Meglepő, de a Clio RS-t szinte mindenki hosszasan megbámulta, a gyalogosok az orruk előtt elsuhanó „sárgaság” rekedt kipufogóhangjára kapták fel a fejüket. Az autósok majd kiestek az oldalablakon, hogy mi ez a piros Brembo féknyerges, metálszürke felnis csodabogár itt mellettük. Hiába, szép az autó, de nagyon!
A széles sárvédők, az agresszív orr, az alacsonyan trónoló légbeömlők, a sportos küszöbök, az első kerekek mögötti levegőkivezető nyílások is figyelmeztetnek, hogy egy igazi „méregzsákkal” van dolgunk. Az autó különleges, Formula–1 ihlette aerodinamikai csomagot kapott, az első légterelő belépőélei például csökkentik a légellenállást. A sárvédőkön látható levegőkivezető nyílások mérséklik a széles kerékjáratok keltette örvényeket, és gondoskodnak a motorháztető alól érkező meleg levegő elvezetéséről is. A hátsó diffúzor a kocsi alatt áramló levegő segítségével szívja az autót az úthoz. A burkolt fenéklemez és a diffúzor együttese jelentős leszorító erőt generál, 130 km/óránál például a felhajtó erőt 40 kilogrammal csökkenti ez a megoldás.
Könyörög egy-egy húzós kanyarért
A belső már első blikkre is hozza az autó külseje sugallta nyers agresszivitást, a spártaian berendezett középkonzol azonban talán túlságosan is csupasz. Elsőként a Recaro üléseket (315 000 Ft) vesszük észre, melyek egész egyszerűen zseniálisak! Mármint ha sikerül bekászálódni, ugyanis a magasra felnyúló combtámaszok sem a be- sem pedig a kiszállást nem könnyítik meg. Kanyarokban viszont eszement oldaltartást garantálnak a passzentos „sporthéjak”.
A hatfokozatú, pontosan megvezetett váltóhoz felkapcsolásokra figyelmeztető rendszer tartozik, mely közvetlenül a leszabályozási zóna elérése előtt grafikai és hangjelzéssel is segíti a sofőr munkáját. A direkt kormány szervorásegítése sportautósan „kemény”, ami nem is csoda, hiszen a tesztautóban „Cup” futóműcsomag dolgozik, ez a normál RS-hez képest többek között 7,5%-al közvetlenebb kormányáttételt is tartalmaz. A 315 ezres csomag része még az erősített lengéscsillapítás, a keményebb rugók, a 7 mm-rel alacsonyabb hasmagasság, a 10%-kal jobb torziós merevség és mínusz 36 kilogramm. Utóbbit könnyített alkatrészek alkalmazásával (váltó, ülésváz, felnik, stb.) és néhány extra elhagyásával sikerült elérni.
A Brembo fékpofák szabályosan „belemarnak” a tárcsákba, az RS lassulása brutális, azonnali, és egy-egy hosszabb hegyi szerpentines szakasz után sem tapasztaltunk fáradási hajlamot. A Visegrád környéki kanyarokat például olyan magabiztossággal és eszement tempóval abszolválta a Clio RS, mint a jóval drágább és erősebb, vérbeli sportautók. Nincs kiszámíthatatlan alul-vagy túlkormányozottság, nincs idegesen közbeavatkozó ESP, van viszont remekbe szabott, feszes futómű, érces hangon üvöltő kipufogó és óriási adrenalinfröccs.
A 2,0 literes, szívó benzines teljesítményleadása jóval lineárisabb, mint a feltöltős változatoké, itt az igazi „hátbavágás” csak 5000 felett következik be. Az 1,24 tonnás kis izompacsirta akár 225 km/órás sebességre is képes, de ezzel a Clióval az igazán nagy élvezetet nem a nagy sebességű autópályázás jelenti, hanem a kanyargós részek nyesése. Szóval nehéz kiszállni az autóból, és nemcsak a ragaszkodó Recaro versenyülések miatt…