Az új Twingo palettájáról tavaly ősszel a 75 lóerős változatot teszteltük. A hárommillió forinttól kapható GT jóval vérmesebb darab, kis mérete és remek turbómotorja miatt a városi sávrengetegben szinte verhetetlen. De mi a helyzet, ha nyílt vizekre merészkedünk?

Ágyúgolyófutam közel 190-ig

Aggodalomra semmi ok, a megengedett 130 km/óráig betyárosan rohanunk előre, ám az talán meglepőbb – nemcsak nekünk, hanem a forgalom többi résztvevőjének is –, hogy még innen is meglódul a GT. Autópályán sem diszharmonikus a Twingo, kicsit furcsa egy miniről azt mondani, hogy kellemes utazóautó, márpedig a GT ilyen. Az ülésekbe jó belehuppanni, elöl tágas az utaskabin, a széria sebességszabályozó pedig hosszú távon fokozza a kényelmet. A maximális 145 Nm-es nyomaték már 3000-nél kicsúcsosodik, a százas sprintet 9,8 másodperc alatt teljesíti a mindössze 980 kilós autó, melynek végsebessége is elismerésre méltó (189 km/h). Ötfokozatú váltója jóval pontosabb, mint a gyengébb változatokban található egységek. Vezetése rendkívül jó móka, de akad egy-két részlet, ami nem illik egy GT-hez. Kifejezetten orrnehéz a kocsi, a futómű nem valami feszes, nagyon hiányzik az ESP, nedves útfelületen pedig a kipörgésgátló. Érthetetlen, hogy miért nem lehet legalább felárért elektronikus menetstabilizálót vásárolni!? A GT felszereltsége mindezek dacára bőséges, ehhez a szinthez 15-ös könnyűfém felni, ezüstszínű hátsó szárny és tükör, kormányról vezérelhető CD-rádió és esőérzékelős ablaktörlő is dukál.

A pöttömnyi autó tulajdonosának két dologgal biztosan számolnia kell. Először le kell perkálnia legalább hárommilliót, másodszor gyakran kell meglátogatnia az üzemanyagtöltő állomásokat. Igazán nem is a fogyasztással van baj, hiszen kifejezetten hajtós tempónál is beéri maximum 7,4 l/100 km-es átlaggal, a mindössze 40 literes tank azonban nem eredményez nagy hatótávolságot.