háza nem fém, hanem helyenként kissé sorjás műanyag, s meglepő módón a kábelek több helyen szigetelőszalaggal vannak átkötve.
328 kg és 125 Nm, avagy a sarokszámok
Fordulatszámmérőre valóban nincs szükség, a V2-es nem a magas fordulatból, hanem az óriási lökettérfogatból él. Alapjáraton szinte simogatóan finoman, pulzálva jár, gázadásra pedig a gép méretét meghazudtolóan indul neki. A 80 lóerő itt inkább egy „zárójeles” adat, a műszaki adatoknál a 2700-as fordulatnál leadott 125 Nm-es maximális nyomaték viszi a prímet. Hiába ébred alacsony fordulaton a nyomaték, mégsem szereti a gép, ha korán felkapcsolunk. Ilyenkor úgy rángat a blokk, mintha ki akarna szakadni a vázból. Ezért az extrahosszúra áttételezett ötfokozatú sebességváltó a felelős. A fokozatokat nagyon elnyújtották, 50 km/óránál még nem szereti a harmadikat, 80-90 km/óra alatt pedig el is felejthetjük a legfelső fokozat kapcsolását. Aki azt hinné, nagy sebességnél már nem gyorsít jól az Intruder, az téved. A megengedett sztrádatempóról is kiválóan lép el, s pillanatok alatt ki lehet akasztani a 200 km/óráig skálázott sebességmérő mutatóját. Ez nem sok hasonszőrű modellről mondható el, mint ahogy az sem, hogy a V2-es minimális mechanikai zajokkal rendelkezik, a nagy hang itt szinte csak a kipufogóból jön.
Élettér szigorúan a városhatáron kívül
Több oka is van, hogy lakott területen belüli motorozásra csak feltételesen ajánlható a nagy vas. A tetemes tömeg kezelése leginkább a vezető ügyességén múlik, de a kuplung keménysége és az altestre ömlő forróság gyorsan megállásra kényszeríti az embert. A nyílt utat messiásként várja a Suzuki, és az sincs ellenére, ha egyik kanyarból a másikba „fűzzük”. Egyenesfutása elképesztően jó, s nagy sebességnél is őrülten stabilan fut. Nem kell erőből fordítani, testsúlyáthelyezéssel könnyedén kordában tartható. Egészen addig dönthetjük, amíg csak a lábtartók nem kezdik el jelezni, itt a vége, tessék felegyenesíteni a gépet. Ugyanakkor a kardánhajtást elnyújtott fordulókban lehet igazán érezni, amikor kigyorsításkor mintha el akarná csavarni mind a 328 kg-ot. Cserében nem kell karbantartással bajlódni, ma már ez sem utolsó szempont.
A futómű és a fékek egy kisebb motorról átszállva megszokást igényelnek. Az úthibákat legjobb elkerülni, mert a feszes hangolás rendesen próbára teszi a motorost, csakúgy, mint a fékek. El kell felejteni a kétujjas műveletet, nagyobb fékezésnél marokkal kell nyúlni a karhoz, a jelzésértékű hátsó féket pedig telitalppal, izomból kell nyomni. Az üléspozíció közel sem tűnik ideálisnak az előretolt lábtartókkal és a széles kormánnyal, a puha bőrrel bevont nyeregben mégsem fárasztó az utazás. 120 km/óra felett fordul a kocka, a menetszél miatt vitorlaként feszülünk ki az Intruderen.
Jelenleg 2 898 000 Ft-ért kínálják az M1500-ast, ami a hazai motorkerékpárok drágulását figyelembe véve igen versenyképes ár egy ilyen izmos, vagány és mutatós masináért. Ha meg tud barátkozni néhány aprósággal, a tulajdonosnak rengeteg öröme lesz az Intruderben. Ebben a kategóriában pedig aligha a racionális érvek döntenek.
